A gyomnövényeknek, mondhatni, rossz a marketingjük, hiszen ha megjelennek a kertünkben, azonnal kihúzzuk és kidobjuk őket – noha közülük több is hasznos, gyógyhatású, sőt ehető!
Ha pedig ilyen szemmel nézzük a gyomnövényeket, hamar rájöhetünk, hogy a köznyelv sok gyógynövényt is igazságtalanul gaznak nevez. Gondoljunk csak a csalánra vagy a pitypangra, amelyekből csodálatos és rendkívül egészséges italok, lekvárok, saláták vagy főzelékek készíthetők.
Akár nagy kertje van, akár magaságyása, érdemes a jövőben más szemmel végignéznie a gyomlálásra ítélt növényeket. Az alábbiakban felsorakoztatunk egy csokornyi gyomnövényt, amelyekből egészséges, ízletes és roppant különleges finomságokat készíthetünk.
1.) Kövér porcsin (Portulaca oleracea)
Ennek a szívós, 30 cm magas, egynyári gyógynövénynek kanál alakú, pozsgás levelei, zamatos szára és apró, sárga virágai vannak. Az aszfalt repedéseiből is kinő, mivel egyáltalán nem válogatós, oda ereszt gyökeret, ahová csak tud, és a hőségben is jól érzi magát. Tápanyagokban és omega-3 zsírsavakban is rendkívül gazdag.
Felhasználása: A fiatal növények csúcsát érdemes leszedni, majd fetasajttal és olívabogyóval kiegészítve salátához érdemes adni. A leveleket meg is párolhatjuk vagy megpiríthatjuk, de ne főzzük túl, különben nyálkássá válnak.
2.) Pitypang (Taraxacum)
Kétszer is gondolja meg, mielőtt kihúzza a gyepét „tönkretevő” pitypangot, mivel ez az egyik legértékesebb ehető gyomnövény.
Felhasználása: A fiatal leveleket (amelyek a növény közepéből állnak ki és jellemzően világosabb színűek, mint a környező levelek) használjuk salátákhoz vagy megfőzve, mint a spenótot, ugyanis remek C-, A- és K-vitamin-, valamint káliumforrásnak számítanak. Szedjük le a sárga virágokat, mártogassuk őket palacsintatésztába, és süssük ki. Egyesek szerint olyan íze van, mint a pattogatott kukoricának. Az egész növényt is kihúzhatjuk, hogy koffeinmentes, cikóriaszerű italt készítsünk a gyökereiből.
3.) Felálló madársóska (Oxalis stricta)
A felálló madársóska Észak-Amerikában őshonos, Európában invazív, 10–40 cm magas, lágyszárú egynyári vagy évelő növény.
Felhasználása: Citromos íze miatt kiváló választás halas ételek elkészítéséhez. Levelei ehetőek, kellemesen fanyar ízűek, de oxálsavtartalma miatt nem javallott nagyobb mennyiségben fogyasztani, mert károsíthatja a vesét.
4.) A tyúkhúr vagy közönséges tyúkhúr (Stellaria media)
Ez a petrezselyemhez hasonló ízű, ehető gyomnövény a hűvös hőmérsékletet kedveli, ezért a legjobb késő tavasszal és ősszel betakarítani. Ovális alakú levelei párban, egymással szemben nőnek hosszú földön kúszó szárakon, és csillagszerű, fehér szirmú virágai vannak
Felhasználása: Ollóval vágja le a zsenge új hajtásokat vagy csak az idősebb növények felső néhány centiméteres részét, majd használja fel úgy, ahogy a frissen szedett spenótot használná, különösen a saláták feldúsítására.
5.) Cserszömörce (Rhus)
A gyakran „gyomfának” is nevezett cserszömörce az Antarktiszon és Dél-Amerikán kívül minden kontinensen megtelepedett. Leggyakrabban 2-3 méteres, de elérheti az 5 méteres magasságot is. Ennek a rövid, csemeteszerű fának az éretten barna színű csontártermései az ehető részei.
Felhasználása: Ebből a termésből antioxidánsokban gazdag teát készíthetünk, ehhez csak le kell forrázni, akár egy teát, majd citrommal ízesíteni.
6.) Vadrepce (Sinapis arvensis)
A növény egyéb elnevezései: erdei mustár, mezei mustár. Amikor beleharapunk egy csokor virágzó vadrepcébe, annak szó szerint olyan az íze, mintha egy kanál dijoni mustárt ennénk. Ez az ehető gyomnövény annyira szívós, hogy még Grönlandon és az Északi-sark közelében is megtalálható.
Felhasználása: használjuk csoportosan álló, élénksárga kis virágait köretként, retek ízű fiatal levelei salátaként, vagy használjuk a magjait savanyúságokhoz.
7.) Fehér libatop (Chenopodium album)
Gyakran megtalálható a mezőkön, legelőkön, gyümölcsösökben, kertekben, sőt még az utak mentén is. Ennek a rendkívül gyakori, ehető gyomnövénynek csaknem háromszög alakú, fogazott, kékeszöld árnyalatú levelei vannak. A legfőbb árulkodó jele annak, hogy fehér libatopra bukkantunk, a levelek alján található porszerű anyag, amely a főzés során eltűnik.
Felhasználása: A leveleket ugyanúgy használjuk, mint a spenótot; bőséges adag vasat, fehérjét, kalciumot és B-vitaminokat tartalmaznak.