Kiderült: a legtöbb termelőnek nincs szüksége madártani végzettségre, laboratóriumi vizsgálatra vagy akár egy alkalmazásra ahhoz, hogy megállapítsa, hogy a terményei közelében lévő madárürülék élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent-e. Csak egy egyszerű kérdést kell feltenni: mekkora? Ez derül ki a Kaliforniai Egyetem tanulmányából, amelyet a Journal of Applied Ecology című folyóiratban tettek közzé.
A tanulmány szerint az élelmiszer-biztonsági kockázatok és a vadon élő madarak megalapozott, árnyalt megítélése segíthet a termelőknek elkerülni a terméskiesést, és könnyebben össze tudják egyeztetni az élelmiszer-biztonságot és a biológiai sokféleség megőrzését.
2006 óta, amikor leveles zöldségeken terjedő Escherichia coli-járvány pusztított az Egyesült Államokban, a termelők arra kényszerülnek, hogy a vadon élő állatokat – ezzel az általuk hordozott, élelmiszerrel terjedő kórokozókat – távol tartsák a termesztett növényektől.
A termelőknek gyakran azt tanácsolják, hogy a vadon élő állatok ürülékének nagyjából méteres körzetében ne takarítsák be a termést, nehogy azt kockáztassák, hogy megbuknak az élelmiszer-biztonsági ellenőrzésen, vagy elveszítik a felvásárlókkal kötött szerződést. A gazdák gyakran erre hivatkozva nem végeznek el olyan, a természet védelmét szolgáló intézkedéseket, amelyek ellen egyébként nem lenne kifogásuk.
Az eredmény egyszerű és megnyugtató
A szerzők terepi és üvegházi kísérleteket, madárszámlálást, pontszerű számlálásokat és ürülékvizsgálatokat végeztek, hogy felmérjék a leveles zöldségeket termesztő gazdaságokban kimutatható egészségügyi kockázatot. Összehasonlították a madárürülékben a salátán, a talajon és a műanyag talajtakarón található E. coli baktérium túlélését, hogy mérjék a kórokozó perzisztenciáját.
Mindezen erőfeszítések után egy egyszerűen összefoglalható megállapításra jutottak. A kisebb madarak kisebb végterméke nagyon alacsony kockázatot hordoz az élelmiszer-eredetű kórokozók szempontjából, amelyek összességében is ritkán fordultak elő madarakban. Ha egy madár mégis megfertőződne, a kórokozó túlélése nagyban függ a madár méretétől.
A kutatók elmondása szerint a nagytestű madarak nagyméretű ürülékében a kórokozók nagyobb valószínűséggel maradnak életben. A kisebb madaraknak apró az ürülékük, és a kórokozók gyorsan elpusztulnak. A gazdáknak tehát nem kell tudniuk, hogy melyik madárfajból származik a kaki, elég a méretét ismerni. Ha viszonylag nagy, tényleg nem érdemes körülötte a termést leszedni. Ha csak egy apró fehér pötty, akkor nagyon alacsony a kockázat.
A kutatás haszna: több leszedhető termés, fajgazdag környezet
Az ürülék méretén túl az, hogy a madarak mire pottyantanak – termény, talaj vagy műanyag –, a kórokozók túlélése szempontjából is fontos volt. A vizsgálatban az E. coli tovább élt magán a salátán, mint a talajon vagy a műanyag mulcson. Szerencsére a gazdaságokban megfigyelt madarak mintegy 90%-a kicsi volt, és inkább a talajra pottyantott, ahol a kórokozók gyorsan elpusztulnak. És hogy mi ennek a kutatásnak a haszna? Ha nem kell minden ürülék körül védősávot tartani, a levélzöldségek termesztői körülbelül 10%-kal több termést takaríthatnának be a földjeikről.
A madarak általában is nagyon alacsony élelmiszer-biztonsági kockázatot jelentenek. Bár az iparág aggódik a madarak miatt, a patogén E. coli és a szalmonella a vadon élő, mezőgazdasági területeken élő madarak esetében ritkán fordul elő. És most már tudjuk, hogy az E. coli a legtöbb madárürülékben általában gyorsan elpusztul.
A tanulmány eredményének környezetvédelmi haszna is van, hiszen nem kell a madarakat távol tartani, a környéken élő állatok élőhelyét megsemmisíteni, sőt. A termelők például műfészkeket helyezhetnek ki, hogy odavonzzák a kis, hasznos rovarevő madarakat, például a fecskéket, amelyek segítenek a kártevők elleni védekezésben anélkül, hogy az élelmiszer-biztonságot kockáztatnák.
Fotó: Pixabay
