Olajozottan az olajosmag piacról

Globális léptékben tekintve, a növényi olajok iránti élelmezési célú igény tartósan fog emelkedni az előttünk álló években is. A növekvő, javuló fizetőképességű népesség, a városiasodás és az élelmiszerpiacok fejlődése mind-mind ebbe az irányba mutat. Ugyanezen okok miatt az állattenyésztés fehérjeigénye is bővül. A harmadik erős piaci felhasználási irány, a biodízel-szektor is tovább fog növekedni, de ennek üteme lassulni fog a következő években.

Különösen elgondolkodtató ez a tartós árcsökkenések fényében. A legkézenfekvőbb példa a napraforgó, illetve a napraforgóolaj árának csökkenése, ami a világpiaci és a hazai felvásárlási árakban is tetten érhető (1-2. ábra).

Erős a függésünk

A napraforgó, a szója és a repce ugyanúgy egymillió hektár körüli területen kerül a földbe Magyarországon, mint a kukorica és a búza. Tekintve igen merev szántóföldi termelési szerkezetünket, e termények versenyképessége – még a gáláns támogatási szintek mellett is – döntő nemcsak üzemi, hanem mezőgazdaságunk szintjén is. Az olajos növények önköltsége magasabb, ráadásul érzékenyebbek a környezetre, a technológiára, és még a piaci kockázatuk is nagyobb, mint a másik két nagy kultúráé. Ezzel a vetésterülettel nagyjából el is érték a vetésforgóban elérhető maximumukat, ezért inkább a vetés szerkezetében tapasztalhatunk majd változást.

Mivel meggyőződésünk, hogy a szakmai, technológiai oldalon a gazdálkodók jó úton haladnak, eljutnak hozzájuk a szükséges információk, ismerik például a hibridválasztás és a technológiák intenzifikálásának jelentőségét a hozamnövekedésben, figyelmünket inkább a piaci kilátások elemzésére fordítjuk. E téren pedig az alapösszefüggés az, hogy világpiaci tömegcikkekről lévén szó, a globális keresleti-kínálati viszonyok erős hatással vannak a hazai árakra.

A világpiaci trendek egyértelműek. Vizsgáljuk azt éves, vagy havi bontásban, magok vagy olajok szintjén, mindhárom növény és olajaik árai tartós csökkenésben vannak (3-6. ábra). Az okok elég egyértelműek. A legutóbbi árcsúcsnak számító 2010/11-es gazdasági év óta a világ napraforgó területe 15 százalékkal, a termés mennyisége 54 százalékkal, a felhasználás viszont ettől elmaradó mértékben, 51 százalékkal emelkedett, így a készletek ebben az időtávban 62(!) százalékkal nőttek.

A szója esetében a vetésterület 24, a termés és a felhasználás egyaránt 40, a készletszint viszont 60(!) százalékkal nőtt. A repcénél más a helyzet: 2010/11 óta területe 4,3, termése 16, felhasználása viszont 18 százalékkal emelkedett. Így a készletszintje közel harmadával esett. Árai mégis inkább az előbbiek árához, mint ehhez igazodnak.

Világpiaci árelőrejelzéssel csak a szójára és repcére vonatkozólag rendelkezünk, de mivel az ábrák szerint e termények árai jellemzően együtt mozognak, érdemes őket megismerni. Az EU szerint a szója és a repce ára a 2018-as mélypont után idén kissé erősödik, majd egy kisebb hullámvölgy után középtávon lassú, de tartós emelkedésbe kezd (7. ábra).

