Hajtatott paprikán gyakrabban, szabadföldi körülmények között nevelten ritkábban tapasztalható, hogy a termésen lila csík (folt) alakul ki, amit gyakran antociánosodásnak is neveznek a termesztők és a kereskedők. Az elszíneződés a termés ízét és a bogyó tömegét nem befolyásolja, viszont tetszetősségét nagymértékben rontja, ebből adódóan az ilyen paprika piaci értékéből jelentős mértékben veszít.
Mi okozhatja a tünetek kialakulását, túl azon, hogy bizonyos hegyes és TV paprika fajták hajlamosabbak rá, míg másokon csak egészen ritkán tapasztalhatók?
Le kell szögezni, hogy néhány kártevő és betegség is kiválthatja az említett színelváltozást, de ilyen esetben egyéb jellegzetes, a kártevőre és kórokozóra jellemző tünetek is felfedezhetők a bogyón vagy a leveleken, amelyek egyértelművé teszik az antociánosodás okát. Többnyire a jelenség abiotikus környezeti tényezőkre vezethető vissza.
Zöldségtermesztők körében ismert a foszforhiány ilyen szimptómája, amelyet egyértelműsít az alsó leveleken, elsősorban azok fonákán kialakuló haragos zöld (kékes-zöld) majd lila, lilás-vörös levéllemez. További tünetek: gyengébb gyökérképződés, azaz hosszú, vékony, de kevésbé elágazó fehér gyökerek fejlődése, lassú lombnövekedés, erős lombvesztés, felkopaszodás. Tápoldatos hajtatásban egészen ritkán, annál gyakrabban tőzegben nevelt növényeken (tápkockás és cserepes palántákon, illetve konténeres termesztés esetén) figyelhető meg.
Előfordulhat olyan területen is, ahol ősszel használtak foszfortrágyát, de azt túl mélyre forgatták, és tavasszal indítónak nem adtak foszfort. Miután a gyökérzet eléri a foszfortrágyázott réteget a tünetek fokozatosan megszűnnek. Hideg tavaszon, amikor kiültetéskor a talaj hőmérséklete nem éri el legalább a 12-15 C°-ot a hiány fokozott mértékben jelentkezik, mivel a foszforfelvétel hideg talajból különösen nehéz.
A jelenség összefüggésben van a téli fényszegénységgel is. Egyes hegyes fajtáknál jól kimutatható, hogy a fényhiány-érzékenységüket ilyen formán jelzik (független attól, hogy talajos hajtatásról vagy tápoldatozásról van szó). A januári, februári hónapokat követően, minden különösebb beavatkozás nélkül a lila elszínesedés megszűnik. Jellegzetes, és a fényhiány okát igazolja, hogy régi, használt, gyakran piszkos fóliák alatt gyakoribb.
Az alacsony hőmérsékletet szintén a kiváltó tényezők között tartjuk számon. Szentes környéki hajtató telepen volt jól megfigyelhető a jelenség, amikor azonos tápoldat-összetétel mellett a jól fűthető üvegházban nem, de a gyengébb fűtésű fóliablokkban lényegesen nagyobb tömegben mutatkozott hegyes fajtákon. (Más növények esetében is ismert, hogy az alacsony hőmérséklet az antocián-képződést fokozza.)
Mondhatnánk, hogy a fent felsorolt tényezők közül akármelyik kiválthatja a termés antociános elszíneződését, de tudjuk, van eset, amikor egyik ok sem áll fenn, más tényező, a fajta hajlamossága okozza a tünetet, ami függetlenül jelentkezik a környezeti tényezőktől.