Február közepe van és a tél eddigi legdurvább fagyhullámát éljük át a napokban. Ez nem csak ránk, gazdálkodókra igaz, hanem a szántóföldeken a tél viszontagságainak kitett szántóföldi növénykultúrákra is. A hótakaró elolvadása után több kultúra esetében láthatóak a téli fagy okozta károsodások.
Fagykárok és okaik
A téli fagyok a szántóföldön, kinn telelt növényeinket sokféle módon károsíthatják. A leggyakoribb tünet a növényi szövetek direkt károsodása, az elfagyás. Az erre való hajlam növényfajonként változó, sőt az egyes fajták között is hatalmas különbségek tapasztalhatóak. A korábbi súlyos fagykárok miatt a NÉBIH az állami fajtaelismerés rendszerében mind az őszi kalászosok, mind pedig az őszi káposztarepce esetében kizáró okként tartja számon a nagyfokú hajlamot a fagy általi károsodásra. Bár egy erős téli fagykár a termésben is mindenképpen megmutatkozik, de az erre irányuló bonitálások, felvételezések, illetve kalászosok esetében a fitotronos tesztek során rosszul teljesítő jelöltekből nem lehet államilag elismert fajta.
Az elfagyás oka egyértelmű, a növényben levő sejtnedvek jéggé válása az alacsony hőmérsékleten. Ennek mértéke ugyanakkor a növény tápanyag ellátottságától és fejlettségi állapotától is meglehetősen nagymértékben függ. Mind a kalászosok, mind pedig az őszi káposztarepce esetében a fellazult szövetekkel rendelkező növények azok, amelyeket a fagy a legnagyobb mértékben károsíthat. Erre döntően a túlzott tápanyag ellátás, főként a N túltrágyázás hajlamosíthat erősen. A fagy elleni hatékony védelmet a foszfor, de főleg a kálium ellátás szintje határozza meg. Elégtelen ellátás ezekből a makroelemekből még akkor is relatív nitrogén többletet és fellazult növényi szöveteket fog eredményezni, ha egyébként abszolút mértékben nitrogénnel a növényt nem „etettük túl”.
Az ősz folyamán hatalmasra nőtt, laza szövetekkel rendelkező, netán már a fagy által fokozottan veszélyeztetett fenofázisokat (pl. szárbaindulás) már elérő őszi árpa és őszi káposztarepce állományok kialakulásáért 99%-ban a gazdálkodók a felelősek. Évről évre egyre korábban kerülnek a földbe, sokszor már nyár végén e kultúrák vetőmagjai. A korábbi, nagyon száraz és meleg őszi időjárással jellemezhető évjáratokban még valamilyen szinten működött is a nagyon korai vetés. Az akár már augusztus első dekádjában a porba elvetett repce és árpa szemek amúgy is csak az első, valamire való csapadék hatására keltek ki.
Az elmúlt év ugyanakkor sokkal nedvesebb volt, így az augusztusi vetések sokszor már Szent István királyunk ünnepén, augusztus 20-án javában zöldelltek. A hosszú, ugyanakkor csapadékos ősz során ezek a vetések hónapokon át fejlődhettek zavartalanul. Nem csoda tehát, hogy hatalmas méretű növényekből álló együttesek alakultak ki, amelyek ehhez a nagy lombtömeghez már ősszel elhasználták az alapkezelésben kijuttatott tápanyagok jelentékeny hányadát. Több gazda ezt (és a helyenként kialakult hiánytüneteket) látva még ősszel egy kis plusz fejtrágyával is megtámogatta a megnőtt és „nagy étvágyú” növényeit. Sok esetben ekkor már csak nitrogént kaptak ezek az állományok, amely tovább növelte a lombozatot és rontotta a fagyállóságot.
Bár az időnként előforduló helytelen műtrágyázás is rontott a nagyra nőtt repcék és árpák állapotán, de a döntő hiba a rendkívül korai vetés volt ezeknél a kultúráknál. A hosszú ősz során a „túlnövekedés” és a „túlfejlődés” veszélye nagyon megnőtt és néhány tábla esetében – döntően az őszi káposztarepce állományokban – ez durva fagykárokhoz vezetett.
A túlnövekedés, vagyis az ideálisnál sokkal nagyobb vegetatív lombtömeg eleve valamilyen mértékű nitrogén túlsúlyt feltételez a növénytáplálásban. A növény persze nem csak a nitrogént gyűjti be a talajból, hogy hatalmas vegetatív tömegét felépítse, hanem a többi más, szükséges makro-, mezo- és mikroelemet is. Az elfagyás után ezek a tápelemek részben véglegesen, részben időlegesen elvesznek a növényzet számára. A tavasz folyamán a súlyos fagykárt szenvedett repceföldeket belengő nem éppen kellemes illat pl. a repce számára igencsak fontos kén távozását jelzi a területről. Az ideiglenes veszteség, az elpusztult növényi szövetekben levő tápelemek meglehetősen nagy mennyisége szintén hiányozni fog a tenyészidő hátra levő részében. Az ott levő tápanyagok kimosódása és lassú mineralizációja nem fog elegendő tápanyagot biztosítani később a már gyakorlatilag kifejlett növény számára.
