Ismerjük föl idejében a hiánytüneteket!

A tápanyaghiány tünetei az egyes növényi részek lecsökkent növekedésében, torzulásában, elszíneződésében jelentkeznek. Most elsősorban a leveleken megjelenő hiánytünetekkel foglalkozunk. A diagnózis során fontos támpont számunkra, hogy a hiánytünet hol jelenik meg először.

A növényen belüli mobilitás szempontjából a tápelemeket két csoportra oszthatjuk. A mobilis, más néven reutilizálható tápelemek nem épülnek be szorosan az egyes szervekbe, hiányuk esetén a növény mozgósítani tudja ezeket, és az intenzíven növekvő, fejlődésben lévő helyekre, elsősorban a hajtásvégekhez szállítódnak. Ezért a reutilizálható tápelemek tünetei először mindig az idősebb növényi részeken, a hajtások, vesszők alapi részén jelentkeznek először. Ezzel ellentétben a nem reutilizálható tápelemek hiányának tünetei mindig a hajtásvégeken jelennek meg először, mert ha a növényen belül hiány mutatkozik belőlük, nem tudnak elszállítódni a növekedési pontokra. Abból a szempontból, hogy mekkora mennyiségre van szükség az adott tápelemből, megkülönböztetünk makro- és mikroelemeket.

Makroelemek

Nitrogénhiány

A nitrogén (N) a gyümölcstermő növények életfolyamataiban minden fenológiai fázisban fontos szerepet játszik. A vegetatív szervek fejlődésében és növekedésében betöltött funkcióját szokták elsősorban hangsúlyozni, de a generatív szervek kialakulásában és fejlődésében is fontos szerepe van. A nitrogénhiány tünetei szembetűnő formában jelentkeznek a vegetatív részek növekedésének elmaradásában és elszíneződésében. A hajtásnövekedés gyenge lesz, a levelek kisméretűek, halványzöld színűek lesznek, erősebb hiány esetén elsárgulnak, majd lehullanak. Ha a korai lombhullás miatt nem tud jól felkészülni a növény a téli nyugalmi időszakra, fokozottan fagyérzékennyé válik. Mivel a nitrogén reutilizálható tápelem, és könnyen mobilizálódik a növényen belül, hiánytünete mindig az idősebb, alsó leveleken jelentkezik először. A levéllemezek egyöntetűen halványodnak, majd sárgulnak. Nincs különbség a leveleken belül a levélerek, a levélszél és az erek közti terület színében. Az 1. képen egy súlyosan nitrogénhiányos diófát látunk. A szénhidrátok felhalmozódása miatt, amelyek nitrogén hiányában nem tudnak más vegyületekké átalakulni és elszállítódni, a leveleken gyakran narancssárga elszíneződést tapasztalunk (2. kép).

Az ültevényben a hajtásnövekedés mértéke, a terméshozam és a gyümölcsök minőségi paraméterei szoros összefüggésben vannak a nitrogénellátottsággal. Ezek, valamint a levelek fajtára jellemző mérete és alakja, egészséges zöld színe egyaránt jelzik számunkra, hogy megfelelő-e a nitrogénellátottság. A nitrogénhiány esetén a gyökérzet is gyengén fejlődik, sok elágazás nélküli gyökérrész képződik. A lecsökkent gyökértömeg a többi tápelem felvételét sem biztosítja kellő mértékben.

Káliumhiány

A kálium (K) fontos szerepet tölt be a növények fehérjeszintézisében, a szénhidrát-anyagcserében és a sejtek vízháztartásában. Általában a katalitikus folyamatok fontos eleme. A kálium a citoplazmában a legnagyobb mennyiségben előforduló kation. Szerepe van a növények fagyállóságának emellett, a gyümölcsök íz- és aromaanyagainak kialakításában is.

A gyümölcstermő növények többségének magas a káliumigénye. Különösen érvényes ez a csonthéjasokra és a bogyósgyümölcsűekre. Káliumhiány esetén a levelek szélén, jól körülhatárolható sávban először egy világoszöld szegély alakul ki, majd ezek a levélszéli szövetek elhalnak, elbarnulnak (3, 4. kép). Nagymértékű hiány esetén a levelek elhalnak, a hajtások felkopaszodnak.

A kálium a növényen belül a legmobilisabb tápelem. Tünetei ezért a gyümölcstermő növényeken a hajtások alsó, idősebb levelein jelennek meg először. Ha a hiány tovább tart, a tünetek a fiatalabb részek felé terjednek. Hiányos káliumellátás esetén akadályozott a sejtmegnyúlás, ezért a gyümölcsök kicsik maradnak. Az anyagcsere-folyamatok zavara miatt a gyümölcsök savtartalma alacsony marad, íz- és aromaanyagaik nem tudnak megfelelően kialakulni, így íztlenek lesznek. A káliumhiány a terméshozamot is csökkenti. A kálium hiánya rontja a gyümölcstermő növények fagy- és szárazságtűrését, valamint a gombás betegségekkel szembeni ellenálló-képességüket is.

