Az április elején beköszöntött télies idő elmúltával a szántóföldi kultúrák újra növekedésnek és fejlődésnek indultak. Nem kivétel ez alól az őszi kalászosok csoportja, így az őszi árpa sem. A legtöbb helyen a kijuttatott fejtrágyázás hatására eltűnt az élettani sárgulás, bár a szintén élettani eredetű levélfoltosságok és levélcsúcs elhalások még igen sok táblán nagy mennyiségben fellelhetőek.
Más ez a tavasz
Az elmúlt években az őszi árpa állományok rendkívül gyatra növénykórtani állapotban jöttek ki a télből, de mégsem történtek növényvédelmi jellegű katasztrófák sehol az országban. Ez javarészt annak köszönhető, hogy mind a 2019. év, mind pedig az elmúlt év tavasza rendkívül meleg, szeles és aszályos volt. Hiába volt gyakorlatilag az összes létező, az árpára veszélyes kórokozó tekintetében az ideinél sokkalta nagyobb a fertőző anyag mennyisége ezekben az években, ha az időjárási tényezők folyamatosan a fertőzések létrejötte ellen dolgoztak.
Az idei tavasz is száraz, de messze nem annyira, mint az elmúlt két évben. Vannak jelentős területek az országban, ahol az elmúlt hónapban volt csapadék, sőt még rendkívüli erősségű esőzések is előfordultak helyenként. Ráadásképp további, országos szintű csapadékot is jósolnak a hozzá értők. Ez azt jelenti, hogy az őszi árpa táblák mostanra már a szárbaindulás elején álló állományaiban a jelen levő kórokozóknak alkalmuk nyílik a terjedésre, a fertőzési ciklusok újra indítására.
Kórokozók pedig vannak jelen a lombozatban, még ha nem is olyan nagy populációkkal, mint az elmúlt években. A tél végi kórtani helyzet kedvezőtlenebb volt ugyan, mint a jelenlegi, de a tavaszi aszály okozta kórtani „feltisztulás” a mostani, csapadékosabb időjárás miatt nem tudta teljesen megszüntetni a jelenlevő kórokozók aktív populációit.

Különösen igaz ez annak ismeretében, hogy az árpát megbetegítő kórokozók jelentős hányada, így valamennyi levélfoltosság (Drechslera teres, Bipolaris sorokiniana, Rhynchosporium secalis, Ramularia collo-cygni) nekrotróf életmódú faj, így az elhalt növényi részeken is életben maradó kórokozók minden, számukra alkalmas időszakban újra indíthatják a fertőzési folyamatot.

A biotróf életvitelű kórokozókra ez egyáéltalán nem jellemző, viszont a tavaszi aszály még nem juttatta el a legtöbb helyen az árpákat az élettani eredetű felszáradásig („felsülésig”), így egy csapadékosabbá váló időjárás esetén a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) és a törpe rozsda (Puccinia hordei) fertőzésével is számolniuk kell a gazdálkodóknak.
Szorít az idő
Az árpa jelenleg a szárbaindulási folyamat elején van. Ez egy meglehetősen rövid időszak ennek a gabonának az életében. Rövid 10 – 14 nap alatt az őszi árpa hatalmas lombtömeget képes kinevelni a jelenlegi, sok helyütt a különféle kórokozókkal fertőzött levelek fölé. Kevésbé gondos szemlélőnek ilyenkor fel sem tűnik a probléma, hiszen a harsogóan zöld állományok lombozatán még közelebbről nézve sem látható egy, már szárba szökkent árpa esetében az, hogy az alsó leveleken és környezetükben milyen kórokozók kezdik egyre jobban megtalálni életfeltételeiket. A levélzet megbolygatása nélkül az állományok szemlézése is csak egyfajta laikus szemlélődés marad, hiszen a jelen levő fertőzések már nem láthatóak.

Az egye jobban záródó lombozat sokáig képes párás környezetet biztosítani, amely a legtöbb kórokozó számára igencsak előnyös. A különböző kórokozók természetesen élnek is a lehetőséggel és lentről felfelé szisztematikusan el fogják pusztítani az árpa leveleinek jelentős részét.
A gazdálkodók számára most van itt az utolsó lehetőség az őszi árpák legalsó levelein tenyésző, a későbbiekben potenciálisan nagy pusztítás okozására is képes kórokozók elpusztítására. Azzal, hogy az árpa igen gyorsan hatalmas levél tömeget nevel a már fertőzött lombozat fölé azzal nem csak az emberi szem és a szárító szél és napsütés elől zárja el ezeket a fertőzött felületeket, hanem az oda eljuttatni kívánt fungicides permetlé elől is. Most, a szárbaindulás elején még kezelhetjük ezeket a fertőzött leveleket, de majd később, 4 – 5 levélszinttel a permetező gép fúvókái és a fertőzött, alsó levelek között ez már nem lesz lehetséges.
Nyilvánvalóan a termés szempontjából elsődlegesen a felső levelek fotoszintetizáló tevékenysége a döntő és ezeket a leveleket később is meg tudjuk védeni fungicides kezelésekkel. Ugyanakkor az alsó levélszinteknek is megvan a maguk biológiai szerepe, így ezek idő előtti elvesztése az ott elhatalmasodó fertőzések által így, vagy úgy, de negatív hatással lesz a termésre is.