Az április közepére – szerencsére – megérkezett országos mértékű esőzés eléggé radikálisan megváltoztatta többek között a kalászos gabonák növénykórtani helyzetére vonatkozó kilátásokat. Eddig az elmúlt két évhez hasonlóan a télvégi erőteljes kórokozó populációk a száraz, szeles időjárás hatására többé – kevésbé feltisztultak az erős, bár a korábbi évek szintjét el nem érő kórokozó nyomás alól. Ez még annak fényében is igaz, hogy az idei tavasz már eddig sem volt olyan szélsőségesen száraz, mint az elmúlt 2 évben tapasztaltak és a kalászosok lombozatának feltisztulása sem volt teljes mértékű. Sok helyütt ha visszafogottabb mértékben is, de folytatódott egyes kórokozók szaporodása.
Hideg- és nedvességkedvelők előnyben
A hónap közepén lezúduló nagy mennyiségű csapadék nem csak a szántóföldi kultúrák számára jótékony hatású, hanem a lombozatukon élő és károsító különböző kórokozók számára is új távlatokat nyitott a fertőzésre, terjeszkedésre. Meglehetősen hosszú ideig megszűnik az a helyzet, amikor a víz hiánya gátolja a különféle fitopatogén gombák szaporodását.
Mivel a csapadék meglehetősen erős lehűléssel érkezik, így elsődlegesen azok a kórokozók találják meg leginkább az életfeltételeiket, amelyek egyidejűleg kedvelik, vagy legalább is jól tűrik a hideget és nagyon nedvesség igényesek. Ezeknek a feltételeknek az árpa esetében leginkább a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), míg az őszi búza esetében a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) felel meg. Várhatóan ezek a kórokozók fognak az esőzések legvégén, valamint az utána következő időszak elején erőteljesen felszaporodni.
Mindkét kórokozó esetében jelentős méretű populáció él és virul a hazai gabona állományokban, így a fertőzéshez bőségesen elegendő inokulum áll rendelkezésre. A táplálék, azaz a megfertőzhető növényi felület a gabonák szárba indulásának idején napról napra növekszik, így „ennivaló” tekintetében is jól el vannak látva. A fertőzéshez szükséges környezeti feltételek pedig kiválóak akár egy nagyobb mértékű felszaporodás kialakításához is.
Figyelembe kell ugyanakkor venni azt a tényezőt is, hogy egyik kórokozó sem nagy pusztító erejű, így külön,, csak ellenük igen ritkán kell védekezni. Az őszi búza esetében ezért inkább más, később felvonuló, de sokkal veszélyesebb kórokozók mennyisége kell, hogy megszabja a védekezés időpontját.
Az őszi árpa esetében is hasonló a helyzet, de itt az elkövetkező napokban kialakuló hatalmas zöld lombtömeg nem fogja lehetővé tenni a legalsó, erősen elfertőződő levélszintek fungicides védelmét, így ennél a kultúránál jó eséllyel azonnal védekezni kell, amint rá lehet menni szántóföldi permetezőgépekkel a táblákra az esőzések után. Igazán az járt jól, aki ezt preventíve, még az esők előtti napokban megtette.
A csapadékos idő és a hűvös időjárás elmúltával a kevésbé hidegtűrő, szintén nekrotróf életmódú hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) fellépése várható helyenként az őszi árpa állományokban, illetve mind árpán, mind pedig a búza állományokban a lisztharmat (Blumeria graminis) felszaporodása fog erőteljes léptekkel megindulni. A búza esetében a vetésváltás nélkül termesztett állományokban a búza fahéjbarna levélfoltosságának (Drechslera tritici-repentis) első, komolyabb léptékű megjelenésére kell majd számítani.
