Az állattartás a mezőgazdaság egy speciális ágazata és a munkavédelmet tekintve is különlegesnek tekinthető. Különlegességét az adja, hogy az állattartó telepeken az átlagnál jóval magasabb a biológiai kockázati tényezők jelenléte. Mit tehetnek a munkáltatók és a munkavállalók a veszélyek minimalizálása érdekében?
Az első és legfontosabb, hogy állattenyésztő telepen tilos foglalkoztatni terhes, szoptatós anyákat, továbbá 18 évet be nem töltött munkavállalókat. Ennek oka, hogy állatról emberre terjedő betegségek fordulhatnak elő az állattartó telepeken, melyek a fenn említett emberekre különösen veszélyesek lehetnek. Érdemes megemlíteni, hogy fertőző betegségben szenvedőket sem szabad foglalkoztatnia a munkáltatónak állatok közelében, ugyanis egy esetleges, emberről állatra terjedő betegség az állatállomány pusztulását is okozhatja.
Éppen emiatt, a fokozott biológiai kockázatok miatt a munkáltató egyik legfontosabb feladata, hogy fekete-fehér rendszerű öltözőt, mosdóhelyiséget biztosítson a munkavállalók számára és a telepre be- és kilépés csak ezen keresztül történhessen meg. Ezzel lehet leginkább minimalizálni a betegségek, kórokozók telepre be, vagy telepről kihurcolását.
Veszélyes munkát egyedül végezni tilos!
Munkavégzés közben az egyik legfontosabb szabály, hogy kötetlen tartásban élő, nagytestű állatok között munkát végezni egyedül nem szabad a fokozott balesetveszély miatt. Az állatokkal történő munkavégzés közben a jószágot ütlegelni, bántani szigorúan tilos, kivétel lehet, ha állat okozta veszély elhárítása a cél. A munkáltató felelőssége, hogy csak szelíd állatokat tartson, a kezelhetetlen állatokat ugyanis kötelessége a munkáltatónak kiszelektálni, selejtezni.
Sérült végtagokkal ne menj disznók közé!
Az általános munkavédelmi szabályokon túl állat specifikus szabályokkal is találkozhatnak a munkáltatók és a munkavállalók, ilyenek például:
• lóistállóban, lóállásba történő belépés előtt szólni kell az állathoz és csak akkor szabad belépni az állásba, ha a ló nyugodt viselkedéséről meggyőződött a munkavállaló;
• szarvasmarha tenyésztőknek figyelniük kell arra, hogy a tenyészbika állása kellő szilárdságú legyen, illetve legalább 1,5 m magasságú kerítéssel legyen körbevéve;
• sertéstartó telepen az állatról emberre terjedő betegségek miatt sérült kézzel, sérült lábbal dolgozni szigorúan tilos.
Az állattartó telepeken az állatok mellett az előforduló munkagépek is munkabiztonsági kockázatot jelenthetnek. Ilyen berendezés például a takarmányszárító, ugyanis a benne uralkodó magas hőmérséklet miatt kockázatot jelenthet a munkavállalók számára – egy figyelmetlen mozdulat és a munkavállalók komoly égési sérüléseket szenvedhetnek.
Fontos, hogy a gáz- és olajtüzelésű berendezéseken 5 évente időszakos biztonsági ellenőrzést kell elvégezni. Az 5 évenként ismétlődő biztonsági ellenőrzésen túl évente üzemi vizsgálatot is el kell végezni a szárító berendezéseken, az erről készült vizsgálati naplót a berendezés üzemeltetésének helyén kell tárolni.
A kockázatot jelentő gépek között még érdemes megemlíteni a takarmánykeverő gépeket (forgó alkatrészek okozta csonkulás), vagy a telepi körülmények között használt traktorokat (rezgés okozta egészségkárosodás régi típusú gépeknél, közlekedésből származó balesetveszély) is.
Végül érdemes megemlíteni a hátsérülések kialakulásának kockázatát is az állattartó telepek munkavállalói körében. Ennek a fajta kockázatnak elsősorban a kézi takarmánykiosztással foglalkozó munkavállalók vannak kitéve. Helytelen testtartás, az egészségi állapotnak nem megfelelő terhelés, vagy a nem megfelelő munkakörülmények mind-mind hozzájárulnak egy esetleges hátsérülés kialakulásához, ami akár hosszabb távú egészségkárosodáshoz is vezethet.
De mit tehet a munkáltató a sok kockázat csökkentése érdekében?
Egyes kockázatok – mint például az egészségi állapotnak nem megfelelő terhelésből adódó hátsérülés – egyszerű odafigyeléssel, munkáltatói intézkedésekkel és időközönként elvégzett foglalkozás-egészségügyi orvosi vizsgálatokkal megfelelően kezelhetőek.
A komolyabb kockázatokat elsősorban olyan intézkedésekkel kell elhárítani, amelyek egyszerre védenek minden munkavállalót – védelmi berendezések kialakítása egyes gépeken, vészleállító gomb alkalmazása veszélyes berendezéseken.
Amennyiben a kollektív védelem sem elég, a munkáltató köteles egyéni védőeszközt biztosítani a munkavégzéshez. Ilyen egyéni védőeszköz például a mechanikai sérülések ellen hatékony védőkesztyű (beütődés elleni védelem), az orrmerevítős bakancs (állatok taposása okozta lábsérülések elleni védelem), vagy istállófertőtlenítés közben alkalmazott védőszemüveg a vegyi anyagok szembe kerülése ellen.
Ami viszont a legfontosabb: a munkavállalókat ki kell oktatni minden rájuk leselkedő kockázatról, illetve az azok elleni védekezési módokról, az egyéni védőeszközök rendeltetésszerű alkalmazásáról, a munkaeszközök, gépek, kéziszerszámok helyes használatáról a kötelezően előírt munkavédelmi oktatások keretében. Ennek hiányában a munkavállalók nem is végezhetnek munkát!