Foszforhiány

A foszfor (P) élettani szempontból kulcsfontosságú, a növényen belül könnyen mozgó, reutilizálható tápelem. Aktívan részt vesz a növények energia- és szénhidrát-gazdálkodásában, a sejtosztódás és a reproduktív szervek képzésének fontos eleme. A foszfor döntő hányadát az újonnan differenciálódott szövetekben használja fel a növény. A foszforellátottság pozitívan befolyásolja a gyümölcsök hússzilárdságát és tárolhatóságát is.

A hazai gyümölcsültetvényekben, szabadföldi körülmények között foszforhiány tüneteivel nagyon ritkán találkozunk. Ennek oka, hogy a gyümölcstermő növények nem igényelnek belőle nagy mennyiséget, Magyarország talajai ezt a mennyiséget természetes körülmények között is tartalmazzák, a szélsőséges talajtípusok kivételével. A foszforhiány tüneteit tenyészedényes kísérletek alapján írták le. Tipikus tünete a merev tartású, a normálistól kisebb levelek megjelenése. A levelek kezdetben sötétzöld, kékeszöld színűek, majd a cukorformák felhalmozódása és antociánok képződése miatt bronzos árnyalatúvá válnak. Hiánytünete először a hajtások idősebb, alsó levelein jelentkezik.

Magnéziumhiány

A magnézium (Mg) a klorofill alkotóeleme. Fontos szerepet játszik tehát a gyümölcstermő növények asszimilációjában, ezen kívül a nitrogén-anyagcserében és a gyümölcsök beltartalmi értékeinek kialakításában is. Reutilizálhatósága miatt a magnézium hiányának tünetei az idősebb, alsó leveleken jelennek meg először. A levélerek zöldek maradnak, de a levélerek közötti terület sárgulni, majd barnulni kezd, erősebb hiány esetén a szövetek elhalnak ezen a területen (5., 6. kép).

Tapasztalatok szerint a magnéziumhiány tünetei a nyár második felében, a hajtásnövekedés intenzitásának csökkenésekor jelennek meg jól látható formában gyümölcsfáinkon. A magnéziumhiányos fák gyümölcsei aprók, gyenge minőségűek lesznek, idő előtt megérnek, éréskor erősen hullanak.

Gyakran előfordul, hogy több tápelem hiánya egyszerre jelenik meg növényeinken (7, 8. kép).

Kalciumhiány

A kalcium (Ca) fontos szerepet tölt be a gyümölcstermő növények vízgazdálkodásában és anyagcsere-folyamataik szabályozásában, valamint a sejtfalak szilárdításában. A gyümölcsfákon szabadföldi körülmények között a kalciumhiány tünetei nagyon ritkák. A talajainak többsége ugyanis tartalmaz elegendő meszet, illetve ahol hiány van ott a telepítés előtt ez meszezéssel könnyen pótolható. A nagy kalciumigényű fajoknál, például mandulánál fordul esetenként elő, hogy kalciumhiány tüneteivel találkozunk a növényeken. Aktív mész hiányában a mandulafák hajszálgyökér-növekedése leáll, a hajtásnövekedés nem megfelelő, a fiatal levelek csúcsa elhal, a levelek torzulnak, kanalasodnak. Sokkal nagyobb problémát jelentenek a gyümölcsökön és a gyümölcsökben jelentkező másodlagos tünetek, amelyek a kalciumhiány miatti élettani betegségek következményei, és leginkább a tárolás során fordulnak elő.

Mikroelemek

Vashiány

A vas (Fe) fontos szerepet tölt be a klorofill képződésében, és a redoxi-folyamatok szabályozásában. A mikroelemek közül a gyümölcstermő növények a vasat igénylik a legnagyobb mennyiségben, hiánytüneteivel gyakran találkozunk az ültetvényekben. Az egyes növényi szervekbe tartósan beépül, nem reutilizálható, emiatt hiánytünetei mindig a legfiatalabb növényi részeken, a hajtáscsúcsokon jelennek meg először. Fő tünete a levelek sárgulása, amit vasklorózisnak is szokás nevezni. Kezdetben a sárgulás csak a levélerek közti területeken látható, az erek zöldek maradnak. Később az erek is sárgulnak (9. kép).

