Nem túlzás, ha azt mondom, hogy Bussay László egyike volt annak a pár borásznak, aki ezt a borvidéket feltette hazánk bortérképére. Minthogy az sem túlkapás, ha úgy folytatom: Bussay Dóri pedig a közé a néhány borász közé tartozik, aki azonkívül, hogy a Zalai borvidék hírnevét megszilárdítja, azt a határon túl is ismertté teszi.
Dóri, akárcsak édesapja, a borászat vezetése mellett háziorvosként is dolgozik, és ha mindez együttesen nem lenne elegendő kihívás, egy kisgyermek édesanyja is. Ennek ellenére (vagy épp emiatt, mert ennyi feladattal nem lehet másképp) roppant rugalmasan egyezteti az interjú időpontját, és arra a napszakra teszi, amikor a kislánya délutáni alvása esedékes…
A Zalai borvidék nemcsak, hogy a legfiatalabb hazánkban, de a legkevésbé ismert is. Sokszor hallottam, hogy ez az a hely, ahol igen sokan foglalkoznak szőlővel és borral, de ez utóbbit kevésbé koronázza siker.
A Monarchia idejében ez a borvidék sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint jelenleg, a mostani területek képezték az akkori legjobb adottságú részeit. Az azóta eltelt idő, több okból kifolyólag, sajnos sokat rontott a megítélésén, de nem szabad elfelejteni, hogy az itteni adottságok nagyon kedveznek a borkészítésnek. A borvidék tagolt, nagy távolságok vannak az egyes borászatok között, eltérő adottságok, talajtípusok: ettől sokszínű a zalai borok stílusa. Az elmúlt 30 évben, édesapám mellett, jó néhány más borász is elkezdett itt tevékenykedni, azzal az elhatározással, hogy lehet és kell is másképp foglalkozni a borral, mint ahogy azt az előző generáció tette. Nekik köszönhető az, hogy ma már számos borászat van itt, amivel büszkélkedni lehet.
Adtak a szavára
Hallottam egy történetet, ami szerint édesapját az ajándékba kapott környékbeli borok minősége is erősen ösztökélte arra, hogy megmutassa, lehet itt jó bort is készíteni…
Az itt lakók zömében értettek a szőlőműveléshez és a borkészítéshez, csak éppen a nagyapjuk hordóit használták mindehhez… Azt gondolom, hogy amiben édesapám nagyon sokat adott a környező települések szőlőművelőinek az az, hogy az ilyen alapproblémákra felhívta a figyelmet. Elmondta, hogy azt a közel hatvanéves hordót, nem kellene használni, mert különben jó lenne az a bor…
Sokszor tapasztalom azt, hogy generációkon átívelő hagyományok, még ha rosszak is, erősen kötik a termelőket: „Így kell, mert nagyapám is így csinálta!”-mondják. Édesapjától hogyan fogadták a kritikát, a tanácsokat?
Ahhoz, hogy valakinek a berögzült világát átfordítsuk, az kell, hogy fontosak legyünk neki, bízzon bennünk, adjon a szavunkra. Édesapámmal így voltak az emberek. Eleve, mint orvosban, bíztak benne, aztán pedig látták azokat az eredményeket is, amelyeket borászként felmutatott.
A csókaszőlő igen népszerű
A kislányának, mint azt több alkalommal is mesélte, a szőlőhegy a játszótere. Önnél is így kezdődött valahogy?
Az első emlékeim egyike az, hogy lent, a hegy lábánál megálltunk autóval, majd anyukámmal és testvéremmel, kosarakkal a kézben felsétáltunk az ültetvényhez. Három éves voltam, amikor édesapám az első ültetvényt megvásárolta, azt követően sokat jártunk fel a hegyre, a délutánokat, hétvégéket is itt töltöttük. Venyige égetésre, azon szalonna sütögetésére is emlékszem.
A jelenlegi ültetvény ugyanott van, mint az egykori volt?
Igen, egy helyen van a szőlőnk, Csörnyeföldön, a Kövecs-hegyen. Mind az öt hektár egybefüggően helyezkedik el a pince és birtokközpont körül. A legidősebb telepítés a 25 éves tramini.