Az EU középtávú előrejelzései csak kismértékű (egy százalék alatti) hozamnövekedést várnak az előttünk álló évtizedben (2030-ig). Azt is inkább a régi tagállamokban. A terület növekedésére is kizárólag a szója esetében számítanak: 2018 és 2030 között évente 3 százalékost, összesen mintegy 400 ezer hektárt. Ezen átlagok mögött mi egyértelműen számítunk arra, hogy közelebb kerülünk a növényfaj genetikai kísérletekben mért adottságaihoz. Hozzátesszük ugyanakkor, hogy a technológiai fejlesztések – előrejelzésünk szerint – le fognak lassulni az előttünk álló két-három évben a pályázati lehetőségek hiánya miatt. Bár meggyőződésünk, hogy a bankrendszer nyújtotta szolgáltatások, a rendkívül kedvező kamatkörnyezet nemcsak pótolni, hanem gyorsítani is képes lenne a mezőgazdasági beruházásokat, a szemléletváltás e téren sem elég gyors.

Az EU egyébként olajosmag előrejelzéseiben is meglehetősen pesszimista. 2030-ig az önellátási szint mindössze egy százalékkal fog emelkedni évente, és alig éri el a kétharmados szintet. A növekedést viszont a termelés és nem az import bővülése fogja fedezni. (A számok repcével, napraforgóval, szójával és földimogyoróval számolnak a termelés oldalán.)

A növényi olajok piacán is csak kétharmados az EU önellátása, de ennek 70 százalékra emelkedését várja az EU 2030-ig.

A biodízel-termelés – az EU szerint – nem fog növekedni ebben az időszakban, marad a 11 millió tonnás szinten. A felhasználás oldalán sem várnak növekedést, a biodízel-import pedig egyenesen vissza fog esni (évente 1,6 százalékkal).

Rövidtávon a mérséklődő árak hatása is kézzel fogható. A 2018/19-es gazdasági évben mindhárom vizsgált növény területe csökkenni fog az EU-ban. Az összesen hét százalékos területcsökkenéshez a repce 10, a szója 3, a napraforgó 2 százalékos zsugorodással járul hozzá. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az őszi vetések a szárazság miatt sok tagállamban rosszul keltek, még ennél is nagyobb visszaesésre kell számítani.

A növényi olajok termelése is vissza fog esni közel 3 százalékkal. Ezen belül növekedni csak a szójaolaj-előállítás fog, várhatóan 6 százalékkal. A repce- és a napraforgóolaj gyártása 7, illetve 2 százalékkal mérséklődhet. A napraforgóolajnál viszont a felhasználás ennél jobban, 9 százalékkal eshet. Mindezek nem túl kedvező előjelek a várható árakra vonatkozólag.

Mielőtt a hazai piac eseményeire térnénk mindezek fényében, érdemes kiemelni, hogy bár az USA és Kína közötti kereskedelmi háború körül sok a bizonytalanság – e sorok írása közben például éppen a tárgyalások újabb fordulóját készítik elő – az amerikai szójabab még mindig a leginkább versenyképes kontinensünkön.

Emellett sokat kell tudnunk Ukrajnáról, amely a világ legnagyobb napraforgómag-exportőre, feldolgozója, olajexportőre. Ott 2018 őszén tovább növelték a repce vetésterületét, 16 százalékkal. Ukrajnában jellemzően (90%-ban) őszi repcét vetnek, míg még keletebbre, Oroszországban inkább tavaszit, ráadásul ott is hasonló mértékű területnövelést terveznek.

Hazai helyzet

 Az AKI adatai szerint a napraforgó betakarítása novemberre befejeződött, összesen 604,4 ezer hektárról 1,8 millió tonna napraforgót takarítottak be. A napraforgó hozama országosan 3 tonna/hektár volt, 5,7 százalékkal több az egy évvel korábbihoz képest. A legalacsonyabb termésátlagot Jász-Nagykun-Szolnok megyéből (2,6 t/ha), a legmagasabbat Komárom-Esztergom megyéből (3,5 t/ha) jelentették.

Az összesen 60,1 ezer hektáron vetett szója 2018. évi termése 172,1 ezer tonna, a termésátlaga 2,9 tonna/hektár, amely 16,7 százalékkal több a 2017. évihez mérten.

