Nem elég, hogy egyes őszi betakarítású növények termése és ára nem, vagy alig éri el a ráfordításokat, sok helyütt a betakarított kalászos gabonától nem tudnak megszabadulni a termelők.
Nem elég, hogy egyes őszi betakarítású növények termése és ára nem, vagy alig éri el a ráfordításokat, sok helyütt a betakarított kalászos gabonától nem tudnak megszabadulni a termelők, így kettős szorításban küszködnek a mindennapokban.
Kettős szorításban, mert a terményeket nem keresik a felvásárlók, vagy méltánytalanul alacsony árat kínálnak érte. A másik szorító tényező a raktárak hiánya; nem mintha kevés lenne belőlük, de ami akad az teli van az eladott, de el nem szállított terményekkel, vagy jórészük el sincs adva.
Mit tehet a termelő? Vagy eladja olcsón a terményeit, vagy vár a betakarítással – vállalva, hogy a lábon álló terményei az időjárásnak kitetten veszíthetnek értékeikből – amíg meg nem indulnak a szállítások. Ez általános probléma, és nem csak a TERKA tagjainak vállát nyomasztja.
Mondhatják persze, hogy könnyű annak, aki a bőség zavarával küszködik. Igaz. Ez még mindig jobb, mint a raktárak tátongó ürességén keseregni.
*
A TERKA program két részből állt. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara két munkatársa: Papp Gergely szakmai főigazgató-helyettes és Sztahura Erzsébet vezető szakértő tájékoztatást adott az új pályázati lehetőségekről, illetve az AKG-val kapcsolatos szabályozásról.
Az AKG – megy tovább – ez volt a lényeg. A pályázati kiírás időben meg fog jelenni.
Felvetődött néhány „húsba vágó” kérdés a jelenlévők részéről. Például:
• Az AKG és a zöldítés fedhetik-e egymást?
• A szója beszámítható-e az AKG-ba?
• A szomszédtól, vagy mástól bérelt állatok a legeltetésnél figyelembe vehetők-e?
• Az osztatlan közös tulajdonból, ha valaki kiméreti a területét, azzal mi a teendő?
Voltak ennél „magvasabb” kérdések is, amelyekkel a termelők a közeljövőben szemben találják magukat.
(Gyanítom, erre, meg a pályázatokra még egy néhányszor visszatérünk.)
*
Mit sikerült eddig betakarítani és milyen eredménnyel? Ez volt a másik programpont.
A napraforgó 2,5-3,2 tonna/ha termést produkált. Az ár: hagyományos fajták (hibridek) esetében nagyjából 100 000 Ft van, a HO-s napraforgókért 120 000 Ft-os kínálnak a felvásárlók.
A kalászosokat – már említettük – nem keresik, ahol van érdeklődés, ott az ár igen alacsony. Őszi árpa hozzávetőlegesen 40 000 Ft van, és a búza is messze elmarad az 50 000 Ft-tól.
A repce felvásárlási ára nem éri el a 110 000 Ft-ot.
Nagy fájdalom a kukorica. A termés 5-7 tonna/ha körül alakul, és az ár nem akar elmozdulni a 40 000 Ft-ról.
Az idén a kukorica úgy tűnik, „bukta” lesz. Sokan felvetették, hogy jövőre inkább a kalászosokat fogják előnyben részesíteni.
*
Mit látunk a határban?
Szépen soroló repcevetéseket, és már itt-ott jelentkező kártevőket, elsősorban a repcebolhát. A gyomok intenzíven megindultak, meg persze a repce is, így szükség lesz a gyomirtásra és a regulátorok alkalmazására.
A gabonák vetését most kezdik a gazdák. A szokástól eltérően, árpát még kevesen vetettek. Az idén az árpa és a búza vetése „összecsúszik”, ami a szeptember végi jelentős csapadéknak köszönhető, mivel ez ideig nem lehetett rámenni a talajokra.
(Bódis László – Agrofórum Online)