Édesapja milyen fajtákkal dolgozott?
Kezdetben fehér fajtákkal: szürkebarát, olaszrizling, rajnairizling, tramini. Csak később kezdett el kék szőlővel, pinot noir-ral, csókaszőlővel foglalkozni.
A csókaszőlő talán kevéssé ismert.
Kárpát-medencei fajta, amely korábban igen elterjedt volt, de a huszadik század közepére nagyjából eltűnt. Édesapámhoz egy nagyon kedves barátján, Szentesi Józsefen keresztül került, aki a régi magyar fajtákat újra felfedezte.
Magas alkoholtartalom, botritiszes szemek adtak egy meghatározó ízvilágot
Hogy jellemezné az édesapja által készített borokat?
Azok a borok, amelyeket ő készített, tükrözték a jellemét, emberi stílusát is. Sok mindenben hasonlítanak a jelenlegi Bussay borokhoz, hiszen a termőhely adott, a bor készítés alap, a technológia lényegét tekintve nem változott, csak finomítunk rajta. Akkoriban, amikor ezek a borok – és a legszebb borok – készültek, túlnyomóan a késői szüretek voltak a jellemzők. Magas alkoholtartalom, botritiszes szemek adtak egy meghatározó ízvilágot, amely a tokaji borokéra emlékeztetett. Akkoriban az időjárás más volt, annak idején októberben kezdtünk el szüretelni, most pedig októberben végzünk. Édesapám, amikor teljesen érett állapotú szőlőt szeretett volna szüretelni, akkor azt meg tudta tenni. Most, a klíma változása miatt, a tavaszi időjárás, amely nagyban befolyásolja a szőlő vegetációját, a szüret időpontját, végső soron a bor stílusát is, teljességgel változékony.
Édesapja váratlan halálát követően teljesen egyértelmű volt az Ön számára, hogy folytatja a munkáját?
Igen. Természetesen voltak félelmeim, hiszen merőben más, amikor az ember édesapja mellett pár dologban részt vesz, és teljesen más, amikor egy teljes cég az ő kezében van. Rengeteg segítséget kaptam édesapám számos barátjától, nem szeretnék most közülük kiemelni senkit, mert sokan vannak, akikhez a mai napig bármikor fordulhatok kérdéseimmel.
Tagja a Junibornak, a Fiatal Borászok Egyesületének. Mivel segíti ez az Ön munkáját?
A férjemmel egy év különbséggel lettünk tagok, ezt megelőzően, természetesen, sok mindenkit ismertünk. Nagyon jó társaság, borászati, szőlészeti szakmai kérdésekben segítjük egymást. Ugyanúgy megkeressük egymást, ha egy kötözőgépről szeretnék tapasztalatot gyűjteni, mint akkor, ha egy új külföldi partner jelentkezik, és róla szeretnénk információt. Közösen próbáljuk magunkat fejleszteni. A járvány előtt ez jóval egyszerűbb volt, előadásokat, szakmai bemutatókat, utakat szervezetünk magunknak. Remélem minél hamarabb folytatódhat ez is.
Bussay Dóri stílusa
Beszéltünk Bussay László borairól, de milyen Bussay Dóri stílusa? Mi formálta azt?
Nekem nincs borász végzettségem, így az édesapámmal folytatott közös munka, a kóstolások alakították ki ezt elsősorban. Azt gondolom, ha valakinek affinitása van, az beszívja a tudást, leszűri a következtetést, hogy milyen stílusú borokhoz húzódik, mivel tud azonosulni, mi az a stílus, ami működhet a saját pincészetnél is. Férjemmel, aki borász, három évvel azt követően ismerkedtem meg, miután átvettem a birtok vezetését. Addigra a kiforrott vonal megvolt bennem, de ő is rengeteg dologban segített és segít nekem, rengeteget tanulok tőle. Ezzel együtt két különböző utat járunk, a stílus hasonlít, de a boraink nem, hiszen a Nagy Somlói borvidék, ahol ő dolgozik, merőben más, mint ez itt.
