Az ökoszőlészek a kálium-szilikát vizes oldatát, a kálivízüveget elsősorban a lisztharmatfertőzés megelőzésére és a szürkerothadás fellépésének a mérséklésére javasolják.
1. kép: A szakirodalom szerint a virágzáskori vízüvegkezelés lazább fürtszerkezetet eredményez
A kálium-vízüveg alkalmazási területe azonban – a szakirodalom szerint – a jégverés utáni növényvédelemre, a szőlő-levélatkák gyérítésére, sőt még a fürtszerkezet lazítására is kiterjedhet. Mindez kétségtelenül jól hangzik, de valóban ennyire sokoldalú szer a vízüveg? Hogyan fejti ki a hatását, s milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal, kockázatokkal jár a kijuttatása?
Hatásmechanizmus
A vízüvegkezelés eredményessége különböző hatásmechanizmusokon nyugszik. A kipermetezett szuszpenzió a száradás után megszilárdulva kemény bevonatot képez, elkovásítja a bogyóhéj felületén található apró repedéseket. Fizikai védőhatása az epidermisz-sejtek mechanikai megerősítésén alapul, oltalma ebből adódóan csupán arra a felületre terjed ki, ahol a bevonat létrejött (Kast et al. 2008).
A vízüvegréteg fokozza a bogyók természetes ellenálló képességét, amely a zsendülés időszakától – a cukortartalom növekedésével – rohamosan csökken (Hofmann 2007). A felületi sérülések mentén különböző mikroorganizmusok telepedhetnek meg. A K-vízüveg jégverés utáni használata lehetővé teszi a sebek lezárást (Hofmann 2003). A vízüveg egyik előnye ugyanis, hogy hatása nem fajspecifikus; rendszertani besorolásuktól függetlenül elnyomja a különböző nem kívánatos kórokozókat.
A vízüveg felhasználásával megváltozik a növény felületének a pH-értéke. Kijuttatásával a lúgos kémhatásúvá vált környezetben korlátozottá válik a gombaspórák, illetve a micéliumok fejlődése (Kauer & Fader 2007, Harms & Walther 2008).
Nemcsak a felületi, hanem epidermiszben levő szilícium is akadályozza a gombafonalak növekedését. A lisztharmattal fertőzött, illetve a vele szomszédos sejtek falában – a fenolos anyagok mellett – szilícium felhalmozódás is megfigyelhető (Blaich & Wind 1989). A külsőleg kijuttatott szilícium ezt a védőhatást fokozhatja (Reynolds et al. 1996). A vízüvegkezeléssel mérsékelhető a fertőzés, s ebben fontos szerepet játszik a Si oldalirányú mozgása, majd a fertőzés helyén való lerakódása. (A kezeletlen növények esetén a Si-lerakódás kisebb mértékű). A kálivízüveg tehát mérsékli a lisztharmatfertőzést (Reynolds et al. 1996), de nagy fertőzési nyomás, illetve 14 napnál hosszabb permetezési forduló esetén védőhatása már kevésbé megbízható.
Atkagyérítő és fürtszerkezet lazító hatás
A tapasztalatok szerint a vízüveg és az elemi kén együttes alkalmazása korlátozza a szőlő-levélatkák károsítását (Kast 1994, Hofmann 2003). A vízüveg atkákra gyakorolt hatása vélhetően közvetett, a szer lombozatot keményítő hatásával magyarázható. A rügyfakadás időszakában történő kezelés szintén atkagyérítő hatású lehet; a megszilárdult vízüvegréteg alatt a kártevők, illetve a tojások elpusztulnak (Hofmann et al. 1995).
Hofmann (2007) szerint a kálivízüveg fővirágzás kezdetén való használatával lazábbá tehető a fürtszerkezet. A neves szaktanácsadó úgy véli, a virágzás idején végzett 1 %-os vízüvegkezeléssel erősebb elrúgás váltható ki (1. kép). Az elhúzódó virágzás miatt két fürtzóna-permetezés (a virágzás kezdetén és a fővirágzáskor) is szükséges lehet (2. kép). Az OIKOMB elnevezésű, kétkomponensű növénykondicionáló készítmény (A komponens: K-vízüveg) forgalomba hozatali és felhasználási engedélye is felhívja a figyelmet arra, hogy a szert virágzás alatt ne alkalmazzuk, mert sterilitást okozhat.
2. kép: Az elrúgást fokozását célzó kezelés időzítésénél gondot okozhat az elhúzódó virágzás
A fürtszerkezet lazítására, az elrúgás mértékének növelésére irányuló beavatkozások azonban nem feltétlenül vezetnek eredményre (Schumann 2004), s a 1,5 %-os töménységű oldat használata sem okvetlenül jelent változást a fürtök tömöttségében (Mehofer 2010). A másodtermés-képzésre hajlamos szőlőfajták hónaljhajtásain fejlődő virágfürtök nagymértékű elrúgása sem okvetlenül váltható ki a vízüveg használatával (Hegedűs 2013). A kísérleti eredmények szerint a kezelt és a kontroll tőkék másodfürtjeinek tömegében és tömöttségében nem mutatható ki szignifikáns különbség (3. kép).