Az őszi káposztarepce vetését az előző évinél mintegy 5,2 százalékkal nagyobb területen, 308,5 ezer hektáron végezték el a gazdák tavaly ősszel, de a kedvezőtlen időjárás miatt nem alakulhattak kedvezően a kelések.

A KSH adatai szerint Magyarország együttes napraforgómag- és repcemagkivitele 2018. január–október között az előző év azonos periódusához képest bővült. A napraforgómag exportja 46 százalékkal nőtt, és a közel 408 ezer tonna termény elsődleges célpiacai Németország, Ausztria, Olaszország és Hollandia voltak. A korábbi évekhez képest 2018. január és október között a többszörösére, 51 ezer tonnára nőtt a Romániába kiszállított napraforgómag mennyisége, tulajdoníthatóan a 2018. június óta tartó intenzív kivitelnek. Ez az ottani feldolgozók igényeinek köszönhető. A Strategie Grains piacelemző vállalat várakozásai szerint keleti szomszédunk az egy évvel korábbinál 200 ezer tonnával több napraforgómagot dolgozhat fel a folyó, 2018/2019. gazdasági évben.

Repcemagból a 2017. év január–októberben kiszállított mennyiségnél 11 százalékkal kevesebb, 585 ezer tonna talált vevőre határainkon túl 2018. első 10 hónapjában. A magyarországi repcemag fő felvevőpiacai Németország, Ausztria és Lengyelország, az export 86 százaléka érkezett ide. A magyarországi repcemag EU-n belüli kivitele 821 ezer tonna lehet a 2018/2019. gazdasági évben, szemben az egy évvel korábbi 781 ezer tonnával (Strategie Grains). Elsősorban Ausztria és Lengyelország irányába várható a kivitel élénkülése, miközben Németországba kevesebbet szállíthatunk.

2018. első nyolc hónapjában 377 ezer tonna szójadara (+2%) érkezett Magyarországra, jórészt Szlovénia és Németország tengeri kikötőin keresztül. Hazánk szójababimportja 100 ezer tonna alatt maradt, és a fő beszállítók Ukrajna és Románia voltak. (Forrás: Agrárgazdasági Kutató Intézet)

Milyen következtetést vonhatunk le mindezekből? 

• Az EU szintjén leginkább stagnálásra lehet számítani az olajosmagok termelésében. Az árak csak kismértékű változást fognak mutatni, legyen az idén inkább felfelé, később lefelé, majd ismét felfelé. Nagyobb jövedelmünk tehát az elért hozamok, a minőség és tételnagyság függvényéből fakadhat.
• Tekintve, hogy mindhárom említett területen van mozgásterünk, rajtunk múlik, hogy milyen ütemben lépünk előre.
• Világpiaci árfüggés ide vagy oda, mégis van a kezünkben lehetőség az olajosmagok jövedelmezőségének javításában.
• Az intenzifikálás, a jó hibridválasztás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
• A fejlesztések terén továbbra is számíthatunk az első pilléres támogatásokra, de a második pillérre egyre kevésbé, és ez akár 3-4 évig is így maradhat. A kedvező hitelhez jutás feltételei sem tartósak. A kamatok várhatóan elkezdenek emelkedni, így a fixálásuk költsége is növekedni fog.
• A térségi verseny tovább fog fokozódni. Románia és Lengyelország mind napraforgó-, mind repcetermelésben gyors lépésekkel halad előre, de Ukrajna közelsége, potenciálja és társult tagsága is veszélyre figyelmeztet.
• Az európai szabályozás alakulásán is rajta kell tartani szemünket. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED II) felülvizsgálata folyamatban van, és konkrétan a pálmaolaj körüli viták is hatással lesznek e szektorra. Gondoljunk például a francia gazdák tavalyi dühös tüntetéseire, a repcét veszélyeztető pálmaolajimport ellen.