Mi a titka a kiemelkedő terméshozamnak az aszály által gyakran sújtott kukoricaföldeken? Íme, néhány megszívlelendő jó tanács.
Rossz idők járnak mostanában a magyarországi kukoricatermesztőkre. Tavaly Békés és Csongrád-Csanád vármegyékben 2 t/ha alatti átlagtermések születtek, ugyanakkor akadt olyan gazda is, aki öntözés nélkül produkált 14 tonnás kukoricát Borsodban (az ő történetét a podcastunkban is megismerhették).
Nem könnyebb a helyzet a világ más tájain sem, a klímaváltozás némileg átrajzolta a kukoricatermesztő övezetek határait. Bár az amerikai viszonyokat nem érdemes párhuzamba állítani a magyarországiakkal, azért azt sem árt megismerni, mások hogyan próbálnak megküzdeni a mostohábbá és kiszámíthatatlanabbá vált termesztési körülményekkel.
Az Egyesült Államok délkeleti részén, Tennessee állam keleti felében gazdálkodó Josh Watson a FarmProgress nevű szakoldallal osztotta meg, hogy ő milyen stratégiát követ a kukoricatábláin. Öntözetlen körülmények között sikerült 387 véka/hold termésátlagot produkálnia, ami a nálunk használatos mértékegységek szerint 26 t/ha-t jelent, ami a magyar fül számára egészen hihetetlenül hangzik.
Vetésirány mint tényező
Az amerikai termesztő 5 kulcsmozzanatot nevezett meg, ami szerinte ehhez a kiemelkedő eredményhez vezetett. Érdekes módon először a vetésirány megváltoztatását említette, ami idehaza nem különösebben figyelembe vett tényező. Watson úgy véli, hogy az észak-déli vetésirány segít jobban hasznosulni a napfényt, a széljárás is kedvezőbb úgy (a talaj kiszáradását, a betegségek megjelenését is megelőzheti), összességében tehát hatékonyabban a földben tudja tartani a nedvességet.
A gazda nem riad vissza a mélyműveléstől sem, ami szerinte szintén a nedvesség megtartásának fontos eszköze. Úgy kalkulál, hogy a mélyebbre beszivárgó víz révén nagyjából egy hetet nyer a legaszályosabb időszakokban, ezáltal pedig megnő a növények túlélésének esélye.
Watson titkos hozzávalója még a kukoricaszirup-gyártás során keletkező melléktermék, amit 3 éve rendszeresen bedolgoz a talajba. Ez nagyjából úgy működik, mint a cukorrépa-feldolgozás során keletkező melasz. A benne lévő cukrok kiváló szénforrást biztosítanak a talajban élő jótékony mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) számára, ezáltal javítja a talaj szerkezetét, növeli a tápanyagok feltáródását és hozzáférhetőségét a növények számára. Segít a kártevőkkel, betegségekkel szembeni küzdelemben is.
Természetesen a megfelelő hibridválasztást sem hagyhatjuk ki a felsorolásból. Watson a Dekalb DKC68-35 kukoricáját választotta a magas hozamhoz, ami az egyik gazdatársa területén is rekordtermést hozott legutóbb. Végezetül a vetésidő fontosságára hívta fel a figyelmet: tavaly március 13-án kerültek a földbe a magok, soha ilyen korán, de megérte a kockáztatás, mert így a kukoricája el tudta kerülni a legszárazabb időszakokat.
Elképesztő kukoricája termett az amerikai gazdának:
