Repce és őszi kalászos technológiai és fajtabemutatóra invitálta a KITE Zrt. partnereit és az érdeklődőket Nádudvarra.
Repce és őszi kalászos technológiai és fajtabemutatóra invitálta a KITE Zrt. partnereit és az érdeklődőket Nádudvarra. Az időjárás csak részben volt kegyes a rendezvény szempontjából, ami persze nem szokatlan ebben az időszakban. Mivel a megjelentek többsége gazdálkodó volt, többnyire kéznél volt a mindennapos használati eszköz, a gumicsizma.
KÉPGALÉRIA A RENDEZVÉNYRŐL >>>
A bemutató első felvonására a helyi művelődési ház tágas színháztermében került sor, csaknem teltházzal.
Kolop László üzletág igazgató előadásának első részét a repce termesztéstechnológiájának kulcskérdéseinek szentelte. Ha már kulcskérdések, akkor a hozzájuk tartozó kulcsszavak: szemléletváltás, illetve őszi fejlődési periódus.
Az előadó a repce termését meghatározó tényezőként az elágazások (és a becők) számát, a gyökérzet fejlettségét, annak mélyre hatolását jelölte meg. Ahhoz, hogy ezek megfelelőek legyenek, az őszi fejlődési időszakot szükséges a javunkra fordítanunk. A KITE által képviselt technológia mindkét kultúra esetében: a növény idejében keljen ki, és a ráfordításokat ehhez igazítsuk. A hangsúly a ráfordítások költséghatékonyágán, és nem a reflexszerű költségcsökkentésen van. Ezzel a szemléletváltozással lehet megfelelő költséghatékonyságot elérni. Mivel a tavaszi fejlődési szakaszt nem tudjuk befolyásolni, az őszi periódust kell megnyújtanunk. Ha el tudjuk érni azt, hogy a gyökérzet kellően megerősödjék, akkor a repcenövény a száraz periódusokat is át tudja vészelni a hatékonyabb vízfelvétel segítségével, és természetesen igaz ez a tápanyagok felvételére is. Kísérletek igazolták, hogy minél hosszabb az őszi periódus, annál több fotoszintézisből származó energia kerül a gyökérbe a tél előtt, ami a tavaszi indulás miatt fontos tényező. Ez a lehetőség pedig ingyen van.
A korábbi gyakorlat, mely szerint szeptemberben vetjük el a repcét, mert az akkor biztosan kikel, jelentős hatékonyságvesztéssel jár ahhoz képest, mintha két-három héttel korábban kerülne a mag a talajba. Ha a növény idejében kikel, elegendő levél képződik az elágazásokat biztosító hónaljrügyekkel, melyek télen sem fagynak el, kellően fejlett repce esetében. A tavaszi esetleges szárazságban a bokrosodás és az elágazások számának alakulása bizonytalan. „El kell felejteni az ősszel túlfejlett repce fogalmát!” – jelentette ki az előadó. Nagyon erősen fejlett repcének, 8-10 levéllel kell a télbe mennie; csak a felnyurgulást kell megakadályoznunk, ami gyommentességgel, megfelelő növényszámmal és regulátorral biztosítható. A költséghatékonyság szempontjából, a gyomirtást, tápanyag-utánpótlást tekintve, ez nem kerül többe.
Kolop László kísérleteket ismertetve igazolta az augusztusi vetés előnyeit a szeptemberihez képest. A korábbi vetés a gyökérzet fejlettségében 30-40 százalékos előnyt jelent, ami a már ismertetett előnyökkel jár. A gyökérzet fejlettségét befolyásolja a növényszám is; a kísérletek szerint ez 20-40 db/m2-nál volt optimális a korábbi vetésidő esetében. Nem kell megijedni az alacsony tőszámtól, mert a növény elágazásokkal kompenzál, ugyanakkor erősebb gyökeret fejleszt. A 20-25 db/m2 növény esetében nem kell félni a szemenkénti vetéstől. A késői vetés negatív hatásait a vetőmagnorma növelése nem képes kiegyenlíteni.
Miután az előadó igazolta a korábbi vetés előnyeit a repcetermés vonatkozásában, áttért az augusztusi vetés kockázatainak elkerülésére. A vetés időszakának meleg és száraz időjárását megfelelő vetés- és talajművelés-technológiával lehet kezelni. Azaz: ha száraz, meleg és laza a talaj, akkor megtehetjük, hogy mélyebbre vetünk; ezt már később, hűvösebb időszakban nem érdemes kockáztatni. Kérdéses persze, hol van víz a talajban, a talaj-előkészítéssel a magágyat kiszárítottuk-e, vagy sem. A KITE rendelkezik megfelelő technológiával, ez pedig a JD soronkénti magágykészítő egység, amely a vetőgépre szerelt, és amellyel a vetőágykészítés és a szemenkénti vetés egy menetben megoldható. A magágykészítés ebben az esetben csak arra a 10 cm-es sávra korlátozódik, ahová vetünk.
