A gyökérzöldségfélék esetében több élettani betegség és fejlődési rendellenesség is a rossz trágyázási gyakorlatra vezethető vissza!
Sajnos egységes tápanyag-ellátási technológiáról a gyökérzöldségfélék esetében alig beszélhetünk, még azok a nagyüzemek is eltérő számítások alapján határozzák meg a tápanyag-szükségletet, amelyek fejlettebb technológiával termesztik a petrezselymet és a répát. Nem is beszélve a kisgazdaságokról, ahol talajvizsgálatokra alapozott trágyázási számítás gyakorlatilag nem vagy csak elvétve létezik.
A tápanyagigény meghatározása során a fajlagos tápanyagigényből célszerű kiindulni (1. táblázat). Gyökérzöldségfélék esetében a trágyafelhasználás tekintetében kisebb a különbség az egyes fajok fajlagos tápanyagigényét illetően, mint ami a különböző termesztéstechnológiákból adódik. Egy korai szabadföldi sárgarépa vagy petrezselyemgyökér (20-30 t/ha) tápanyagigénye alig különbözik, ugyanakkor többszörös különbség van például a csomós sárgarépa (30 t/ha) és az ipari célra termesztett répa (100-120 t/ha) között.
1. táblázat: a sárgarépa és a petrezselyemgyökér fajlagos tápanyagigénye
Faj | Nitrogén (N) | Foszfor (P2O5) | Kálium (K2O) |
Sárgarépa | 4,3 | 1,8 | 6,0 |
Gyökérpetrezselyem | 5,0 | 2,4 | 6,0 |
A pontatlan tápanyagigény számításból és trágyázásból adódó hiány és túladagolás számos élettani zavarnak, látható és nem látható fiziológiai betegségnek a kiváltója. A túlzott nitrogénezés, hasonlóan a káliumhiányhoz – vagyis a nitrogén és a kálium kedvezőtlen aránya – hasonlóan a későn adott nitrogén-fejtrágyához, nagyban rontja a tárolhatóságot, a szárítmány-kihozatalt és a karotintartalmat. A mennyiség és az arány mellett fontos a trágyamegosztás, ami eltér a rövid tenyészidejű csomózott és a hosszú tenyészidejű ipari répa esetében (2. táblázat).
2. táblázat: trágyamegosztás százalékos aránya a sárgarépa és a gyökérpetrezselyem esetében
Fajta | Hatóanyag | Alaptrágya* | Indítótrágya* | Fejtrágya* |
Korai (rövid) tenyészidejű fajták
|
N | – | 50 | 50 |
P2O5 | 80-90 | 10-20 | – | |
K2O | 80-90 | 10-20 | – | |
Ipari répa, hosszú tenyészidejű fajták |
N | – | 10-20 | 80-90 |
P2O5 | 80-90 | 10-20 | – | |
K2O | 50 | 25 | 25 |
* Összes hatóanyag százaléka
A kálium túladagolása átmeneti, ritkábban tartós magnéziumhiányt okozhat, főleg a magnéziumigényesebb sárgarépa esetében fordul elő. Ilyenkor ismételt keserűsós lombtrágyázás (0,5%-os töménység) megszünteti a többnyire csak levélen jelentkező narancssárga hiánytüneteket (1. ábra).
A nitrogénhiány a répatest intenzív növekedésének időszakában szokott előfordulni, többnyire korai répáknál, homok talajon. Sok esetben az intenzív öntözéssel mossák ki a talajból a nitrogént, aminek következménye a világos színű, vékony termés, és a klorózist mutató idősebb levelek (2. ábra). Nitrogén fejtrágyázással a korai fajták esetében néhány nap leforgása alatt a tünet megszüntethető, tárolási sárgarépánál a folyamat lényegesen hosszabb, a kezelés hatása, eredményessége sem mindig az elvárt.
Az elmúlt évben tömegesen jelentkezett a répa repedése (3. ábra), ami a sok csapadéknak volt betudható, de hasonló tünetek alakulhatnak ki egy átlagosan csapadékos évben is, ha a nitrogén fejtrágyázásra nagy adagban, későn kerül sor. Ez ellentmondani látszik annak a szabálynak, mely szerint a répának fokozatosan kell növelni a talajban a tápanyagszintet, ugyanis kezdetben – 2-3 hónapon keresztül – alig van tápanyagfelvétel, nyár közepétől pedig igen intenzív a tápanyag-hasznosítás. Szeptember közepére, végére be kell fejezni a N-fejtrágyázást annak érdekében, hogy ne legyen nagy a romlásból adódó tárolási veszteség, és a termésrepedés.
A gyökérzöldségfélék, főleg a sárgarépa, zeller, petrezselyem – a retek kisebb mértékben – egyetlen mikroelem hiányára a bórhiányra különösen érzékenyek. Jól ismert az ezzel járó betegség, a szívrothadás, amely ha nagyobb mértékben jelentkezik, eladhatatlanná teszi a termést. Ilyenkor a floém és a xilém helyett parenchimaszerű szövet fejlődik, ami idővel „összeomlik”, és fenol jellegű barnás szirupos anyag, sötét váladék képződik a termésben. A gyökérzöldségféléknél nemcsak a termés közepének üregesedése, belső szövetek pusztulása a bórhiány szimptómája, a gyökereken is megmutatkozik egy korlátozott növekedés mellett, rendellenesen sok járulékos gyökér-képződése formájában. Tartós szárazság hatására, továbbá meszes, lúgos talajon alakul ki, ahol nem is annyira a talaj bórhiánya, sokkal inkább a felvétel/növénybejutás nehézsége a jelenség oka – azaz a mész és a bór elemek ionantagonizmusa.
A bórhiány nem gyógyítható, csak megelőzhető betegség! Ha már észlelhető, látható, egyértelmű tünetei vannak, olyankor a lombtrágyázás már nem segít. 5%-nál meszesebb talajokon megelőző védekezést javaslunk: a növényvédelmi permetezések alkalmával, esetleg külön is, bórtartalmú lombtrágyát (pl. bóraxot, bórsavat, bórtartalmú komplex lombtrágyákat) több alkalommal juttassunk a növényre.