A teljes terület vegyszermentes
A folytonosság meghatározó, azonban egy területen komoly változásokat vezetett be a birtokon, és itt elsősorban a növényvédelemre gondolok…
Alapvetően markáns változtatás a korábbiakhoz képest, hogy semmilyen felszívódó vegyszert nem használunk, csak rezet, ként, narancsolajat, kókuszolajat, alga kivonatokat. 2019-ben kezdtük el a teljes területen a vegyszermentességet. Az első évben már jól reagált az ültetvény, azokban a szőlőtőkékben, amiben lappangott valami betegség, például gombásodás vagy vírus, ami miatt mindenképpen elszáradtak volna, kidőltek a sorból, de a jó vitalitásúak állták a sarat. 2020-ban érzékelhetően még szebb lett az ültetvény, mint azt megelőzően volt. Azért van szükség az átállási időszakra, mert minden életformának megvan a saját védekező mechanizmusa, ami ha le van „butítva”, gyengítve, vagyis olyan anyagokat juttatunk, ki amellyel nem kényszerül a növény arra, hogy ezek a mechanizmusok beinduljanak, akkor idő kell, hogy összeszedje magát.
A szortiment tekintetében történt változtatás?
A fajtáink bővültek a kék szőlőben, emellett egy kisebb területen volt sárga muskotály, azt csókaszőlőre oltottuk át, mert ez a fajta jól működik, keresik, kedvelik az ebből készült bort.
Továbbra is tölgyfahordóban történik az érlelés?
Alapvetően igen, csak egy-egy tétel kerül acéltartályba.
Hol érhetőek el mostanság a Bussay borok?
Amíg a pandémia előtt leginkább a gasztronómiában, illetve borszaküzletekben találkozhattak velük a vásárlók, mostanság elsősorban külföldre értékesítünk. Korábban is szándékunkban állt, hogy határon túl is megismerjék a borainkat, ez a folyamat a mostani helyzetben felgyorsult. Belgiumba, Amerikába, Londonba, Lengyelországba szállítunk. Ha itthon újrakezdődik az élet, akkor korábbi partnereink felé nyitottak leszünk, de sokkal nagyobb potenciált látok a külföldi piacon. Erre a stílusra, amit pár pincészet képvisel idehaza – köztük a miénk is – még nem feltétlenül érett meg a hazai fogyasztók többsége. Itt elsősorban most arra gondolok, hogy az, hogy mi ellenőrzött bio minőséget állítunk elő, a hazai piacon jelenleg még nem feltétlenül jelent plusz értéket.
| Zalai borvidék A Balaton Borrégióhoz tartozó Zalai borvidék, a Balatontól nyugatra helyezkedik el. A borvidékhez tartozó községek elszórtan találhatók a Zalai-dombság területén és a Keszthelyi-hegység északnyugati lejtőin. Közigazgatásilag Zala megyéhez tartozik. Szőlőtermő községeit három körzetbe, a csáfordi, a szentgyörgyvári és a Mura-vidéki körzetekbe sorolják. A 22 borvidékünkből ez a legfiatalabb, a mai elnevezése 2006 óta van érvényben, előtte Balatonmelléki borvidéknek hívták. Teljes területe 6079 hektár, amelyből 4107 hektár első osztályú. A rendelkezésre álló területből mindössze 840 hektáron terem szőlő. Viszonylagos ismeretlenségének elsődleges oka, hogy a borvidék többsége a filoxérát követően csemegeszőlőnek adott otthont, vagy pezsgőgyártáshoz felvásárlásra szánt bort készített. Jellemző szőlőfajták: Olaszrizling, szürkebarát, cserszegi fűszeres, zweigelt, kékfrankos. Fontosabb borászatok: Bezerics-Németh Borház, Vinum Veress, Bussay Pince. Csörnyeföld A falu a szlovén és a horvát határ közvetlen közelében, a szelíd déli fekvésű lankák lábainál helyezkedik el, Letenyétől tíz, Lentitől húsz kilométerre. A település első írásos emléke 1361-ből származik. A községet körülölelő dombok, a klimatikus adottságok kiválóan alkalmasak szőlőtermesztésre, az erdők értékes faállományukon kívül vadban is rendkívül gazdagok. Forrás: http://www.boraszportal.hu/ |
