Az országot járva-kelve szinte mindenütt erőteljes, már-már túlfejlett repcéket látunk. Nem lesz ebből baj? – kérdeztem Légrádi Miklóstól.
Az országot járva-kelve szinte mindenütt erőteljes, már-már túlfejlett repcéket látunk. Nem lesz ebből baj? – kérdeztem Légrádi Miklóstól.
Az Agrofórum olvasói már tapasztalhatták, hogy a Lengyeltótiban gazdálkodó Légrádi Miklóshoz évek óta baráti szálak fűznek, amelyet a 2008-ban elért rekord repcetermésnek köszönhetünk mindketten. Most is erre hivatkozva kerestem meg egy szakmai beszélgetésre, amelyet azóta is rendszeresen megteszek, ha azt az országos repcehelyzet indokolja.
![](/sites/default/files/repce_lengyeltoti_3.jpg)
Először találkoztam Miklós személyében olyan szakemberrel, aki az élet dolgait, a természet rendjét, és benne a növényeket egy sajátos filozófiával közelíti meg – mindennek az okát, a miértjét keresve, és megadva arra a logikus választ.
– Nem lesz baj a repcékkel? – kérdeztem.
– Ha ügyelünk rá, akkor nem – volt a válasz, és következett a magyarázat: Az elmúlt időszak csapadék viszonyai és általában az időjárás kedvezett a repcének, így sokhelyütt már azon gondolkodik, hogy szárba kellene indulnia.
Az utóbbi napok, meg az elkövetkezendők is erre inspirálják (napfény és 14-17 oC meleg). A baj akkor lehet, ha engedünk a repcének, mert ebben az időszakában olyan, mint a versenyló, csak nyargalna, ahogy a napfény, és a meleg, meg a tápanyagok ösztönzik.
![](/sites/default/files/repce_lengyeltoti_2.jpg)
Mit kell tennünk? Jó erősen tartani a „szárat” és visszafogni, mint a kanyarban a versenylovat.
Mert milyen repcét szeretnénk a télbe engedni? Olyat, amelynek erős a gyökérzete, legalább ujjnyi vastag a gyökérnyaka, és bármekkora levelei is vannak – mint, ahogy ezt láttuk is – a szár differenciálódása nem indult meg.
A ilyen repce a legkeményebb telet is átvészeli. Tavaszra ezek a hatalmas levelek megfagyva, megsárgulva szinte beborítják az egész táblát, de a növény „közepe” az él.
Ezt pedig úgy érjük el, hogy folytonosan figyelve az állományt, az első túlburjánzó növekedést blokkoljuk valamilyen regulátor alkalmazásával.
– Hányszor? – vetem közbe.
– Ahányszor kell. Akár kétszer, háromszor is.
– Nem károsul a repce?
– Nem, és ha kell akár negyedszer is rámegyek a regulátorral.
*
A beszélgetésünk itt nem ért véget. Felelevenítettük a talajelőkészítés, a tápanyaghasználat, a vetés technológiáját, körülményeit, de ezt – „eső után köpönyeg” alapon – most nem ismertetjük, de valamikor – valószínűleg már csak 2016-ban – visszatérünk rá. Lehet, hogy akkor, amikor az itt látott (bemutatott) repcetábla terméseredményeit is megismertük, mert Légrádi Miklós állítja: itt rekordtermés lesz.
– Úgy legyen.
![](/sites/default/files/repce_lengyeltoti_1.jpg)
Utószó: Most még nem késő. Aki hasonló gondokkal küszködik, mint a lengyeltóti gazda, ne sajnálja a vegyszert!
A termést a vetéssel alapoztuk meg, de az eredmény nem csak a Jóistenen, hanem rajtunk is múlik. Ezért tettük most közzé ezt a felhívást és ajánlást.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)