Hogy a szaknyelv miért csak kajsziként említi, arra talán Surányi akadémikus tudja a választ. Rá is kérdeztem ott a bemutató helyszínén. Ősz szakállán matatva kifejtette, hogy a kajszi szó török eredetű, eleinte kajszínnak mondták, de időközben „magyarosodott” és elmaradt a szóvégi „n” betű és az „í” is megrövidült. A jelentése egyébként: sárga. Mi is így nevezzük általában, hogy sárgabarack. Arra a felvetésemre, hogy a kajszi szó után miért nem tesszük oda, hogy barack, mint pl. az őszinél? Annyi volt a somolygós válasza, hogy sok furcsaság van a gyümölcs nevezéktanban.

Tordason vagyunk, július 19. Emília napja, aminek a kajszi tanácskozás és fajtabemutató kapcsán csak azok számára van jelentősége, akik ma ünneplik a névnapjukat.

Előadások sokaságát hallgathattuk a tordasi Csárda melletti, a vadnyugatot idéző Kalandparkban.

Rajta! Kalandozzunk a kajszi birodalomban!

A köszöntőjében Lukács József a Nébih elnökhelyettese elmondta, hogy hazánkban 5000 ha-t meghaladó területen termesztik a kajszit és általában 30 ezer tonna terem. Az idén ennek pont a negyede.

Na mondom: szárazon is maradnak a befőttes üvegek, hogy üresen porosodjanak a polcokon. Ilyen árak mellett?! A kissé szedett-vetett áru kilóját legolcsóbban 600 Ft-ért kínálják a piacon. Ebből nem lesz befőzés.

Színfoltja volt a bevezetőnek az idén elhunyt Tomcsányi Pál akadémikusról, a korszerű hazai kertészeti fajtavizsgálat megalapítójáról a tudós kutatói és emberi nagyságáról való fennkölt megemlékezés.

Dr. Mártonffy Béla a társrendező NAK nevében üdvözölte a mintegy háromszáz főnyi résztvevőt. Elmondta, hogy a Kamara különösen nagy hangsúlyt fektet a zöldség és gyümölcs ágazat fejlesztésére, amelynek az is része, hogy az ilyen tanácskozásokon, bemutatókon minél szélesebb körben tudják terjeszteni a legújabb szakmai ismereteket.

A többi előadás már a fajtákról szólt. A legnagyobb érdeklődés Dr. Szani Zsolt témavezető; A hazai kajszi fajtahasználat lehetősége a késői és nagyon késői érésidőben: fagytűrő kajszifajta és hazai kajszi fajtaújdonságok címmel megtartott színes előadását kísérte, aki ugyancsak megdolgozott azért, – főszervezőként – hogy ez a rendezvény sikeres legyen.

Az volt. Zsolt gratulálunk! (Úgy is, mint egykori kollégád.)

Hallottunk a vajdasági, ausztriai, romániai fajtákról, termesztési tapasztalatokról.

Következett a fajtabemutató, a már megszokott helyszínen, Tordas Gábor majorban. Látnivaló – sajnos – már nem sok akadt, ami azzal magyarázható, hogy – a bemutató és tanácskozás céljának megfelelően – a kifejezetten késői, és nagyon késői fajtákat tekinthették meg a résztvevők. Itt kaptunk a fajtatulajdonosoktól, szaporítóktól és termelőktől felvilágosítást az egyes fajták tulajdonságaira vonatkozóan.

Most kellene bőbeszédűnek lennem, de ettől az Önök érdekében letekintenék. Ennek két oka is van. Első, hogy ha tizedannyit értenék is a kajszitermesztéshez, mint ahogy illenék, akkor sem mernék vállalkozni rá. A másik, hogy van egy kiváló szakértőnk az Agrofórum szerkesztőbizottságában, Dr. Szalai László tanár úr, aki elvállalta, hogy beszámol nemcsak erről, de még másik három kajszis rendezvényről is. (A beszámolót a szeptemberi Agrofórumban olvashatják az érdeklődők.)

Majd elfelejtettem: Jól eső érzés volt, hogy a határainkon túlról is szép számmal érkeztek részben magyar, részben ottani „őshonos” szakemberek, Zentáról például egy egész autóbusszal.

Jó volt látni.