Az amerikai Illinois állam kedvező éghajlata az aszályos időjárási viszonyok miatt hamarosan fordulatot vesz. Hogyan lehet felkészülni a várható kockázatokra, és megvédeni a terméseredményeket? Íme, 5 hatékony aszálykezelési gyakorlat.
Az illinois-i mezőgazdaság az USA gazdaságának egyik legfontosabb pillére. A mezőgazdasági alapanyagok évente több mint 19 milliárd dollárt hoznak, nem számítva az agráriumhoz kapcsolódó ágazatok, például a feldolgozás és a nagyipari tevékenység bevételeit.
A termékeny illinois-i talaj és a kedvező éghajlat tökéletes feltételeket teremt az állam első számú terménye, a szójabab számára. A kedvező éghajlatra, amelyre a gazdálkodók támaszkodnak, az éghajlatváltozás alighanem negatív kihatással lesz.
Az előrejelzések szerint a hőmérséklet emelkedik, és a gazdák a vegetációs időszakban több száraz napra számíthatnak. A gazdálkodóknak csökkenő terméshozamokkal kell számolniuk, bár a veszteségek súlyossága mérsékelhető a megfelelő aszálykezelési gyakorlatok alkalmazásával.
1. Új növényfajták bevezetése
A jövőben lehetséges, hogy az éghajlatváltozás okozta kihívások egy részét a növénygenetikában elért fejlesztésekkel enyhíteni lehet. A nemesítés és a biotechnológia lehetőségei az elmúlt négy évtizedben óriási mértékben bővültek, és nehéz pontosan megjósolni, hogy milyen mértékű előrelépés várható az elkövetkező években.
Mivel az éghajlatváltozás továbbra is új kihívások elé állítja a gazdálkodókat, talán nem túlzó, ha új és egyre jobb stressztűrő növényeket prognosztizálunk. Ezek közé tartozhat az a szójabab, amely könnyebben viseli el a hőstresszt, a kártevőket és a túlzott csapadékot.
A vetőmagágazat már most is tapasztalja, hogy a kiszámíthatatlan időjárási és kártevőhelyzeteket kezelni képes növények iránti kereslet megnőtt. Az idő előrehaladtával a vetőmag-előállító cégek bővíteni tudják majd tudásukat arról, hogyan lehet olyan genetikát fejleszteni, amely stresszhelyzetekben is magas terméshozamú növényeket tart fenn.
2. Új öntözési technológiákba való beruházás
Összességében a csapadékmennyiség várhatóan növekedni fog a jövőben, ami azt jelentené, hogy csökken az aszály kockázata, de valójában éppen az ellenkezőjét eredményezi. A csapadékeloszlás ugyanis várhatóan szélsőségesebbé válik, és a heves esőzéseket hosszú száraz napok követik majd. Ez a magasabb hőmérséklet miatt rövid távú, de rendkívül pusztító aszályok kockázatának teszi ki a növényeket.
Ez azt valószínűsíti, hogy az öntözőrendszerek iránti igény növekedni fog. Illinois jellemzően csapadékos, mérsékelt éghajlatú, emiatt a talajnak nagy a nedvességmegtartó képessége, így öntözésre nem igazán volt eddig szükség. Az utóbbi aszályos években Illinois-ban fokozódott az öntözőrendszerek telepítése, és ez a tendencia várhatóan folytatódni fog.
Megfontolandó a meglévő öntözőrendszerek javítása is, amibe érdemes lesz befektetni az elkövetkező években a vízmegtakarítás érdekében. A gazdálkodóknak a vízfelhasználás optimalizálása érdekében olyan technológiákat kell mérlegelniük, mint a precíziós öntözés, a csepegtető öntözés vagy a talajnedvesség-érzékelők. Ezek a technológiák egyrészt a természeti erőforrás kimerítésének elkerülése, másrészt a viszonylag alacsony vízszámla fenntartása érdekében is fontosak lesznek.
