Viszonylag ritkán mutat akkora aktivitást egy kártevő, mint amilyet most tapasztalnak tőle Magyarország délkeleti csücskében. A példátlan aszály után már csak ez hiányzott Békésben.
A rágcsálók közül a mezei pockot tartják a legfőbb kártevőnek a magyar gazdák. Nem véletlenül, hiszen ősszel és tavasszal egyaránt károsít, télen is aktív marad, a védekezési lehetőségek pedig (különösen a kémiaiak) meglehetősen limitáltak vele szemben. Földalatti járataiban szinte észrevétlenül járja be a területeket, jelenlétéről csak a felszíni bejáratok, és persze a növénykultúrában végzett foltszerű pusztítás tanúskodik.
Békés vármegyében különösen rájár most a rúd a termesztőkre, hiszen nemcsak a mezei pockokkal, valamint a rendkívüli aszállyal kell megbirkózniuk, de egyre nagyobb számban bukkan fel a tábláikon egy másik rágcsálókártevő is. Könyörtelenül pusztítja a növényeket, pedig a nyári tartós hőség és csapadékhiány által csupán 2 t/ha átlaghozamú kukorica például már önmagában is elkeserítő a Viharsarokban termelők számára.
A gondok és nehézségek ellenére javában tartanak a vetések is arrafelé, az őszi árpa 75, míg az őszi búza 50 százaléka került a földbe október közepéig a vármegyei betakarítási bizottság tájékoztatása szerint, amelyet a Beol.hu hírportál idézett. Tőlük értesülhettünk arról is, hogy a mezei pocok mellett egy másik rágcsáló kártétele is erősödik: a güzüegéré.
Tucatnyi egyed egy kupacban
Ennek jelenlétéről magasra emelkedő földhalmok árulkodnak, a güzühordások. A rágcsáló annyira hasonlít a házi egérre, hogy csak alig fél évszázada tekintik őket külön fajnak. A viselkedésükben viszont jelentős eltérések mutatkoznak, a güzüegér például a szántóföldeken érzi otthon magát, és az őszi betakarítás után építi fel hatalmas földkupacát. A 2-3 hét alatt létrehozott güzühordás alatt akár tucatnyi fiatal és felnőtt egyed él. A halomhoz rengeteg gyommagot és kalászt is felhasználnak, valamint élelmet is belehordanak, így vészelik át a telet.
Korábban a güzüegerek mezőgazdasági kártételét nem tartották jelentősnek, mivel főleg a művelésből kimaradt parlagokat, mezsgyéket használták élőhelyül. A mezei pockokhoz hasonlóan ugyanis nem kedvelik a talajbolygatást, de a békési gazdák tapasztalatai szerint most ez a helyzet is megváltozott.
A güzüegerek ezen az őszön különösen aktívak, szorgalmasan építik hordásaikat, amit a száraz időjárás is megkönnyít számukra. A népi megfigyelés szerint ez az aktivitás, illetve a halmok szokatlan magassága hideg és hosszú telet vetít előre – ami mezőgazdasági szempontból hasznosnak is volna mondható.
Így azonosíthatók a güzühordások:
