Nyár végén a már szépen fejlődő szilvák egyik napról a másikra a fa alatt hevernek? Bár kisebb mértékű terméshullás természetes jelenség, a nagyobb veszteség már arra utalhat, hogy a fa valamilyen stresszhatásnak van kitéve, vagy növényvédelmi probléma alakult ki.
A kiváltó ok felderítése azért fontos, mert nem minden esetben lehet ugyan beavatkozni az adott évben, de a következő szezon termését már jelentősen befolyásolhatják a most levont tanulságok.
Nem minden lehulló szilva jelent problémát
A szilvafák – a többi csonthéjas gyümölcsfajhoz hasonlóan – természetes módon is megszabadulnak a számukra túl nagy terhelést jelentő termések egy részétől. Ez a folyamat a vegetáció során több időpontban is bekövetkezhet, és az érés előtti hetekben is előfordulhat kisebb mértékű gyümölcshullás.
Ha azonban rövid idő alatt feltűnően sok, közel érett termés kerül a földre, érdemes alaposabban megvizsgálni a fát és a lehullott gyümölcsöket. A háttérben gyakran nem egyetlen tényező áll, hanem több kedvezőtlen körülmény együttes hatása.
Az időjárás és a vízellátás is döntő tényező
Az utóbbi években egyre gyakoribbak a hosszan tartó nyári hőhullámok és az aszályos időszakok, amelyek jelentősen megterhelik a gyümölcsfákat. Amennyiben a talaj vízkészlete kimerül, a növény saját túlélése érdekében csökkenti a termésterhelést, ezért az érés előtt álló szilvák egy része lehullhat.
Hasonló hatást válthat ki a tápanyaghiány, különösen akkor, ha a fa több éven keresztül nem kapott kiegyensúlyozott utánpótlást. A szélsőséges időjárási események – például a viharos szél vagy a nagyobb jégeső – szintén fokozhatják a terméshullást.
Érdemes ilyenkor nemcsak a gyümölcsöket, hanem a lombot, a hajtásokat és a törzset is átvizsgálni. A levelek elszíneződése, korai sárgulása vagy a vesszők fejlődési rendellenessége sokat elárulhat arról, hogy egyszerű élettani folyamatról vagy növényegészségügyi problémáról van szó.
Vírusos fertőzés is állhat a háttérben
A szilvafák esetében a vírusos megbetegedések sem zárhatók ki, ezek ugyanis a termés fejlődésére és minőségére is hatással lehetnek. Előfordulhat, hogy a fertőzött gyümölcsök még érés előtt lehullanak, miközben felületükön világosabb gyűrűk, foltok vagy szabálytalan elszíneződések jelennek meg. Egyes esetekben a termés húsa is elváltozhat, az érés pedig egyenetlenné válhat.
A leveleken szintén megjelenhetnek jellegzetes, világoszöld mintázatok vagy gyűrűs foltok, emellett a fák növekedése is visszafogottabb lehet. A fertőzött fákra gyenge növekedés és fejlődés is jellemző.
A molykártétel is korai gyümölcshullást okozhat
Ha a lehullott szilvában rágásnyomok, ürülék vagy a mag körüli barnulás figyelhető meg, nagy valószínűséggel rovarkártétel áll a háttérben. Hazánkban elsősorban a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly lárvái okoznak jelentős károkat.
A gyümölcs idő előtt puhulni kezd, gyakran kényszerérés következik be, majd lehullik. A sérült terméseken sokszor mézgafolyás is látható, a keletkező sebzéseken pedig könnyen megtelepednek a gyümölcsrothadást okozó gombák, köztük a monília fajok is.
Mit érdemes tenni?
A lehullott gyümölcsöket célszerű mielőbb összegyűjteni és eltávolítani a fa alól, mert a bennük fejlődő kártevők vagy kórokozók innen fertőzhetnek tovább. A következő szezon sikeres növényvédelmének alapja a rendszeres megfigyelés: a feromoncsapdák segítségével nyomon követhető a molyok rajzása, így a szükséges védekezések időzítése is pontosabbá válik.
Emellett a megfelelő vízellátás, a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás és a korona jó kondíciójának fenntartása is hozzájárul ahhoz, hogy a fák kisebb stresszel vészeljék át a nyári időszakot.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
