A cékla (Beta vulgaris L. spp esculenta gurke var. Rubra L) a Chenopodiaceae családba tartozik. A Fölközi-tenger térségéből származik, a föníciaiak hozták Szíriából Szicíliába, majd onnan került a római birodalomba. Az ókori görögök is ismerték, mint gyógynövényt. A leveleit gyógyászati célra használták. A VIII-XII. századra tehető, amikor a gyökeres és a leveles típusok szétváltak.
A XVII. században már háromféle változatát ismerték hazánkban. A fajtaválasztás főbb szempontjai, hogy a színanyagtartalom magas legyen, a színanyagtartalom ne legyen hőérzékeny, az alakválasztás a feldolgozási célnak megfelelő legyen. A hagyományos cékla jelentős mennyiségben vörös színanyagot tartalmaz, ami betacianin néven ismert. Az élelmiszeriparban természetes ételszínezékként használják joghurtokban, jégkrémekben, kolbászokban és más élelmiszerekben. Színezékként használva a céklával kiválthatjuk az E 123 jelzésű mesterséges színezéket, ami rákkeltő hatású a szervezetünkre. Exportra állítunk elő céklaport és céklasűrítményt is. Hazánkban tartósított savanyúságként vagy színezőanyagként, esetleg ivóléként hasznosítják. A színanyag főként a háncsszövet sejtjeiben található.
Önmaga után nem ajánlott a termesztése, viszont a legtöbb kapás kultúra után nagy sikerrel termeszthető. Szaporítása minden esetben helyrevetéssel történik. Hazánkban főleg másodnövényként neveljük. A hagyományos vörös cékla termesztése mellett, napjainkban egyre elterjedtebbek a különböző gumó színű céklák, a baby leaf céklalevelek, valamint, a bébi céklák is. Répatest alakja szerint lehet: lapos, gömbölyű, hengeres. A levelek fényesek, felületük sima alakjukat tekintve tojásdadok, tompák, vállban összehúzódnak. Színük a világoszöldtől a sötétvörösig sokféle árnyalatú.
Hazánkban a legnagyobb gyakorisággal a vörös gumójú fajtákat termesztik, melyeknek a lombozata két színű lehet. Az egyik típus lombozata teljesen vörös, a másik típus esetében a levéllemez zöld és erezete vörös. A levélerezet színéből olykor következtethetünk a gumó színére. A nemesítőknek köszönhetően nagy fajtaválaszték közül válogathatunk. A legfontosabb szempont az, hogy mire van igény a piacon. Napjainkban az új fajták között találunk aranysárga, fehér és csíkos répatestű céklákat. Az említett fajták gumója általában gömbölyű. Levélzetük színe is rendkívül változatos. A könnyebb átláthatóság érdekében egy táblázatban mutatom be a leggyakoribb változatokat (1. táblázat).
1. táblázat: Céklafélék változatossága
A leveleket leggyakrabban bébi salátaként fogyasztjuk (1. és 2. kép), de a nagyobb méretű leveleket is elkészíthetjük. Fogyaszthatjuk frissen, párolva, főzeléknek vagy akár sütve is. A bébi levélkéket felhasználhatjuk díszítőelemként vagy akár önálló köretként is. A levelek nagyon sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak és könnyen emészthetők. A cékla levelét még az is szívesen fogyasztja, aki a répatestet a földes íze miatt nem kedveli, mert a levelekben ezt a speciális ízt nem érezhetjük. Továbbá előnyük, hogy már a vetést követő 5. héttől szedhetjük a leveleket.
1. kép: ’Pablo’ céklalevél és ’Bull’s blood’ céklalevél (Fotó: Sándor Viktória) |
2. kép: Levélcéklák (Fotó: Sándor Viktória) |
A változatos színű gumók (3. kép) íze minden esetben kellemesen édeskés és nem jellemzi őket keserűség. Gumószíntől függetlenül céklára emlékeztető íz jellemzi a különleges gumó változatokat. Elkészítésük ebben az esetben is rendkívül sokféle lehet. Sütve, párolva, konzervnek, pürének és salátákban is bátran használhatjuk. Savanyítás esetén a színvesztés a csíkos cékla esetében előfordulhat, így a céklánk majdhogynem fehérré változhat.
5. kép: Hagyományos méretű csíkos cékla (Fotó: Sándor Viktória) |
A cékla egészségre gyakorolt hatása
Jelentős a cukor-, pekitin- és C-vitamin-tartalma. Védi az erek falait, így csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések és a stroke kialakulásának esélyét. Csökkenti a koleszterinszintet. A sejtek működését segíti. Szilícium-dioxidot tartalmaz, ami segíti a kalcium beépülését, ezáltal csökkenti a csontritkulás kialakulását. Daganatos betegségek megelőzésre is alkalmas. Ismerjük méregtelenítő és vérképző hatását is.
Sándor Viktória
PhD hallgató
Szent István Egyetem, Növénykórtani Tanszék