Mentsük a még menthetőt
A durva télvégi fagyok hatására károsodott őszi kalászos- és repceállományok esetében a fagy okozta kártételt, a növényi szövetek elhalását semmiféle hókuszpókusszal sem tudjuk „visszacsinálni”. A már elhalt levelek, levélrészek, esetleg egész növények feltámasztása nem lehetséges. Viszont a fagy által károsított, de még élő növényekkel lehet valamit kezdeni. A telet átélt, sérült növényeknek szükségük is van a gazdálkodók nyújtotta segítségre.
A talajban (feltéve, hogy egyáltalán bármilyen géppel rá lehet már menni) a mostani fagyokat megelőző csapadékos periódus miatt rengeteg víz található. Mivel az ősz is meglehetősen csapadékos volt, így a repcék és az őszi kalászosok talajai – nyilván talaj típustól függően – meglehetősen ki vannak lúgozva, könnyen felvehető tápanyag készletük sok esetben nagyon alacsony lehet. Ezt azért nem árt egy talajvizsgálattal ellenőrizni, amely nem olyan nagy költség, hogy ne lehetne bevállalni.
Szintén célszerű figyelembe venni azt, hogy a vízzel nagy mélységig teljesen telített talajokban egyes tápelemek olyan formában találhatóak, amelyeket a növény nem képes felvenni. Ennek figyelembe vételével kell úgy dönteni a fagyok által károsított, lombfelületük esetleg rendkívül nagy részét elveszített, de élő, még jelentős termés kinevelésére képes növények tavaszi tápanyag utánpótlásáról, hogy a kijuttatott táplálékot a növények tényleg hasznosítani is tudják.
Nagyon sok esetben az őszi káposztarepce és az őszi kalászosok ebben a tél végi időszakban csak nitrogén-utánpótlásban részesülnek. Az idei évben a tavaszi fejtrágyázások során célszerű lenne kalkulálni a fagy által elpusztított növényi részekben levő, elvesztegetett tápanyagok, illetve a kilúgozódás miatt elveszített tápanyagok mennyiségével is. Egyáltalán nem biztos, hogy az őszi alaptrágyázással kijuttatott foszfor és kálium még kellő mennyiségben jelen van a gyökérzónában. Bár kétséget kizáróan költségesebb, de a legyengült növények számára most sokkal hasznosabb egy olyan komplex, minden szükséges tápelemet tartalmazó műtrágya kijuttatása, mint egy egyszerű nitrogén trágyázás.
Nyilvánvalóan a kijuttatandó műtrágya kiválasztásánál célszerű olyan készítményt választani, amely az adott növény számára megfelelő arányban tartalmazza a szükséges tápanyagokat. A gabonák a nitrogén mellett igényelnek némi ként is, alapvetően kedvelik a rezet de némi cinkre és mangánra is szükségük van. Ennek hiányában a meleg, napos tavaszi időjárásban akár súlyos mértékű élettani levélfoltossággal, a levél végek leszáradásával fogják jelezni a szükséges nyomelemek súlyos hiányát. A repcének szintén szüksége van most nitrogénre, de a generatív szakasz relatív közelsége miatt némi könnyen felvehető foszforra is. Ez a kultúra nagyon kénigényes növény, erről is célszerű gondoskodni, akárcsak a repce közismerten magas bór szükségletének biztosításáról.
A műtrágya kiválasztásnál nem árt gondolni arra is, hogy a műtrágya kijuttatása után akár rövid időn belül lehet növényvédelmi kezelés is a területen. Olyan tápelemeket, amelyek a jelenlegi, hűvös és vízzel telített talajállapotok mellett nem vagy alig felvehetőek, célszerűbb lehet a soron következő, a közeljövőben elvégzendő növényvédelmi kezelések során kijuttatni. Fokozottan érvényes ez a kalászosok esetében a rézre, cinkre, mangánra, repce esetén pedig a bórra. Ez utóbbi nyomelemet akár teljes egészében a növényvédelmi kezelésekkel is kijuttathatjuk, mivel a repce a tavasz folyamán az esetek döntő hányadában sok növényvédelmi, döntően inszekticides kezelésben szokott részesülni. Érdemes tehát megfontolni, hogy kultúránként mely tápelemeket célszerű a talajon keresztül eljuttatni a növényhez és melyek azok, amelyeket lombtrágya formájában jobb kijuttatni.
A téli fagyok okozta súlyos lombveszteség hatásai helyes növénytáplálással javarészben a tavasz folyamán még helyre hozhatóak. Célszerű élni a helyes és időben elvégzett tápanyag utánpótlás nyújtotta lehetőségekkel.
