Veszélyben a Balaton élővilága? A gőték már jelzik

Ezek az állatok egyaránt kötődnek a szárazföldi és vízi élőhelyekhez, így hiányuk vagy visszaszorulásuk összetett ökológiai problémákra utalhat.

A Balaton-felvidék mint kutatási terület

Egy nemrég megjelent tanulmányban (Mészáros et al., 2025, Scientific Reports) magyar kutatók több mint 170 balatoni és környékbeli tó és vízállás gőteállományait vizsgálták. Az eredmények szerint az állományok eloszlása és egyedszáma szoros összefüggést mutatott az élőhelyek ökológiai állapotával – különösen a vízmélységgel, a vegetáció szerkezetével és a vízminőséggel.

Indikátor fajként segítenek felismerni a veszélyeket

A gőték hiánya vagy csökkenése sok esetben jelezte a túl sekély, gyorsan kiszáradó, vagy tápanyagban túlterhelt élőhelyeket. Mivel a gőtepeték és lárvák vízhez kötöttek, az élőhelyek kiszáradása, az eutrofizáció, valamint az invazív fajok jelenléte (pl. naphal, Lepomis gibbosus) egyaránt negatív hatást gyakorol a szaporodásukra és túlélésükre. Az ilyen indikátor fajok alkalmazása segíthet a természetvédelmi és vízgazdálkodási döntéshozatalban is.

Mit tehetünk a megóvásukért?

A kutatók szerint a kétéltűbarát víztestek védelme és fenntartása kulcsfontosságú a gőteállományok megőrzéséhez. Ez magában foglalja a természetes partvonalak és vízmélységek fenntartását, a túlzott tápanyagterhelés (műtrágyák, szennyvíz) csökkentését, illetve a természetes vízjárás biztosítását. Az élőhelyek rehabilitációja – például kisebb tavak újramélyítése vagy part menti növényzet helyreállítása – szintén hatékony eszköz lehet a populációk támogatására.

A gőték sorsa közös ügyünk

A Balaton és környéke nemcsak idegenforgalmi, hanem ökológiai szempontból is kiemelt jelentőségű térség. A gőték jelenléte vagy hiánya arra figyelmeztet, hogy a vizes élőhelyek megóvása nem halogatható.

^{Képek: Pixabay.}