A biológiai növényvédelem során a kártevő eredeti élőhelyéről származó, természetes ellenségét juttatják ki az új környezetben. A Queenslandi Egyetem által vezetett kutatás – amely az ázsiai és csendes-óceáni térségre koncentrált – szerint a rovarkártevők biológiai gyérítése, amikor a természetes ellenségek tartják sakkban a kártevőket, dollármilliárdokat takarít meg a gazdáknak.
A biológiai védekezés során az idegenhonos kártevő eredeti élőhelyén élő, természetes ellenségét szoros megfigyelés alatt tartva engedik szabadon. A tudósok nagy odafigyeléssel választják ki azokat a hasznos rovarokat, amelyek a leghatékonyabbak, és a legkevésbé valószínű, hogy ökológiai károkat okoznak.
Már legalább 100 éve működő módszer
Kimutatták, hogy a biológiai növényvédelemre alkalmas szervezetek megtelepedésével hatékonyan kontrolláltak 43 rovarkártevőt az élelmiszer-, takarmány- és rostnövényekben az ázsiai–csendes-óceáni térségben egy évszázadon keresztül. A biológiai védekezés segített korlátozni az invazív kártevők jelentette veszélyeket több kulcsfontosságú élelmiszernövény esetében, mint a banán, a kenyérfa és a kókuszdió.
Ezek az eljárások Ázsiában évente mintegy 20,1-26,8 milliárd ausztrál dollárt (4784-6378 milliárd forint!) takarítanak meg a gazdáknak. Ez bődületes mennyiségű pénz és haszon, különösen a mezőgazdasági ágazat más innovációival összehasonlítva.
Összehasonlítási alapként a tudósok az Ázsiában az 1960-as évek végén lezajlott zöld forradalmat hozták fel, amely megháromszorozta a helyi rizstermesztés kibocsátását, ugyanakkor a vegyszeres műtrágyák, az agrokémiai szerek és az intenzív termesztési módszerek elterjedésével járt.
A zöld forradalom hatásainak nagy része a kétszeres hozamú rizsfajtáknak tulajdonítható, amelyek Ázsiában évi 4,8 milliárd dollárt (1142 milliárd forint) termeltek.
Robbanásszerű hatás
A biológiai védekezés sikerének elismerése nagyobb mértékű elterjedéséhez és rugalmasabb, virágzó mezőgazdasághoz vezethet világszerte. Hiszen még a marginális, rossz adottságú, kifejezetten szegényes területeken is elősegítette a vidéki növekedést és jólétet.
Példa erre egy pajzstetűfaj, az Aspidiotus destructor, amely egész nemzetek gazdasági jólétét és élelmezésbiztonságát veszélyeztette. Ez a pajzstetű komoly problémát jelentett a Fidzsi-szigeteken a huszadik század elején a kókuszdió, a banán számára. 1928-ban Trinidadból származó katicabogarat és apró parazita darazsakat vittek a szigetekre, és az eredmények szinte azonnal jelentkeztek.
Az Aspidiotus destructor kilenc hónapon belül megszűnt gazdasági problémát jelenteni az összes főbb szigeten, és 18 hónap elteltével olyan ritka volt, hogy alig találtak rá. Ezek az innovatív megközelítések egyre jobb tudományos eredményekkel segítik a világ élelmezését, a mezőgazdasági üzemek biológiai sokféleségének megőrzését és a gazdák életminőségének javítását.
A résztvevők szerint a kutatás tanulságokkal szolgál az invazív fajok mérséklésére, az ökológiai rugalmasság helyreállítására és a globális élelmiszerrendszerünk teljesítményének fenntartható növelésére irányuló jövőbeli erőfeszítésekhez.
Fotó: Pixabay