Súlyos esetben a levelek teljesen kifehérednek, majd a levelek szélén a szövetek elhalnak, szabálytalan, barna, nekrotizálódott foltok jelennek meg. A vashiányt mutató levelek általában nem hullanak le a fákról a tenyészidőszak alatt. Súlyos vashiány esetén a növények növekedése leáll, a gyümölcsök kis méretűek és erősen színezettek lesznek. A vashiány oka gyakran nem az, hogy nincs elegendő a talajban, hanem az, hogy a növényeink nem tudják kellő mennyiségben felvenni. A felvehetőségét erősen korlátozza a talaj magas mésztartalma, az aránytalanul magas mangánellátottság, a magas víztartalom, az erős tömörödöttség, levegőtlenség, valamint az alacsony hőmérséklet.

Mangánhiány

A mangán (Mn) elsősorban az enzimek aktiválásában, a fotoszintézisben és az anyagcsere-folyamatok szabályozásában játszik szerepet. A mangánhiány tünetei hasonlítanak a vashiány tüneteire. A klorózis a főerek közötti területen kezdődik, és a levélszélek felől halad befelé. A sárgulás pontszerűen kezdődik, majd véletlenszerű foltokat alkot a leveleken. Súlyosabb hiány esetén a foltok nekrotizálódnak, az elhalt foltok kihullanak, a leveleken lyukak keletkeznek. A mangán felvehetősége erősen függ a talaj pH-értékétől. Lúgos tartományban felvehetősége erősen csökken. Minél kisebb a talaj pH-értéke, annál jobbak a körülmények a mangán felvehetőségéhez. Mangánhiány tehát főként erősen meszes talajokon fordul elő. Emellett csökkenti a felvehetőségét a talaj magas vastartalma az ionantagonizmus miatt.

Bórhiány

A bór (B) a generatív folyamatok fontos mikroeleme. Kiemelt jelentősége van a virágrügy-differenciálódás, a virágszervek képződése, a virágnyílás és a termékenyülés során. Szerepe van a növekedésszabályozó anyagok képződésében és a hajtáscsúcsok fejlődésében is. A bór nem reutilizálható tápelem, ezért hiánya először a hajtáscsúcsokon jelentkezik. Hiányos bórellátás következtében a hajtáscsúcsok alatti szállító edénynyalábok elpusztulnak, a sérült helytől a hajtáscsúcsig terjedő rész elhal. A bórhiány a gyümölcsökön is jellegzetes tüneteket okoz. A gyümölcsök héján és húsában barna színű, parás szövetelhalások keletkeznek. Ettől a gyümölcsök deformálódnak, felületükön besüppedések keletkeznek. A gyümölcstermő növények a magas bórigényű növények csoportjába tartoznak.

Rézhiány

A réz (Cu) fontos alkotórésze több olyan enzimnek, amelyek a gyümölcstermő növények oxidációs-redukciós folyamatainak szabályozásában vesznek részt, emellett nélkülözhetetlen mikroelem a klorofill-képződéshez is. A rézhiány a vashiányhoz hasonlóan klorotikus elváltozásokat okoz. Réz nem reutilizálható tápelem, ezért a tünetek a hajtáscsúcsokon jelentkeznek először. Súlyos rézhiány esetén a hajtáscsúcsok kisméretű, fejlődésben elmaradt, klorotikus levelei összesodródnak, elbarnulnak, majd lehullanak. A hajtások végei felkopaszodnak. A tünetek általában az intenzív hajtásnövekedés vége felé jelentkeznek. A rézhiány károsan befolyásolja a generatív szervek fejlődési folyamatait is. A virágrügyek képződése, a virágzás, a terméskötődés és a gyümölcsképzés nem lesz megfelelő. A rézhiány tehát a termés mennyiségét és minőségét is rontja.

Cinkhiány

A cink (Zn) számos növényi enzim alkotórésze, ezáltal fontos szerepet játszik a gyümölcstermő növények növekedésének szabályozásában. A cinkhiány jellegzetes tünete a gyümölcsfákon a törpeszártagúság, rozettásodás. Mivel a cink nem reutilizálható tápelem, a növekedési rendellenességek először a legfiatalabb hajtásvégeken jelentkeznek. A normálistól jóval rövidebb ízközű hajtásvégek nóduszain nagyon kis méretű, keskeny, lándzsás levelek képződnek. Ezek a levelek törékenyek és világos színűek, klorotikusak. Ha a hiányos cinkellátottság csak az intenzív hajtásnövekedés időszakában jelentkezik és a hiány nem súlyos, a hajtások kinőhetik a hiánytüneteket. Súlyos cinkhiány esetén korai lombhullás következik be. A cinkhiány okozta klorózis könnyen megkülönböztethető a vasklorózistól, mert a cinkhiány együtt jár a levelek méretének nagyarányú csökkenésével, ami a vashiányra nem jellemző.

A hiánytünetek észlelésekor a lombtrágyázás egy gyors beavatkozást jelent a gyümölcsültetvényekben, de hosszú távon a növények talajon keresztüli tápanyagellátását kell megoldani.

Fotó: A szerző felvételei