Egy német gazdálkodó ráállt a luffatök termesztésére, amiből környezetbarát, a piacon keresett terméket – szivacsot – állít elő és forgalmaz. Így a természetes alapanyagot nem kell Kínából behozni, amivel a karbonlábnyoma is nagyságrendekkel csökken.
A luffa melegkedvelő tökfajta, amelynek termesztése erősen hasonlít a támrendszeres uborkáéhoz. A termése is hasonló, csak nagyobb, körülbelül 30 cm-es. A termés frissen, fiatalon leszedve az ázsiai konyha egy alapanyaga, nyugodtan fogyasztható. Az érett, szárított tök pedig luffaszivacsként a fürdőszobában vagy a konyhában használható, ha pedig tönkrement, akár el is komposztálható.
Hogyan termesztik a luffát?
A vetőmagokat, amelyek akár 7-8 évig is megőrzik termőképességüket szabadföldbe május vége-június elején kell elvetni, tápanyagdús talajba, és július–szeptember között takarítható be a termés.
A leszedett tököt ősszel száraz helyen, fellógatva kell tárolni addig, amíg teljesen ki nem szárad. Ekkor a magok kiszedhetők belőle, majd be kell áztatni, néhány napig a vízben hagyni, majd el kell távolítani a külső héjat, a szivacsokat még egyszer átmosni és kiszárítani – és használatra kész.
A luffatök jövedelmet biztosít a gazdáknak
Simon Schech német gazdálkodó olyan réspiacot talált tehát a luffával, amelyre kifejezetten környezetbarát és izgalmas terméket tud előállítani. 160 hektár szántófölddel rendelkező családi gazdaságában maga termeszti a luffaszivacshoz szükséges tököt. Az így előállított termék 100 százalékban műanyag- és károsanyag-mentes, és biológiailag is teljesen lebomlik.
Ugyan eddig is jelen volt a biotermékpiacon a luffa, de a Kínából érkező tök mégsem nevezhető igazán környezetbarátnak a szállítással járó terhelés miatt. Azonban a Németországban megtermelt és az interneten forgalmazott luffaszivaccsal mindenki jól jár: a termelő, a fogyasztó – és a bolygó is.
A luffatök ugyanígy akár Magyarországon is megtermelhető, csak néhány innovatív szemléletű gazdálkodóra lenne szükség, akik a termék-előállítást is vállalják.
Fotó: Pixabay
