A komposzt és a komposzttea tulajdonságaiban alapvető különbségek vannak, érdemes ezt figyelembe venni, különben kárt okozhatunk a kertünkben, növényeinkben.
A komposztálás egyre inkább divatba jött Magyarországon is, a ház körül, illetve a háztartásban keletkező szerves hulladék hasznosításának valóban ez az egyik legjobb módja. Egyre többször hangzik el a komposzttea neve is, azzal viszont már sokkal körültekintőbben kell bánni, mert az elkészítése és alkalmazása számos buktatót rejt.
A komposzttea tökéletesen alkalmas a talajélet javítására, növényvédelemre, a csírázás serkentésére, sőt biológiai csávázószernek is, illetve a növény regenerációjának segítésére a manapság egyre gyakoribb időjárási szélsőségek (aszály, hőhullám, fagy) után. A komposztteát 2-3 nap alatt elkészíthetjük, mégpedig úgy, hogy egy vödörben komposztot és vizet keverünk össze. Aztán csak időt kell hagyni arra, hogy a hatóanyagok a komposztból a vízbe oldódjanak, illetve felszaporodjanak a talaj és növény számára hasznos mikroorganizmusok.
És itt jöhet rögtön az első buktató: ha nem kevergetjük meg alkalmanként az oldatot, akkor a levegőtlen körülmények miatt büdössé válik. Nehezíti a helyzetet, hogy komposzttea lényegében csak otthon készíthető, mert nincs kereskedelmileg értelmezhető szavatossága, az elkészültét követő 24 órán belül célszerű felhasználni. Tárolni azért nem lehet, mert gyorsan csökken benne a mikróbák változatossága, illetve a kórokozók is felszaporodhatnak. Az Agrofutura kísérlete alapján az oldatot lehet hűtve tartani 5 napon át 2–6 Celsius-fok közötti hőmérsékleten, de a 7. naptól már jelentősen csökken a mikróbák száma.
Csapvízzel inkább ne
Bár a legkönnyebb csapvizet használni a komposzttea elkészítéséhez, valójában ezzel ártunk a legtöbbet. A csapvízbe ugyanis klórt és klorint tesznek fertőtlenítés céljából, azok viszont elpusztítják a mikróbákat. Esővízzel, kútvízzel megfelelőbb végeredményt kapunk. A mikróbák ráadásul a 18–23 fok közötti hőmérsékleti tartományt kedvelik leginkább, ott aktiválódnak és szaporodnak a legjobban.
Nem mindegy az sem, hogy a komposztteát milyen növényeknél kívánjuk használni. Némelyek a nitrogént nitrát, mások pedig ammónium formájában szeretik felvenni, és az előbbit elsősorban baktériumok, az utóbbit gombák állítják elő. Az igényeinknek megfelelően készítsünk tehát olyan oldatokat, amelyekben a baktériumok vagy a gombák szerepelnek túlsúlyban.
Érdemes odafigyelni a komposzttea kijuttatási idejére is, ehhez a kora reggel vagy a késő délután a legideálisabb. Akkor ugyanis kevesebb a napfény, vagyis minimalizálható a mikróbákat érő UV-sugárzás káros hatása. A levélre fújt oldatnak ráadásul legalább fél óráig rajta kell maradnia, hogy a mikróbák biofilmet képezhessenek maguk körül (ez ragasztja őket a felületre, illetve védi meg őket az UV-sugárzástól). Ha gyorsabban felszárad, akkor nem érjük el a kívánt célt.
Így készül a megfelelő komposzttea:
