A repcefénybogár piretroid-rezisztenciája – külföldi kitekintés.
A repcefénybogár (Brassicogethes/Meligethes aeneus) az egyik legelterjedtebb és potenciálisan legsúlyosabb tavaszi repcekártevő, mely a világ számos pontján károsítja a bimbózó (leggyakrabban zöldbimbós állapotú) repceállományokat. A kifejlett egyedek a virágbimbók fehérjében gazdag pollenjét fogyasztják. A berágások nyomán deformált becőfejlődés, elégtelen berakódás alakul ki. Az adott év termésmennyisége jelentősen függ a kártétel megfékezhetőségétől.
Európában az utóbbi években az eddig sikerrel használt piretroid hatóanyag-tartalmú növényvédő szerek repcefénybogárral szembeni hatékonysága jelentősen csökkenő tendenciát mutat. Az Unió területén is jól ismert deltametrin, alfa-cipermetrin, zéta-cipermetrin, lambda-cihalotrin és egyéb piretroid-származékokat tartalmazó készítmények jelentették a repcefénybogár elleni védekezés gerincét, melyet a neonikotinoidok használatának európai uniós korlátozása tovább erősített. Ezek a hatóanyagok azonban nem hozzák a várt eredményeket. A piretroid-rezisztencia széles körű elterjedése kapcsán számos monitoringprogram vette kezdetét. Az Inszekticid-rezisztencia Akcióbizottság (Insecticide Resistance Action Committee – IRAC) tudósítása szerint a piretroid-rezisztens populációk már legalább 1999 óta jelen vannak Európa egyes területein (először Kelet-Franciaországban figyeltek fel a jelenségre). 2007-ben az IRAC létrehozta a Pollen Beetle Working Group nevű munkacsoportot melynek feladata a piretroid-rezisztens populációk dinamikájának megfigyelése, és a vizsgálatok koordinálása.
Az IRAC 2018-ban az európai piretroid-rezisztens repcefénybogár-populációk felmérésének eredményeképpen a következő adatokat hozta nyilvánosságra (a rovarpopulációk rezisztencia-tesztelése az IRAC #11 módszert alapul véve, jelen esetben lambda-cihalotrin felhasználásával történt):
| Ország | Tesztelt populációk száma (db) | Magas fokú rezisztencia (%) | Rezisztens (%) | Mérsékelten rezisztens (%) | Fogékony (%) |
| Belgium | 3 | 33 | 67 | ||
| Csehország | 3 | 33 | 67 | ||
| Dánia | 1 | 100 | |||
| Észtország | 27 | 11 | 89 | ||
| Finnország | 4 | 74 | 26 | ||
| Franciaország | 11 | 50 | 20 | 30 | |
| Németország | 89 | 30 | 40 | 22 | 8 |
| Magyarország | 2 | 50 | 50 | ||
| Lettország | 9 | 78 | 22 | ||
| Litvánia | 10 | 40 | 60 | ||
| Norvégia | 5 | 40 | 20 | 40 | |
| Lengyelország | 9 | 80 | 10 | 10 | |
| Svédország | 26 | 10 | 60 | 25 | 5 |
| Egyesült Királyság | 1 | 100 |
Németországban a repcefénybogár piretroidokkal szembeni ellenállóságának terjedése jól végigkísérhető a 2000-es évek elején. 2004-ben a repceföldek 10, 2005-ben 20, míg 2006-ban azok 50%-án jelentkezett. A piretroidokkal szemben metabolikusan rezisztens rovarpopulációk kártételi potenciáljának remek példája a 2006-os évben bekövetkezett, 200 000 ha-t érintő, mintegy 20-100%-os kártétel. Ebbe a számba beletartozott az a 30 000 hektár is, melyen 80%-ot meghaladó terméskiesést eredményezett a rovarok jelenléte. Számszerűsítve 22-25 millió eurós kár keletkezett.
Az Egyesült Királyságban először 2006-ban figyeltek fel a rovarok ellenálló képességére. A legfrissebb IRAG jelentés szerint (2020) a védekezési technológiában jelenleg az alfa-cipermetrin, beta-ciflutrin, cipermetrin, deltametrin, etofenprox, lambda-cihalotrin, tau-fluvalinát és zéta-cipermetrin használhatók fel. Az oxadiazinok közül az indoxakarb, neonikotinoidok közül pedig az acetamiprid jöhet szóba.
A FÁK országok területén a keresztesvirágú kultúrákat károsító közel 300 faj közül az egyik legjelentősebbnek a Meligethes bizonyul.
Ukrajnában a Nemzeti Kharkiv Agráregyetem és Növénytermesztési Intézet felmérései kimutatták, hogy az erdős és sztyeppés övezetekben előforduló közel 211, keresztesvirágúak családját károsító faj közül az egyik legmeghatározóbb faj a repcefénybogár. Ukrajna területén a kártevő elleni küzdelem gyökerei egészen a 19. századra nyúlnak vissza, amikor is növényvédelmi technológia gyanánt a rovarok hálóval történő gyérítését javasolták. A 70-es évek növényvédelmi gyakorlata szerint a virágzás előtti 1-2, virágzáskor 4-5 kezelés volt célszerű (ami mai európai uniós szemlélettel nézve meglehetősen drasztikus a beporzó hasznos szervezetekre nézve). A 80-as években a szerves foszforsavészterek, míg a 90-es években már a szintetikus piretroidok vették át a szerepet a növényvédelemben. Ezzel párhuzamosan a földek közel 10 százalékát csalogatónövényekkel vetették be, az integrált növényvédelem elemeként.
Oroszországgal kapcsolatban hosszú internetes keresés után sem merült fel a piretroid-rezisztencia gazdasági jelentőségű mértéke (a szerrotáció fontosságára persze felhívják a figyelmet), azonban ez érthetővé is válik, amint megszemléljük az Orosz Föderáció Mezőgazdasági Minisztériumának 2021.03.02-es dátummal frissített nemzeti növényvédő szer adatbázisát. A használható inszekticidek tengeréből csupán párat kiemelve látszik: a rendkívül széles, legálisan alkalmazható növényvédőszer-spektrum miatt a rezisztencia nem okoz különösebb gondot. A neonikotinoidok, szerves foszforsavészterek repcefénybogár elleni használata magukban vagy kombinációban a mai napig rutinszerűnek tekinthető. Még a jó öreg BI58 is felüti fejét, és nyugodt szívvel fújható vele az állomány legalább 2028-ig. Az egyes készítmények forgalomba hozatali engedélyének lejárati dátuma sok esetben a 2030-at is eléri, így nem igazán észlelni jelét a sürgős kivonási szándéknak – az európai uniós gyakorlattal szemben. Egyedül a méhkímélő állománykezelési technológia szabályainak maradéktalan betartásában bízhatunk, mely tekintettel van a hasznos beporzó szervezetekre és amelyre vonatkozóan szigorú szabályozások vannak érvényben.
