Mitől bio egy termék? És mitől természetes? Bízhatunk-e az organikusnak feltüntetett termékekben, és egyáltalán, ki ellenőrzi mindezt? Mert ha minden annyira ellenőrzött, miért van ennyi beteg ember, és miért vannak tele az élelmiszerek „szeméttel”?
Manapság az olyan szavak, mint a „bio” és a „természetes” elég egyértelműek. De ez nem olyan egyértelmű, amikor az élelmiszerek címkéin való használatukról van szó. A „bio” szó használatát törvények és rendeletek szabályozzák. E szabályok némelyikének sajnos nem sok értelme van. Azokat a szabályokat pedig, amelyeknek igenis van értelme (mint például a növényvédőszer-mentesség), gyakran nem tartják be. A globalizáció pedig tovább bonyolítja a kérdést. Például, ellenőrizte már valaki, hogy egy kazahsztáni dió valóban bio-e?
Peter Laufer megtette. Az Organic: A Journalist’s Quest To Discover the Truth Behind Food Labeling címre hallgató könyve felvet néhány aggasztó kérdést (és néhány aggasztó választ is) a globális bioélelmiszer-kereskedelemmel kapcsolatban. A könyv azért kelt feltűnést, mert Laufer felfedezte, hogy a bionak mondott termékek nagy része nem az.
Az egész olyan, mint egy krimi. Visszaköveti néhány organikus(nak mondott) bab eredetét egészen Bolíviáig, majd arra a következtetésre jut, hogy „annyira bio, mint Harry MacCormack napraforgó farmja az oregoni Willamette-völgyben”.
A másik címkézési kifejezés – a „természetes” – szintén említésre kerül a könyvben. A „természetes” kifejezésnek ugyan lehet némi valós jelentéstartalma, amennyiben a hatóságok adják azt bizonyos élelmiszer típusokra, de ettől eltekintve kis túlzással bármi lehet „természetes” – inkább marketingkifejezés ez, semmint bármilyen módon szabályozott állítás.
A Consumer Reports tanulmányt készített a lakosság élelmiszer-címkékkel kapcsolatos hiedelmeiről és ismereteiről. Ebből kiderült, hogy a megkérdezettek 59%-a ellenőrzi, hogy a termék „természetes” állítást tartalmaz-e.
„Túl sokan hiszik azt, hogy elkerülik a mérgező növényvédő szereket, a mesterséges növekedési hormonokat és a GMO-kat, amikor »természetes« címkével ellátott élelmiszert vásárolnak” – írja a lap.
A Consumer Reports számos kategóriában tett fel kérdéseket (a válaszadók 40%-a kereste a „nem GMO” címkét, 49%-a a „bio” címkét, 39%-a az „antibiotikummentességet”), és a dokumentum részletesen kitér minden egyes kategóriára, valamint az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos kulturális és természetvédelmi kérdésekre (a válaszadók 92%-a pl. fontosnak vagy nagyon fontosnak tartotta a helyi gazdák támogatását). A petíciós kampány alapvető célja azonban a „természetes” jelölés teljes betiltása a címkéken. Hogy miért?
Bár az USA-ban az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) nem ellenzi a „természetes” kifejezés használatát, ha „semmi mesterséges vagy szintetikus” nem kerül bele, a kifejezésnek nincs definíciója, ami lényegében azt jelenti, hogy nincs szabályozás és nincs felügyelet.
Ennek eredményeképpen a „természetes” feldolgozott élelmiszerek tartalmazhatnak olyan, természetből származó összetevőket, amelyeket mesterséges összetevőkké dolgoznak fel, és származhatnak mérgező növényvédő szerekkel termesztett növényekből, biotechnológiával előállított vetőmagokból és szintetikus oldószerekkel feldolgozott vegyi anyagokból is.
A „természetesnek” címkézett hús olyan állatokból származhat, amelyeket naponta antibiotikumokkal és más gyógyszerekkel neveltek, mesterséges növekedési hormonokat kaptak, genetikailag módosított szója- és kukoricatakarmányokkal és más mesterséges összetevőkkel etettek, és folyamatosan zárt térben tartották őket.
Ebből első látásra arra lehetne következtetni, hogy a tiltás egy kicsit szigorú intézkedés lenne. Miért nem lehetett volna szabályozást és minőségi előírásokat meghatározni, definiálni a fogalmat, hogy az a fogyasztó számára valóban egyértelmű jelentést hordozzon? Nos, itt a bökkenő. A fogalom meghatározására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel, különféle érdekcsoportok és az élelmiszeripari lobbi hatására.
Kisvártatva az alternatív sajtó is felkapta a CR-jelentés által ösztönzött történetet, és a mozgalom, bár semmiképpen sem vírusszerű, egyre nagyobb lendületet fog venni, ahogy egyre több ember szerez tudomást róla, hiszen amíg létezik „Natural Cheetos”, addig nincs „természetes”.
A Planet Natural – egy otthoni biotermesztésre szakosodott, azt népszerűsítő, és bemutató szervezet – célja az, hogy a szó jelentése ismét a helyére kerüljön: nincs vegyszer, nincsenek hormonok vagy antibiotikumok, állatok esetében pedig nincs embertelen bánásmód. Azok, akik mélyen elkötelezettek a szó iránt, úgy látják, emellett ez a szó más dolgokat is jelent, például fenntarthatóságot.
A legjobb módja annak, hogy a család asztalára kerülő ételek természetesek legyenek, ha minél többet termesztünk belőlük magunk. Ugyanakkor, még azok is, akiknek nagy kertjük van, vásárolnak húsféléket és alapvető élelmiszereket, egzotikus zöldségeket és gyümölcsöket, feldolgozott élelmiszereket és finomságokat; olyan dolgokat, amelyeket nem ők maguk termesztenek. Mindenki szempontjából fontos lenne tehát meghatározni, rendeletben rögzíteni, mit is jelent ez a szó, hogy végre teljes nyugalommal emelhessük le a boltok polcairól a „természetes” élelmiszereket.
(Forrás: planetnatural.com – Fotó: lumix2004/Pixabay)
