Magyarországon, de egész Európában bevett gyakorlat, hogy a tojástartóban leggyakrabban 10 tojás fér el. Aki viszont angol nyelvterületre utazik, talán meglepődik, amikor 12 darabot talál egy dobozban. De vajon van-e ennek valamilyen speciális oka?
A válasz, mint talán sejthető is volt, történelmi eredetű, és majdnem 2000 évre nyúlik vissza. Jó eséllyel ugyanis eredetileg a Brit-szigetre a Kr. u. 1. században érkező rómaiak vihették magukkal a saját számrendszerüket.
Az angolok aztán az angolszász és a római számrendszert kombinálták, emiatt vált szokássá, hogy a tojást tizenkettesével árulják. Rögtön értelmet is nyer ez a szám, ha eláruljuk, hogy egy tojás ára egy penny volt, 12 penny pedig éppen egy shillinget ért.
Erről a rendszerről nem mondtak le az amerikai gyarmati időkben sem. Sőt, a függetlenségi háborút követően is fennmaradt, és az amerikai mértékegységrendszer részévé vált, így továbbra is használják mind a fogyasztási cikkek, mind az ipari termelés esetében.
Végül maguk a britek maguk mögött hagyták ezt a szisztémát, és teljesen új súly- és mértékegységrendszert vezettek be 1824-ben. Ám a tojást azóta is tizenkettesével csomagolják. Az Egyesült Államokban pedig a tojások túlnyomó többségét 12-es, 6-os vagy a 12 többszörösét tartalmazó dobozokban árulják.
Magyarországon – és Európa nagyobb részében – pedig alighanem azért árulják tízesével a tojást, mert ez kifejezetten olyan termék, amit jellemzően nem egyesével vásárolnak az emberek. És ha már többet vesznek belőlük, akkor érdemes 10-et egy dobozba tenni, mert a darabárat 10-zel a legegyszerűbb megszorozni.
(Fotó: Melanie/Pixabay)