A művelőegység munkaminősége meghaladja a legjobb, a teljes felületen működő eszközökét, már csak azért is, mert általa a magot optimális mélységbe, nedves környezetbe tudjuk helyezni. A termelői szemnek még szokatlan és művelettakarékos technológia, amely bármilyen talaj-előkészítési művelet után alkalmazható, még a száraz búzatarlóba vetésnél is jól vizsgázott.
A talaj-előkészítésnél alapvető a kellően laza, tömörödés-mentes talajállapot kialakítása, hogy a repce gyökérzete legalább fél méterre hatolhasson.
Az előadó szólt még a repce kalászos-elővetemény szármaradványainak kezeléséről is. Alapvető, hogy a szalmát azonnal vigyük le a tábláról és a tarlóhántást azonnal végezzük el; ez utóbbi a nedvességgazdálkodás miatt nem lehet 5 cm-nél mélyebb. Amennyiben a szármaradvány – kukoricára, napraforgóra is igaz – a táblán marad, szecskázzuk azt apróra, és terítsük el egyenletesen; ez a feladat azonban nem a talajművelő eszköz feladata. A vetés elvégzéséig fontos, hogy a minél kevesebb műveletet hajtsunk végre, ezzel csökkentve a nedvességvesztés lehetőségét. Mellesleg energiát takarítunk meg.
Ezt követően Kolop László üzletág igazgató áttért előadásának másik főszereplőjére, a búzára. Ennél a kultúránál az őszi periódus kezelése hasonlóan fontos, mint a repcénél; ezt nem vettük figyelembe az elmúlt évek során. A termés mennyiségét a kalászok száma határozza meg döntően, ezt pedig a bokrosodás mértéke. Akár a repcénél, a tavaszi időszak időjárása általában nem kedvez a búza bokrosodásához, ha szárazság van, az hamar szárbaszökik. A növény fejlődésének segítése tavasszal már erősen időjárásfüggő. A megoldás a búzánál is a korábbi, szeptember végi vetés és annak biztosítása, hogy az állomány korán ki is keljen, és bokrosodva menjen a télbe. Ehhez megfelelő talajművelési technológia szükséges, azaz, hogy a tábláról még idejében lekerült elővetemény után az jó minőségben elvégezhető legyen a nagy termőképességű búza vetése előtt. A másik feltétel, hogy a növényzet számára rendelkezésre álljanak a szükséges tápanyagok. A tápanyag-ellátás pedig akkor hatékony, ha a búza fejlődésének üteméhez igazítjuk azt. Az őszi búza nitrogénigénye bokrosodásig a teljes szükséges mennyiség 70 százaléka. Az osztott N tápanyag-utánpótlás stratégiája: talajállapot függvényében annyi műtrágyát ki kell juttatni ősszel, amennyit a környezetvédelmi előírások megengednek. A tavasszal kiszórt műtrágyától már nem lesz több kalász. A magasabb vetőmagnorma ennél a kultúránál sem jelent megoldást.
A búza esetében nem csak azért szükséges kevés műveletet elvégezni a korai vetésig, hogy megőrizzük a talajnedvességet; általában nincs azokra elegendő idő napraforgó vagy kukorica elővetemény esetében. E kultúrák után akkor lehet megfelelő talajmunkát végezni, ha a táblán maradó szármaradványokat apróra vágjuk és elterítjük.
„Ezekhez az itt, most hangsúlyozott technológiai elemekhez bátran nyúljanak a termelők az elvárt nagy termés eléréséhez” – zárta előadását az igazgató.
A KITE hangsúlyt helyez arra, hogy az elhangzott technológiáknak ne csak az elméletét mutassák be, hanem a gyakorlatban, a termelők számára hasznosítható formában is. A rendezvény második felvonásaként a szántóföldi bemutatók két helyszínen, a részvevőket két csoportra osztva zajlottak. A kalászos fajtabemutató – az őszi árpa, tritikále és őszi búza parcellák – mellett talajművelő gépek megtekintésére volt lehetőség (azok számára, akik nem tudtak részt venni, képgalériánkban megtehetik), a KITE szakembereinek részletes ismertetésével.
A másik helyszínre, a KITE által forgalmazott repce fajtabemutatóra a résztvevőket szállító buszokkal az eső is megérkezett. (Alighanem, a párhuzamos csoport, az előbb említett helyszínen hasonlóan járt.) A rengeteg információtól kissé már eltikkadt közönség többsége már csak a járművekről tekintett a repceparcellákra, de azok, akik közvetlenül érdekeltek lehettek a fajtaválasztásban és e kultúra talajművelésében, nem ijedtek meg sem az esőtől, sem a sártól. Gondolom, hasonlóan történhetett ez a többi busz közönsége esetében is, akik a másik fajtabemutató helyszínét időben párhuzamosan tekintették meg ebben az időszakban.
A szellemi táplálékot követően a rendezvény résztvevőit a rendezők a helyi éttermekben ebédre invitálták, ahol az energia visszapótlása mellett lehetőség nyílt a látottak-hallottak, ill. az aktuális gazdálkodásbeli tennivalók megbeszélésére is.
(Molnár Zoltán – Agrofórum Online)
