Léteznek a magyar népi gasztronómiának olyan ételei, amelyek sohasem voltak országosan ismertek, csupán egy-egy tájegységre jellemzőek.
A magyar népi gasztronómia igen széles és színes ételsorral rendelkezik. Bizonyos elemei országosan fellelhetők, míg más hagyományos paraszti ételek egy-egy tájegységhez kapcsolódnak. Sokat még ma is ismerünk, és átalakítva, korszerűsítve továbbra is a magyar konyha részei, miközben jó néhány feledésbe merült. Akad olyan is, ami „titkos” formában létezik, kevés számú háztartásban rendszeresen sütik-főzik, a szélesebb nyilvánosság előtt azonban ismeretlen.
Ilyen a százrétű béles is, délszláv nevén a gibanica, amelyet gyakran százrétű rétesként is emlegetnek. Ez a ma már Szlovénia északkeleti csücskét alkotó Muravidék ünnepi étele volt, vagyis 1920 előtt a történelmi Magyar Királyságé. A neve nyilvánvalóan túlzó, mint a százlábúé, hiszen ahogy az ízeltlábúak is általában csak néhány tucat lábpárral rendelkeznek, úgy ebben a finomságban is csupán néhány réteg olvad egybe.
A részletes receptje például ITT is megtalálható, és nem túl bonyolult, hiszen liszt, cukor, vaj, tojás, tejföl szükséges hozzá, valamint a töltelékhez túró, mák, dió, citromhéj, alma, fahéj és mazsola. Általában kockára vágva tálalják, és ekkor feltárul előttünk a „százféle” réteg. Ebből a szempontból valóban hívható rétesnek is, ami a „réteges” melléknévből főnevesült. Az úri asztalokon éppúgy felbukkant, mint egyszerűsítve a paraszti házakban. Szegeden például „csak” negyvenrétű bélesként emlegették, míg Rézi néni 1876-os szakácskönyve arról írt, hogy a töltelékes bélest 35 tésztalappal kell elkészíteni.
Egy magyar blogger Szlovéniában is utánajárt az ínycsiklandó édességnek, szerinte a gibanica akár még a flódnihoz is hasonlítható. A különleges sütemény szilárd és tömör állagú, a rétegek tisztán különülnek el egymástól. A muravidéki lakodalmakon természetesen kötelező eleme volt az ételsornak, bár akkoriban 10-11 rétegből állt, és inkább háromszög alakú szeletekre vágták, nem felkockázták. Alul omlós tészta, a töltelékrétegek között pedig leveles vagy rétestészta alkotta. A mák, a túró, a dió és az alma ebben a sorrendben követték egymást.
A gibanica hagyományos elkészítési módja látható a videóban:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
