Keserű hangvételű írásom jelent meg 2006 júliusában az Agrofórum hasábjain: Élt 12 évet címmel. Az un. minősített növényfajták kísérletének megszűnésén való felháborodásomnak adtam hangot. Azóta a helyzet szerencsére megváltozott…
Sajtótájékoztatóra invitált bennünket, a NAK, a GOSZ és a VSZT. (Gondolom a szervezetek teljes nevét szükségtelen kiírni.)
Téma: a posztregisztrációs kukorica fajtakísérletek.
A megfelelő fajtaválasztással a termelők akár 50 ezer Ft többletbevételhez is juthatnak hektáronként, ami évi 50 milliárd forint pluszbevételt jelentene az ágazatnak.
Némi iróniával jegyzem meg, ahogy régen a Ludas Matyi címoldalán olvashattuk: „Egy újszülöttnek minden vicc új”.
Miért mondom? Mert ugyanezen felvetés késztette már 1994-ben, az akkori OMMI-t (a jelenlegi NÉBIH egyik jogelődje), hogy megszervezze az államilag elismert növényfajták ún. tájkísérleteit, és ezek eredményeit 3000-4000 példányos kiadványban meg is jelentette, nem kettő (búza, kukorica) hanem, nyolc növényfajra vonatkozóan.
A 2003. évi LII-es, ún. vetőmagtörvény értelmében ez nem volt állami feladat, mint ahogy ma sem az.
A szakmai és civil szervezetek feladata az ún. ajánlati fajtalista megjelentetése.
Itt álljunk meg egy szóra!
Az állami fajtaelismerés és vetőmagminősítés minden agrárkultúrával rendelkező országban állami feladat. És ez nálunk sem lehet másként, mert csak így garantálható az állam felelősségvállalása. (Vannak olyan erők, amelyek az ismeretek hiányából adódóan ezt másként gondolják.)
Az állami elismerésben részesített fajták tájkísérletekben való vizsgálata viszont már köztestületi és érdekképviseleti feladat. Ezek a szervezetek a kísérletek eredményeit a termelők számára az ún. ajánlati fajtalistán teszik közzé.
Ide érkeztünk most 24 év elmúltával.
Az MgSzH (talán már nem is emlékszünk erre a NÉBIH-et megelőző szervezetre) egy tollvonással megszüntette a minősített fajták, kísérleteit.
A GOSZ, majd a VSZT is felismerte, hogy ezekre a kísérletekre szükség van. Meg is szervezték a NÉBIH fajtakísérleti állomásainak bevonásával, és éveken át magas színvonalon működtették is a rendszert.
Az eredményeket az említett szervezetek honlapján rendszeresen közzétették, és – hogy haza is beszéljek – az Agrofórum az ún. Extra kiadványiban évről évre közölte azokat.
Most, miután előállt a spanyolviasz esete, a három szervezet meghirdette azt, amit már eddig is tudtunk.
Mi ebben az új?
Csak az, hogy a NAK is bekapcsolódott a rendszerbe. Na végre – mondhatnánk, hiszen ez már 2003 óta törvényi kötelezettségük.
Bízzunk benne, hogy a 10 helyen és 34 fajtával beállított posztregisztrációs kukorica fajtakísérletek széles körben publikált eredményei valóban hozzásegítik a gazdákat, hogy tudatosan válasszák meg a tájegységükben leginkább eredményesen termeszthető fajtákat.
Erről együttműködési megállapodást írt alá Győrffy Balázs a NAK, és Petőházi Tamás a GOSZ elnöke.
A sajtótájékoztató csak részben szólt arról, amiről a tisztánlátás és a történeti hűség kedvéért itt beszámoltam.
Győrffy Balázs a fajtaválasztást és az öntözést jelölte meg – amelyet szerinte 1 millió ha-ra kellene növelni – hogy az évről évre kiszámíthatatlanul szélsőséges, 5 és 8 t/ha-os országos átlagtermés szórását csökkenteni lehessen.
Petőházi Tamás a kísérletek jelentőségéről beszélt.
Polgár Gábor, a VSZT ügyvezető igazgatója a kísérletek technikai lebonyolítását ismertette és az értékelés mikéntjéről beszélt.
*
Az „újszülötteknek” szóló sajtótájékoztató azért hagyott bennünk némi hiányérzetet: A kísérletek végrehajtását végző NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság vezetőjét, illetékes munkatársait miért nem hívták meg erre a rendezvényre?
És még egy dologra nem kaptunk választ. Várható-e, hogy a Magyar Kukorica Klub Egyesület által szervezett TOP-20 – hasonló céllal beállított kísérletei – beintegrálhatók-e ebbe a rendszerbe, vagy legalább közelít-e egymáshoz a két szervezet, hogy a párhuzamosságok helyett az együttműködésben rejlő lehetőségeket a gazdák javára kamatoztassák?
A kérdés nyitva maradt, mint kihajtás után az istállók ajtaja.