3. Talajgazdálkodás
Az éghajlatváltozással összefüggő gyakoribb és intenzívebb esőzések növelhetik a talajeróziót és a tápanyagok elfolyását, különösen, ha intenzív talajművelési gyakorlatokkal párosulnak. A jobb talajgazdálkodási stratégiák alapvető fontosságúak lesznek az illinois-i talaj termékenységének és víztartó képességének megőrzéséhez. E gyakorlatok közé tartozik a no-till vagy a konzerváló talajművelés, a takarónövények használata és a kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodási stratégiák alkalmazása.
A no-till módszer segít fenntartani a talajfelszínen egy réteg növényi maradványt, ami csökkentheti a vízpárolgást és megakadályozhatja a talajeróziót. A talajmaradványok folyamatos jelenléte elősegíti az összetapadás kialakulását és a talajban élő mikroorganizmusok növekedését. A talajaggregátumok olyan talajrögök, amelyek a talajrészecskék összekapcsolódásakor jönnek létre. Ez azért fontos a talaj egészsége szempontjából, mert lehetővé teszi a levegő, a víz és a gyökerek számára a talajon való áthaladást.
A takarónövények használata számos előnnyel járhat az aszályos körülmények kezelése és a mezőgazdasági rendszerek fenntarthatósága szempontjából. A talajtakaró növények vetése megakadályozhatja a talajeróziót, mivel a gyökerek mélyen a talajba hatolnak, ezzel helyben tartva azt azokban a hónapokban, amikor a haszonnövények, például a szója, nem hoznak termést.
A szója előtt hasznos lehet például az őszi vetésű rozs. Ez egy olyan növény, amely ősszel vethető, és a következő vegetációs időszakban gyomelnyomást biztosít, ha nem művelik meg. Jó választás lehet a takarónövénykeverék is.
A kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodási stratégiák rendkívül előnyösek lehetnek a talaj egészsége és a növények életereje szempontjából az aszályos időszakok alatt. Az olyan alapvető tápanyagok, mint a foszfor (P) és a kálium (K) megfelelő szintje segíthet a növények általános egészségének és ellenálló képességének fenntartásában.
4. Monitoring előrejelzés
Az időjárási minták nyomon követése egyre értékesebb eszköz lesz a szójatermesztők számára az aszályos körülmények proaktív kezeléséhez. Ez lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a vetési időpontok, a növényválasztás és az agronómiai gyakorlatok tekintetében, amelyek igazodnak a várható időjárási mintákhoz.
A gazdálkodók az időjárási előrejelzéseket felhasználhatják az öntözési ütemezés és a vízgazdálkodási gyakorlatok optimalizálására. Az öntözési tevékenységeknek az előre jelzett száraz időszakokhoz való igazításával a gazdálkodók biztosíthatják a víz hatékony felhasználását, és minimalizálhatják a szója számára a szárazság idején jelentkező aszályos stresszt.
5. Kockázatkezelési stratégiák
A kockázatkezelési stratégia kidolgozása létfontosságú minden mezőgazdasági művelet számára, ez különösen igaz az elkövetkező évekre, amikor az időjárási körülmények miatt nagyobb lesz a kockázat. A terménybiztosítás formájában nyújtott pénzügyi védelem biztonsági hálót jelent a gazdálkodók számára az aszály okozta súlyos terméskiesés esetén.
Egy másik kockázatkezelési stratégia lehet a jövedelemforrások diverzifikálása. A jövedelem diverzifikálása segíthet a gazdáknak csökkenteni az aszállyal szembeni sebezhetőségüket. Ez megvalósítható a termények diverzifikálásával, az állattenyésztés integrálásával vagy akár alternatív vállalkozásokkal. A gazdák megoszthatják kockázatukat, és csökkenthetik az egyetlen terménytől való függőségüket. Többféle, a terméskiesésre kevésbé érzékeny növény termesztése megbízhatóbb jövedelmet biztosíthat.
(Forrás: Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület / Fotó: Illinois Soybean Association/Facebook)
