– Coloradóban járványszerűen sűrűsödnek a fás erdősségek – jelentette ki Stefan Reinold, a helyi természetvédelmi hivatal erdésze. Az általa kezelt Sziklás-hegységbeli erdőkben az évszázadok óta tartó, az erdőtüzek keletkezésekor azonnal végrehajtott tűzoltás nem vette figyelembe a tűznek az egészséges erdei ökoszisztémák fennmaradásában játszott szerepét. Ma a sűrűn álló fenyők és fenyőfák sokasága hatalmas tüzeket gerjeszt.
A kormány erre reagálva az inflációcsökkentési törvény és a kétpárti infrastrukturális törvény keretében közel 5 milliárd dollárt különített el az erdők ritkítására a következő 10 évben, közel 50 millió hektárnyi területen a nyugati államokban. Noha mindezt előírt égetéssel is el lehet érni, az ellenőrzött tüzek elszabadulásának kockázata miatt az erdészek egy másik megoldást alkalmaznak: a fák szelektív kivágását, majd a törzsekről való leválasztását és a törmelék összegyűjtését.
A kihívás már csak az, hogy mihez kezdjenek azokkal a rönkökkel, amelyek maguk is tűzveszélyesek. Néhány környezetvédelmi szakértő úgy véli, hogy erre van megoldás: mégpedig a gombák. A gombák különleges átalakítási képességgel rendelkeznek. Ha szemetet, vagy akár tetemeket adnak nekik, mindet átalakítják – például tápanyagban gazdag talajjá.
A tűz alternatívája
Ahol a Sziklás-hegység és a fennsík találkozik, a Denvertől nyugatra fekvő erdőségekben a Zach Hedstromhoz hasonló gombakutatók ezt az egyedülálló tulajdonságot használják fel arra, hogy a tüzelőanyagot a helyi mezőgazdaság értékes eszközévé alakítsák át.
Az ötlet egy helyi biozöldség-farmon végzett kísérletből indult ki. Ő és a farm tulajdonosa egy őshonos késői laskagombát helyeztek egy szélviharban kidőlt fa darabjaiba.
Ez a kísérlet megmutatta, hogy az őshonos gombák valóban jelentősen felgyorsítják a bomlást
– mondta. A helyi önkormányzatokkal, környezetvédelmi szervezetekkel és gazdákkal együttműködve most ezt a módszert tökéletesíti.
A regionális fejlesztési terv részeként az amerikai erdészeti minisztérium több mint 47 négyzetmérföldnyi – a Disney Worldnél is nagyobb – terület ritkítását tervezi Colorado Front Range mentén. Itt már több százezer irtáshalom várakozik, hogy a megfelelő körülmények alakuljanak ki. Ideális esetben ez azt jelenti, hogy a talaj havas, a levegő nedves és nem fúj a szél. Ezek nehezen megvalósítható körülmények.
Amikor a feldarabolt farakások meggyulladnak, hosszabb ideig és forróbban égnek, mint a legtöbb erdőtűz egy koncentrált területen. Ez olyan felhólyagosodott talajfelszínt hagy maga után, ahol az őshonos növényeknek évtizedekig kell küzdeniük a meggyökeresedésért. Alternatív megoldásként az erdészek megpróbálkoztak a fák helyszíni felaprításával és a mulcs szétterítésével az erdő talaján, ahol ez a száraz éghajlaton csigalassúsággal bomlik le. Boulder megye a faapríték egy részét két középület biomassza-fűtési rendszerében is hasznosítja.
– Rengeteg fát távolítunk el az erdőkből a tüzek enyhítése érdekében. Ez nem egy túlságosan fenntartható módja a gazdálkodásnak. – mondta Hedstrom, aki azt is hozzátette, reméli, hogy sikerül megmutatnia, a gombák ezt a feladatot hatékonyabban is meg tudják oldani.
„Hideg tűz”
Jeffrey Ravage a Coalition for the Upper South Platte erdésze, aki a Denvertől délnyugatra fekvő hegyekben található több mint egymillió hektáros vízgyűjtő terület védelméért és helyreállításáért felel. A szaprofiták – a gombák egy olyan fajtája, amely elhalt szerves anyagokkal táplálkozik – tevékenységét „hideg tűznek” nevezi. A szaprofita gombák a lánghoz hasonlóan szénvegyületekre bontják a szerves anyagokat. A gombák sokszor láthatatlan, gyökérszerű struktúrája, a micélium olyan emésztőenzimeket választ ki, amelyek tápanyagokat szabadítanak fel az általa elfogyasztott szubsztrátból. Míg a láng szinte minden szerves nitrogént elpusztít, a micélium képes a nitrogént ott dúsítani, ahol az erdő talajában szükség van rá.
A szokásos ritkítás hektáronként körülbelül 3000 dollárba kerül, amelynek körülbelül egyharmadát a vágás elszállítására vagy elégetésére fordítják. A micélium használata drasztikusan csökkentheti ezt a költséget.
A megfelelő gombafajokkal – mondta – öt év alatt megtehetjük azt, ami a természetnek 50 évig vagy akár egy évszázadig is eltarthat: szerves talajt hozhatunk létre”
Bár a módszer új, nem teljesen ismeretlen. Az Austintól északra fekvő Balcones Canyonlands Preserve-ben Lisa O’Donnell biológus micéliumot telepített a városi területeken terjeszkedő, invazív fényeslevelű fagyal visszaszorítása érdekében. Miután a betolakodó fákat kivágták és halomba rakják, az önkéntesek beoltják őket őshonos lepketaplóval, amely a kemény rönköket három év alatt morzsalékos szivacsokká alakítja át. Végül a fás részek olyan gazdag és jó vízmegtartó képességű vályoggá bomlanak le, amelyet O’Donnell a Balcones meggyengült talajának újjáépítésére használ.
– Nem kell elégetni vagy elszállítani. A biomasszát felhasználjuk, a helyén tartjuk és újrahasznosítjuk – mondta. – A negatívum így rögvest pozitívummá válik.
A tűzveszély mérséklése érdekében a csavarttűjű fenyőállomány ritkítása a természetes tűz hatását utánozza, miközben a fakitermeléssel egyidejűleg a vágás is megtörténik. A szénkörforgás hatékony lezárása érdekében a Rocky Mountains csapata gombák micéliumával bomlasztja vissza a fahulladékot tápanyagban gazdag talajba.
A gomba elterjesztése
Annak érdekében azonban, hogy a micélium valóban életképes megoldást jelentsen az erdőtüzekre, a nyugati területek nagyságrendjében kellene működnie. Hedstrom jelenleg azzal kísérletezik, hogy a micéliumból olyan folyadékot készítsen, amelyet több száz hektárnyi területre lehet permetezni.
– Ez egy újszerű biotechnológiai megoldás, amely nagyon ígéretes, de még korai stádiumban van – hangsúlyozta.
