Itt a Furmint Február: ez a hónap az egyik legfontosabb Kárpát-medencei fehérszőlő-fajta jegyében telik a Szuperfarmon is. De milyen egy jó furmint? Melyik borvidékekre érdemes figyelni Tokajon és Somlón túl? Hogyan látja mindezt a piac? Szabó Zoltán hosszúhetényi borászt kérdeztük.
Milyen egy jó furmint?
Befogadható, egyetlen alkotóeleme se harsogja túl a többit. Felismerhető primer fajtajelleggel – birs, barack – bír, ha hordóban járt, az csak diszkréten hagyott rajta nyomot és jó arányai vannak. Savai érettek, kellőképpen testes, magam részéről a mai felfogással ellentétben én némi botritisz jelenlétét és pár gramm maradékcukrot se tartok ördögtől valónak. Ez szárazban, az édest ecsetelnem se kell, ahhoz talán a világ egyik legideálisabb alanya.
Kezdhet-e a furminttal egy olyan laikus, akinek fogalma sincs a borról, de szívesen elmerülne benne? Kinek való ez a szőlőfajta?
Nem feltétlenül kezdőknek ajánlott. Haladók, expertek könnyebben értékelik a nüanszokat, az ásványosságot, a komplexitást, a savakat, kezdők számára túl indirekt és nem elég barátságos ez a fajta.
A furmint undergroundból mainstream lett, volt már olyan is, hogy a furmint éve, mi több, február 1-je a furmint nemzetközi napja. Van ennél még feljebb?
Hogyne lenne, a felsoroltak csak a jéghegy csúcsát képezik, a furmint hazai piacon egyszerűen nem trendi, illetve termelői számára se nyújt kellő anyagi biztonságot. A marketingje már alakul, de még nem nagyon tudjuk, ki lenne a célközönség.
Tokaj és Somló adja a magyarországi furminttermelés nagy részét – rajtuk kívül hol érdemes figyelni még a furmintra?
Tokaj egymaga a termőterületeink 95 százalékát bírja, így sajnos a maradék csak kuriózumszámba megy. Nekem tetszenek a balatoni értelmezései, nálunk Baranyában is kedvesebb, kerekebb arcát képes mutatni, ahogyan ezt Szlovéniában is tapasztalhatjuk, meg elvétve a vele határos horvát részen. Ausztria tételei az ottani piaci igényekhez és a pincetechnológiához illeszkedően feszesebbek, pengébbek, hűvösebb karakterűek.
Szabó Zoltán
Mennyire érdekli a külföldieket a furmint? Mi tetszik nekik benne?
Szeretjük elhitetni magunkkal, hogy egy szintre emelhető a burgundi vagy rajnai fehérekkel, részeredményekre hivatkozva Kánaánt vizionálunk, holott ez szimpla önbecsapás. Messze nem tartunk még ott, egyáltalán nem kiforrott még a milyensége, valós potenciáljával se vagyunk tisztában.
A magyar olvasók között talán kevesen tudják, de furmint van Szlovéniában is, sipon a neve. Mennyivel járnak ők előrébb, mint Magyarország a furminttal?
Többször is jártam náluk, vezető piaci termékként pozicionálják a Ljutomer-ormozi borvidéken, a borok stílusában sokkal egységesebbek, mint tokaji testvéreik, ezt – legalább az alapok szintjén – mindenképpen irigyelhetjük tőlük.
Amióta egyre nehezebb nagy mennyiségű édesbort eladni, Tokaj rákapcsolt a száraz borokra, ennek immáron több mint tíz éve. Hogyan látod, meg tudott kapaszkodni a „száraz tokaji furmint” a fogyasztók fejében?
Ahogyan korábban említettem, legfeljebb egy vékony réteget érdekel a „nagy száraz”, esetlegesen dűlős furmint, ami árban szépen kapaszkodik, némileg húzza is magával az alacsonyabbra pozicionált szegmenseket. Ettől függetlenül a borvidéki konszenzust egy egységesebb furmint-prototípus kapcsán egyszerűen nem lehet megspórolni.
Egyszerre több Tokaj létezik, műanyag hordóban árult félédes folyóborok ugyanúgy piaci szereplők, mint a jó nevű termelő mádi csúcsdűlős tétele. Nehéz így kommunikálni, egységes arculatot, közös marketinget kialakítani a furmintnak, a nem teljesen fájdalommentes megtisztulás megkerülhetetlen. Nemigen van példa arra szerte a világban, hogy egy bor egyszerre a plebszé és az arisztokráciáé is legyen.
Szabó Zoltánról és borairól itt tudhatsz meg többet
