A szilván megjelenő apró, áttetsző cseppek sokakat megijesztenek, mert első ránézésre valamilyen fertőzésre vagy rothadásra emlékeztetnek. Különösen akkor feltűnő a jelenség, amikor a termés még fejlődésben van, majd rövid időn belül puhulni, torzulni vagy száradni kezd.
A háttérben egy korábban bekövetkezett sérülés áll. Ahhoz, hogy a még egészséges terméseket megóvjuk, először azt kell megértenünk, mit jelez valójában ez az elváltozás.
A szilva nem könnyezik, mézgát termel
A csonthéjas gyümölcsfajok egyik jellegzetes reakciója a mézgaképződés. Ezt leggyakrabban a fák törzsén vagy vastagabb ágain vesszük észre, de ugyanilyen folyamat a termésen is kialakulhat.
A szilva esetében a gyöngyszerű, fényes cseppek valójában mézgacseppek. Ezek nem kórokozók és nem is önálló betegség tünetei, hanem a növény válaszreakciói valamilyen sérülésre. A termés megpróbálja lezárni a sérült felületet, miközben a környező szövetek működése is megváltozik.
Sokan ilyenkor automatikusan moníliára gondolnak, hiszen a csonthéjasoknál a mézgásodás gyakran kapcsolódik ehhez a betegséghez. A termésen megjelenő apró mézgacseppek mögött azonban sok esetben egészen más folyamat húzódik meg.
Az apró szúrások nyoma később válik látványossá
Ha közelebbről megnézzük az ilyen terméseket, sokszor felfedezhető rajtuk egy-egy egészen apró sérülés vagy szúrásnyom. Ezek kezdetben alig láthatók, később viszont a gyümölcs körülöttük már nem fejlődik megfelelően.
A mézgásodás gyakran annak a jele, hogy valami megsértette a héjat vagy a termés belsejét. A folyamat ezután könnyen átfordulhat romlásba, a szilva puhulni kezd, elszíneződik, majd elsorvad vagy lehullik.
Éppen ezért az első kérdés nem az, hogyan kezeljük a mézgát, hanem az, hogy mi okozta a sérülést.
Több kártevő is állhat a háttérben
A szilva terméskárosodásánál elsősorban a rovarkártevőkre érdemes gondolni. A szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly lárvái a fejlődő gyümölcsben táplálkoznak, és jelenlétük sokszor csak akkor válik láthatóvá, amikor a termés már károsodott.
Az utóbbi években egyre gyakoribb probléma a poloskák jelenléte is. A zöld vándorpoloska és a márványos poloska szívogatásukkal apró sérüléseket ejtenek a héjon, amelyek később mézgásodással és minőségromlással járhatnak.
Érés közeledtével a foltos szárnyú muslica sem hagyható figyelmen kívül. A nőstények ép héjon keresztül rakják le tojásaikat, a fejlődő lárvák pedig gyorsan rontják a termés állapotát.
A következő lépést a termés mondja meg
Ha a mézgacseppek már megjelentek, az érintett szilvák állapotát többnyire nem lehet visszafordítani. Ezeket célszerű leszedni és eltávolítani.
Ugyanakkor néhány károsodott termés felvágása sokat segíthet. Érdemes megnézni, látható-e elszíneződés, járat, lárva vagy egyéb elváltozás a mézgás rész környezetében. Ez adhat támpontot ahhoz, hogy a még fán lévő termések védelmét mire érdemes alapozni.
Képek: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
