A jégvirág szó hallatán mindenki az ablakokon ilyentájt megjelenő szépséges jég-alkotta fagyvirágokra gondol, amelyek egyedi mintája valóban szemet gyönyörködtető, pedig ezúttal egy növényről van szó, amely megdöbbentő módon úgy fest, mintha ráfagyott volna a reggeli harmat.
A jégvirág halofita növény – ezek a virágos növények egy olyan elkülönült ökológiai csoportját jelölik, melyek az élőhelyükön megemelkedett sókoncentrációkhoz alkalmazkodtak és ezen feltételek mellett tudnak szaporodni, fennmaradni.
Észak-Afrikában, Délnyugat-Afrikában, Nyugat-Ázsiában és Dél-Európában honos. Bár vadon nő, dísznövényként is használják és ma már üvegházakban is termesztik. Ez a szívós növényfaj rendkívül ellenálló.
Miután elpusztul, a lebomló növényből a só a környező talajba szivárog – a megnövekedett sótartalom pedig megakadályozza más, kevésbé sótűrő fajok megtelepedését.
A jégvirág szőnyegként elterülő egynyári növény. Különleges levelei és szárai apró hártyákkal borítottak, amelyek nedvvel telt papillákat (sómirigyeket) alkotnak, amelyek távolról jégkristályoknak tűnnek, és a levélnek zamatos textúrát kölcsönöznek.
Robusztus zamatos fűszernövénynek számít, amely akár 1 méter szélesre is megnőhet. A virágai fehérek, idővel a szirmai rózsaszínűvé válnak. A termőhelytől függően a szárakon lévő „kristályok” a zöldtől a vörösig terjednek.
A növény levelei és a szárai nyersen vagy főzve fogyaszthatók. Bár a jégvirág levelei belül kocsonyás állagúak, a külső részek miatt kellemesen ropogósak, lédúsak és tengeri sós ízűek. Amikor teljesen megérik, a jégvirág édesebbé válik.
A japánok az oly népszerű tempurát a jégvirág leveléből készítik, de a levelek és a szárak igény szerint savanyíthatók sőt, köretként is használhatók. A jégvirág levelei izoflavonokat, A- és C-vitamint, valamint többféle B-vitamint tartalmaznak.
(Fotó: rikkerst/Pixabay)
