A legtöbben azt gondoljuk, már mindent tudunk a Mikulásvirágról, hiszen sokszor vásároljuk meg télen, és akkor mindig elmondják nekünk, amiről úgy vélik, tudnunk kell, ám meglehet, van azért új a nap alatt. Az alábbiakban olyan tényeket sorolunk fel erről a szépséges ünnepi növényről, ami lehet, mégiscsak újdonságként hat.
A növényrendszertan a karácsonyi mikulásvirágot (Euphorbia pulcherrima) „a legszebb kutyatejfélék” (Euphorbiaceae) közé sorolja. Az első példányokat Joel Roberts Poinsett, az USA első mexikói nagykövete hozta be Észak-Amerikába 1828-ban.
Az Euphorbia pulcherrima egy Mexikóban őshonos szubtrópusi növény. Ott lombhullató virágzó cserjeként él, amely akár 30 méter magasra is megnő. A hideggel szemben intoleráns, északon szinte kizárólag beltéren termesztik.
A növényeket üvegházakban nevelik (ez az igazán nagy üzlet), hogy az ünnepekre cserepes szobanövényként (ma már változatos színekben) értékesítsék őket. Hideg időben a legrövidebb szállítás mellett is alaposan be kell csomagolni őket.
1. Nem csak piros fajták léteznek már
Bár a mikulásvirág kapcsán mindenkinek a piros szobanövény jut eszébe, ma már e levelek lehetnek fehérek, rózsaszínek, sőt, sárgák is. A „márványos” típus az egyik leglenyűgözőbb nemesített fajta, ennek nem homogének a színei, hanem a márványhoz hasonlóan pettyezettek és foltosak.
A virágüzletekben a mikulásvirágok különböző méretekben kaphatók, a cserepes növények átlagos magassága 30-50 centiméter között van. A mikulásvirágot a fagyveszély elmúltával, tavasztól a szabadban is nevelhetjük, bár így a piros leveleik fokozatosan lepotyognak, a helyükön pedig zöld levelek jelennek meg. Jó vízelvezetésű talajban, napos helyen neveljük őket, amely délutánonként egy kis árnyékot kap – a vízigénye közepes vagy magas.
2. Kényszer hatására bukkannak elő az ünnepi piros színek
A mikulásvirágok természetes növekedését és fejlődését a termesztők manipulálják annak érdekében, hogy az adventi időszak kezdetére mind piros leveleket hozzanak, s ily módon a karácsonyi ünnepi dekorációk tökéletes díszeivé váljanak.
Ezt úgy érik el, hogy körülbelül 10 héten keresztül 12-14 órán át sötétben tartják a növényt, így a levelei a stressztől vörössé válnak. Ezután a növényt napfényre teszik, hogy a piros színe megmaradjon.
3. A karácsonyi mikulásvirág „virágai”
Amikor a laikusok a mikulásvirágok „virágairól” beszélnek, akkor a sziromszerű levelekre, az úgynevezett „fellevelekre” gondolnak. Az Euphorbia pulcherrimának valóban vannak virágai, de ezek a zöld és sárga virágok kicsik – és semmiképpen sem figyelemre méltóak. A színes fellevelek e jelentéktelen virágok körül (és közvetlenül alattuk) alakulnak ki.
4. A karácsonyi mikulásvirág legendája
A mikulásvirággal kapcsolatos legenda valamikor nagyon régen egy mexikói parasztlány történetével kezdődött, aki szenteste egy problémával szembesült: nem volt pénze arra, hogy a templomban a többi gyerekkel együtt ajándékkal járuljon hozzá Krisztus születésének ünnepéhez.
A lánynak azt mondták, nem számít, hogy nincs pénze ajándékra, hiszen az számít, hogy a lelkében szeretet legyen, hiszen a hit az, ami a legfontosabb – és a pozitív gondolatok. A kislány megnyugodott, megfogadta, amit mondtak neki, és díszes csecsebecsék híján, ahogy gyalog a templomhoz sétált, az útszélén néhány gyomnövényt szedett egy csokorba, szerény kis ajándék gyanánt.
Amikor azonban megérkezett a templomba, és eljött az ideje, hogy átadja az ajándékát, a legnagyobb meglepetésére a gyomnövénycsokor szépséges ajándékká változott: piros karácsonyi mikulásvirágokká! Így született meg egy igen kedvelt karácsonyi hagyomány, hiszen ma is az ünnepi időszakhoz kötődik ezeknek a „virágoknak” a megvásárlása.