A hálózatos levélfoltosság felszaporodását eddig a száraz tavaszi időjárás, valamint a nagyon kicsi inokulum mennyiség fogta vissza. Ez utóbbi még a soron következő hetekben is hátráltatni fogja ennek a kórokozónak az intenzív szaporodását. Hasonló a helyzet a búza fahéjbarna levélfoltosságával is. Itt ugyan szórványosan, igen kis intenzitással már megindult a kórokozó aszkospóráinak a szóródása, de kellő mennyiségű víz hiányában a primer levéltünetek szerte az országban nagyon ritkák. Mostantól minden feltétel adott lesz viszont egy erősebb fertőzés kialakulásához. Mindkét kórokozó nedvesség- és meleg kedvelő, így durva, azonnali védekezést igénylő felszaporodásra a dús, a párát sokáig megtartani képes állományokban és melegebb időjárási körülmények között kell számítani.
A lisztharmat számára is kedvezőek a feltételek egy erős felszaporodáshoz. Már jelenleg is sok helyütt megtalálhatóak a kórokozó apró, fehér, aktívan terjeszkedő micélium telepei a kalászosok lombozatának alján. A lisztharmat számára ugyan a csapadéknak van kedvezőtlen hatása is, hiszen a konídiumait lemossa, de ezt megfelelő időjárás esetén pár nap alatt pótolni tudja. A kórokozónak kedvező meleg, napos időjárás esetén a lisztharmat ellen igen nagy valószínűséggel szükség lehet védekezésre.
A rozsdagombák sem maradnak ki
A kalászosokat károsító rozsdagombák, így az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei), a búza levélrozsdája (Puccinia recondita) és sárga rozsdája (Puccinia striiformis) szintén örülnek az időjárás csapadékosabbra fordulásának, de ezt jó pár hét késéssel fogják csak megmutatni. Ezek a biotróf életvitelű kórokozók fajtól függően eltérő, de sehol sem nagy populációval teleltek át a gabonák legalsó levelein.
A rozsdagombák eddig a száraz körülmények miatt nem tudtak szaporodni, az idő pedig ellenük dolgozik. Amint az élettani felszáradás, az alsó levelek elhalása bekövetkezik, megszűnik a jelenlegi életterük. Csak úgy maradhatnak életben, ha képesek megfertőzni a feljebb levő levélszinteket. Erre most meg is lesznek a kedvező feltételek.
Hátráltatja ugyanakkor a fertőzést, hogy a csapadék a pusztulákról lemossa az uredospórákat, így szükségük van ezeknek a kórokozóknak jó pár napra, hogy új pusztulákat és uredospórákat tudjanak fejleszteni.
A legalsó levélszintek élettani elhalásával csökkenő és az új levelek elfertőzésével növekvő populációk csak hetek múlva tudnak átbillenni a holtponton, így a kalászosokat fenyegető rozsdák esetében igen nagy valószínűséggel csak több hét múlva alakulhatnak ki olyan mértékű fertőzések, amelyek ellen mindenképpen fungicides beavatkozás szükséges.
Ezt a menetrendet ugyanakkor bármikor felülírhatja egy délről, a Mediterráneum területeiről a légáramlatokkal bejutó, „import” fertőzés akármelyik fajból. Még az sem kizárt, hogy a búza legveszélyesebb rozsda betegsége, a fekete rozsda (Puccinia graminis f. sp. tritici) is megérkezik egy ilyen advekcióval. Az ilyen jellegű fertőzéseket nagyon jól jelzi, hogy nem alulról felfelé terjed az egyes levélszinteken, hanem azonnal a legfelső leveleken jelentkezik.
Fontos, hogy a gazdálkodók folyamatosan „képben legyenek” a kultúráik növény egészségügyi állapotát illetően. Ez csak folyamatos, gondos szemlézéssel érhető el. Több betegség, így a különböző rozsdák, valamint az árpa hálózatos és a búza fahéjbarna levélfoltossága melegebb időben, számukra optimális feltételek között rendkívül nagy sebességgel képesek szaporodni és az odafigyelés elmaradását hatalmas kártétellel képesek „meghálálni”. Érdemes mostantól figyelni a gabonákat, mert a megfelelő víz ellátottság miatt bármelyik kórokozó képes lehet arra, hogy súlyos kártételt okozzon a gabonákban.