A kukorica az egyik legjövedelmezőbb mezőgazdasági kultúrnövényünk, vetésterülete szinte minden évben meghaladja az egymillió hektárt. Számtalan kártevője él, melyek közül a legtöbb gondot okozó az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte).

Ismert, hogy Magyarországra 1995-ben került be a délszláv államok felől, azóta folyamatosan minden évben jelen van a kultúrában. Különösen nagy kárt okoz azokon a területeken, ahol monokultúrában termesztik a kukoricát.

Maga a kifejlett rovar is kártevő, de az igazi nagy gondot a lárvája okozza! A lárva táplálkozása során a kukorica gyökérzetét károsítja, teljesen el is pusztíthatja, súlyos esetben a növény nem tudja regenerálni a gyökérzetét, fejlődése lelassul, akár meg is dőlhet. Az utóbbit nevezik az ún. hattyúnyak tünetnek. A tojások a talajban telelnek, melyeket a nőstények az előző évben raktak a talaj felső rétegébe. Május végétől június közepéig tart a lárvakelés. A fiatal lárvák a gyökerekben járatokat képezve táplálkoznak, optimális feltételek között 30 nap alatt kifejlődnek a kukorica gyökerén. A bogarak a bibeszálakat 1,5 centiméterre, vagy rövidebbre visszarágva, hiányos termékenyülést okoznak, valamint a zsenge, lédús szemeket is megrághatják, s a leveleket is hámozgathatják. Táplálkozásukat napraforgó, tök, lucerna, szőrös disznóparéj növényen is megfigyelték, ahol virágport fogyasztottak. A jól repülő imágó megjelenésére június közepétől lehet számítani, a tömeges tojásrakás pedig július közepétől augusztus végéig tart.

Magyarországon megfelelő klimatikus feltételek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ez az inváziós faj jelenlétével, károsításával folyamatosan megtalálható legyen agrár-élettársulásokban.

A kukoricabogár kártételének csökkentésére komplex módszerekre van szükség, 100 %-os eredmény sohasem érhető el, viszont az agrotechnikai, nemesítési, és kémiai védekezés elemeinek együttes használatával jelentősen mérsékelhető a lárvák okozta gazdasági veszteség. A bogár lárvája ellen rovarölő szeres csávázással, vagy vetéssel egy menetben sorkezeléssel, talajfertőtlenítő szer használatával lehet védekezni. A gyökérzethez közeli (5-8 cm történő) pontos kijuttatás nagyban meghatározza a kezelés eredményességét. Az imágó elleni vegyszeres védekezést akkor indokolt elvégezni, amikor a bogarak átlag létszáma növényenként eléri az 1 egyed/tő értéket, illetve a zöld bibeszálak 1,5 cm-re történő visszarágása észlelhető. A leghatékonyabb és legolcsóbb védekezési módszer a rovar kártétele ellen, a vetésváltási szabályok betartása.

A tavalyi, 2015-ös esztendő nem volt nevezhető tipikus kukoricabogaras évnek, mivel az imágók ellen külön nem kellett védekezni (kevesebb mint 1 imágó/növény).

Az általunk Bicsérden beállított kísérletben mégis nagymértékű, 75-85 %-os megdőlést tapasztaltunk. Ahol a kár fellépett, monokultúrában vetettük a vizsgált hibrideket (1. kép), míg a kontroll területként búza volt az elővetemény. Dikultúrában nem dőltek meg a kukoricatövek, monokultúrában azonban egyértelműen szembetűnt a jellegzetes hattyúnyak tünet.

1. kép A kukoricabogár lárvájának kártétele

A termesztéstechnológia elemei mindkét esetben azonosak voltak. A tápanyag-utánpótlás ősszel, illetve tavasszal történt meg. Ősszel 250 kg/ha NPK 9:20:30 szilárd keveréket kapott a terület, tavasszal pedig 500 kg/ha MAS 27 %-os nitrogéntartalmú műtrágyát. A kukorica kísérlet április 25-én került elvetésre. A gyomirtást izoxaflutol + tienkarbazon-metil hatóanyagú gyomirtóval végeztük 0,4 l/ha dózisban. Egyéb vegyszeres védekezést a területen nem alkalmaztunk.

A betakarítást 2015. október 26-án végeztük el parcellabetakarító kombájnnal. A betakarítást követően külön mértük a monokultúrás, illetve a dikultúrás parcellák termésmennyiségét és szemnedvesség tartalmát. A minták nedvesség tartalma 18-22 % volt. A dikultúrában termesztett (kontroll) parcellák termése fajtától függően 8500-12000 g volt, ott pedig, ahol a kártevő lárvája „dolgozott” 2000-5000 g/parcellatermést realizáltunk. Összességében az 1. ábra szemlélteti, azt a termés különbséget, ami a kukoricabogár lárvájának kártétele miatt következett be. A kísérleti eredményeinkből levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha talajfertőtlenítő nélkül, monokultúrában termesztünk kukoricát akkor ennek akár 35-70 %-os terméskiesés is lehet a következménye.

1. ábra Kísérleti terület parcelláinak terméseredményei, Bicsérd, 2015

Egy olyan esztendőben, ahol az imágók rajzása közepes erősségű, viszont a vetésváltási szabályokat nem tartjuk be, akkor közel 35-70 %-os terméskiesés is jelentkezhet (2. kép). Ez pedig egy 44 e Ft/t kukorica eladási árnál hektáronként a bevételünk kétharmadát is érintheti. Mindez számokban: 350 e Ft/ha árbevétellel számolva hektáronként, a kukoricabogár lárva által okozott kár nagysága elérheti a 150-200 e Ft/ha-t.

2. kép A „hattyúnyak” tünet betakarítás előtt

Ez az érték mindenképpen elgondolkodtató, mivel ezzel szemben a vetésváltási szabályok betartása kevésbé mutatkozik ilyen költségesnek. Ha azonban a monokultúrában történő termesztés mellett döntünk, akkor a talajfertőtlenítő alkalmazása mindenképpen indokolt. Ennek a hektáronkénti költsége sem haladja meg a 36 e Ft-ot. Így már biztosan érzékeli az Olvasó, hogy ezzel szemben a felvetülő mintegy 200 e Ft veszteség jóval fájóbb tétel.

A kísérlet egyértelműen igazolta, hogy egy közepes kártevőnyomás mellett, a vetésváltási szabályok alkalmazásával mérsékelhető a potenciális kár, továbbá a környezet peszticidterhelése is csökkenthető.

A kísérlet világosan rámutatott arra a tényre, hogy monokultúrában kukoricát csak talajfertőtlenítő szer vetéssel egy menetben történő kijuttatásával szabad termeszteni.

Fotó: A szerző felvételei

Bosnyákné Egri Helga
KE Agrár-és Környezettudományi Kar, Növénytudományi Intézet

(Agrofórum Online)