Két egyesült államokbeli egyetem olyan robot kifejlesztésén dolgozik, amely méri a nitrátszintet a távozó vízben Eközben figyelemmel kíséri a dréncső állapotát is, hogy segítsen a gazdáknak termőföldjeik termőképességének megőrzésében.
Az Egyesült Álamok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) mezőgazdasági összeírási adatai szerint Iowa betakarított termőterületeinek közel felén van már kialakítva dréncsőrendszer, amely elvezeti a talajvizet. A föld alatti vízelvezető rendszerek hozzájárulnak a termelékenység növeléséhez. Azonban a környezetvédelmi és vízügyi csoportok rámutattak, hogy túlzott mennyiségű nitrátot és más tápanyagokat is elszállítanak és a természetes vizekbe juttatnak.
Nitrátérzékelők mérik az elszivárgó veszteséget
Az újonnan kifejlesztett robot és a nitrátérzékelők segíthetnek a gazdáknak felismerni, hogy hol, hogyan és mennyi nitrátot veszítenek. Ezzel lehetővé válik a gazdálkodók számára, hogy precíziós léptékben, jobban kezeljék a földjeiket, javítsák a növénytermesztési rendszereik termelékenységét és környezetkímélőbben termeljenek. A jelenlegi technológiákkal a nitrátvizsgálatot a csövek végén tudják csak elvégezni, a robot azonban képes lenne pontosan meghatározni, hogy mikor és hol távoznak a talajból a tápanyagok.
Az érzékelő már elkészült, és most kerül kereskedelmi forgalomba, tehát a gazdák számára is hamarosan megfizethetővé válik ez a technológia. Ha pedig az érzékelő elég kicsi lesz, és az ára elég alacsony, a gazdák elhelyezhetik a vízelvezető dréncsövekben. Így azt tudni fogják, hogy mekkora a vízáramlás és mekkora, honnan származik a nitrátveszteség a földjükről.
A robot fejlesztés alatt van
A végcél az, hogy a nitrátérzékelőt egy kamerával és egy vízáramlás-érzékelővel együtt egy olyan robotra helyezzék rá, amely képes végighaladni egy teljes dréncsőrendszeren és tárolni az információkat a gazdálkodók számára. A jelenleg 60 centi hosszú robot egyelőre prototípus formájában létezik, és úgy tervezték, hogy az elülső és hátsó részén elhelyezett, több uszonyszerű tüske segítségével mozogjon a csöveken keresztül.
A projekt során a kutatók, akik hangsúlyozták, hogy ők nem gyakorló gazdálkodók, hanem mérnökök, rájöttek, hogy nem minden dréncső egyforma. Gyakran változik az átmérője a szántóföldön, ami további kihívásokat jelent a robot létrehozásában. A robotnak ráadásul gyorsan kell mozognia a csöveken, legalább néhány órás akkumulátoros üzemidővel kell rendelkeznie, és vízállónak kell lennie, hogy a kutatócsoport megkezdhesse a gyakorlati teszteket a valódi dréncsövekben.
Ha elkészül a robot, amely valóban képes közlekedni a dréncsövekben, azzal a vízminőségi problémákat is orvosolni lehetne, ráadásul a gazdálkodók is tisztában lennének, hol és milyen körülmények között veszítenek nitrogént a talajvízzel.
Fotó: Pixabay