3. kép: A vízüveg permetezés nem mérsékelte a másodtermések fürttömegét és tömöttségét
Előnyök és hátrányok
A vízüveget a gyakorlatban általában három-négy alkalommal, a bogyók zöldborsó nagyságú állapotától az érés kezdetéig alkalmazzák. A permetszert rendszerint a fürtzónába juttatják ki; 1 %-os oldatként, mintegy 4-6 kg/ha mennyiségben, 400-600 l víz felhasználásával (Kast et al. 2008, Fader 2011). A K-vízüveg augusztus végén, szeptember elején történő alkalmazása is kifejezetten hatékony lehet a szürkerothadással szemben (Hofmann 2007). Napközben, déli napsütésben, illetve magas hőmérsékleten nem ajánlott kipermetezni.
A vízüveg használata számos előnnyel járhat. Kijuttatása javítja a kéntartalmú szerek tapadó képességét. Várakozási ideje nincs, ezért a termésérés időszakában is minden további nélkül felhasználható (Hofmann 2003).
Közismert, hogy egyes fungicidek rendszeres alkalmazásával kialakulhat növényvédőszer-rezisztencia. A vízüveg hatása azonban kizárólag mechanikai jellegű, ezért felhasználásával nem kell tartanunk a szerrezisztencia kialakulásától. A fungicidek szüret előtti használata esetén számolnunk kell a szermaradványok kockázatával – akár a megengedett határérték alatti mennyiségben. A fürtökre kipermetezett vízüveg azonban megszilárdul, gyakorlatilag oldhatatlanná válik; a feldolgozás során teljes mennyisége a törkölyben marad. A vízüveg további előnye, hogy nincs káros hatása az erjedésre, alkalmazása nem idéz elő ízhibát a borban. (Kast et al. 2008).
A kálium-vízüveg felhasználása azonban korántsem mentes a hátrányoktól. Forró nyári napokon kipermetezve perzselést okozhat; túladagolása fitotoxikus hatású. Gyakori, s nagy koncentrációban való alkalmazása a lombozat idő előtti öregedését idézi elő (Kast 2008), ezért a készítményt – a szürkerothadás elleni védekezés során – a fürtzónába célszerű kijuttatni. A gyakorlati megfigyelések azt támasztják alá, hogy az teljes lombozat intenzív kezelése nemcsak a levelek idő előtti elöregedését, hanem az érésmenet késleltetését, a mustfok csökkenését is okozza. Kast és munkatársai (2008) szerint a kipermetezett vízüveg hatása a bogyónövekedés leállása után nem csökken. Harms (2008) vizsgálatai azonban arra utalnak, hogy a kezelés szürkerothadás elleni hatása egy-két hét elteltével csökken.
A vízüvegkezelés a különböző szőlőfajták esetén eltérő eredménnyel járhat, ugyanis a permetezés hatásfoka szorosan összefügg a fürtszerkezettel. A vízüveg alkalmazása általában eredményes, ha a fürt laza, és a kórokozó a kezelt felületen kísérli meg a behatolást. A várt hatás azonban elmarad az olyan fürtök esetén, ahol a bogyók szorosan érintkeznek egymással (Fader 2011). A vízüveg hatása azonban a viszonylag laza fürtszerkezetű fajták esetén sem teljesen megbízható, ezért adott esetben célszerű lehet más botrítisz elleni készítményt is használni (Fader 2011). Harms és Walter (2008) szintén igazolták a vízüveg szürkerothadást mérséklő hatását, de egyúttal azt is megállapították, hogy a kezelés eredményessége nem éri el a speciális botrítisz elleni készítmények hatásfokát.
Nem felhasználóbarát
A vízüveg nem felhasználóbarát készítmény! Keverhetősége más szerekkel nagymértékben korlátozott, jóllehet elemi kénnel való alkalmazása problémamentes. A vízüveg másik készítményekkel történő együttes alkalmazása a permetlé magas pH-értéke miatt is kockázatos. Kijuttatása a gépek, szivattyúk, fúvókák nagymértékű igénybevételével jár (Hofmann 2003).
A legbiztosabb megoldást a készítmény önállóan történő kijuttatása jelenti. (Használatakor célszerű valamennyi sort bejárva permetezni.) A vízüvegkezelés ezért az átlagosnál jóval nagyobb munkaerő ráfordítást igényel. A kizárólag vízüveggel történő permetezés a készítmény viszonylag alacsony hatásfoka miatt is megfontolandó (Fader 2011).
Németországban a vízüveg kijuttatására a „Zwei-Stoff-Technik” módszerét javasolják. (Ez azt jelenti, hogy a munkavégzéshez olyan permetezőgépet használnak, mely két tartályból egyszerre két különböző permetszer kijuttatására képes; kialakítása lehetővé teszi az egyik növényvédő szer fürtzónába juttatását.) A vízüvegkezelés további hátránya, hogy a készítmény nemcsak a növény, hanem a munkagépek felületén is masszív bevonatot képez, melynek eltávolítása igen nehézkes, s csak speciális tisztítószerekkel lehetséges.
BCE Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék