A téli időszak egyik leggyakoribb, mégis gyakran alábecsült fagykára a hó okozta ágtörés. A nedves, tapadó hó komoly terhelést jelenthet a fák koronájára, ami nemcsak ágletörésekhez, hanem szélsőséges esetben teljes fakidőléshez is vezethet.
A kár mértéke nagyban függ a fafajtól, a termőhelytől és attól, mennyire voltunk előrelátók az őszi felkészítés során. A megelőzés itt is olcsóbb és hatékonyabb, mint a kárelhárítás.
Miért veszélyesebb a vizes hó?
Nem minden hó jelent azonos kockázatot. A laza, porhó általában lefújódik a koronáról, míg az olvadásközeli, nagy víztartalmú hó erősen tapad az ágakhoz. Ez különösen szélvédett területeken, illetve középhegységi fekvésben (kb. 400-900 m) jelent problémát, ahol a hó gyakran egyszerre nehéz és tartós.
Kiemelten veszélyeztetettek azok a fák, amelyeknél a korona tömege nincs arányban a törzs teherbírásával. Ilyen lehet a 6-15 méter közötti magasságban lévő, intenzív növekedési szakaszban lévő állomány.
Fajonként eltérő a kockázat
Tűlevelűek
A luc-, jegenye- és fenyőfélék télen is megtartják lombjukat, így nagy felületet kínálnak a hó felhalmozódásához. A síkvidéki eredetű lucfenyők vízszintes ágrendszere különösen hajlamos a hó megülésére, míg a magashegységi származású egyedek meredekebb ágállása kedvezőbb.
Lombos fák
A lombhullató fajok többsége levél nélkül vészeli át a telet, ezért általában kisebb a hóterhelés. Kivételt jelenthetnek a fiatal, vékony ágú nyírek, amelyek rugalmatlanságuk miatt sérülékenyebbek. Idősebb korban azonban a legtöbb lombos faj stabilabbnak bizonyul.
Őszi előkészítés: itt dől el minden
A hókárok megelőzésének kulcsa az őszi faápolás. Szeptember-októberben célszerű könnyű koronaritkítást végezni, amelynek célja nem a visszavágás, hanem a hó megülésének csökkentése.
Fontos műveletek:
- egymást keresztező vagy egymáshoz dörzsölődő ágak eltávolítása,
- túl sűrű hajtások ritkítása,
- sérült, elhalt faanyag kivágása.
A beavatkozás során mindig meg kell őrizni a fajra jellemző természetes koronaformát.
Víz és tápanyag télen is számít
A jó kondícióban lévő fa ellenállóbb. Ősszel, a talaj 4 °C alá hűléséig rendszeres öntözés szükséges, különösen száraz évek után. Általános irányelvként 5–10 liter víz javasolható centiméterenkénti törzskörméret alapján. A talajtakarás mérsékli a kiszáradást, míg a káliumban gazdag tápanyagok javítják a fagy- és szövetszilárdságot.
Fiatal fák rögzítése
A frissen telepített vagy még gyenge gyökerű egyedek külön figyelmet igényelnek. Egyoldali karózás szelesebb irányból, nagyobb méretnél hárompontos rögzítés ajánlott. A kötözések állapotát télen is ellenőrizni kell, nehogy bevágjanak a kéregbe.
Ha már bekövetkezett a baj
Ágtörés után csak fagymentesebb időben (–5 °C felett) szabad metszeni. A vágást mindig az ágnyaknál, sima felülettel kell elvégezni, sebkezelő anyag használata nélkül. A sérült részek eltávolítását legkésőbb kora tavasszal ajánlott befejezni, hogy elkerüljük a kórokozók és kártevők megtelepedését.
Hosszútávú megoldások
A legbiztonságosabb állományok vegyes összetételűek, több korosztályt tartalmaznak, és a termőhely adottságaihoz illeszkedő fajokból állnak. A monokultúrák és az erősen visszavágott fák bizonyítottan nagyobb kockázatot hordoznak.
Képek: Pixabay.
