Másfél évtizede keseríti meg a magyar diótermesztők életét a nyugati dióburok-fúrólégy. Idén úgy tűnik, a természet megelégelte a korlátlan kártételét.
Ha a dió zöld külső burka feketedni és rothadni kezd, ma már mindenki tudja, hogy a nyugati dióburok-fúrólégy fejtette ki áldatlan hatását. Korábban ez a csonthéjasunk szinte mindenhol megtermett az országban, és növényvédelemre sem volt szüksége, ám az új invazív károsító faj megjelenésével a helyzet gyökeresen megváltozott.
A nyugati dióburok-fúrólégy nem őshonos hazánkban, első egyedeit 2011-ben észlelték Nyugat-Magyarországon. Villámgyorsan elterjedt mindenfelé, és hiába fejlődik évente csak egyetlen nemzedéke, hatalmas károkat képes okozni az ültetvényekben. A hideget jól viseli, báb alakjában telel át a talajban, és a szokatlan viselkedéséhez tartozik az is, hogy lényegében június vége előtt nem rajzik.
A nőstények csak azokkal a hímekkel párosodnak, amelyek a legnagyobb, és a napos pozícióban elhelyezkedő gyümölcsöket birtokolják, ide kerülnek a peték is. Ez többnyire a fa koronájának tetejét jelenti, ezért is nehéz korán észlelni a kártevőket. A nyüvek a zöld burok belső szegélyén károsítanak, emiatt a dió külső burka lassan megfeketedik, bakteriális rothadás üti fel a fejét.
Időjárásfüggő?
A nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezés nem könnyű, a Zaol.hu zalai hírportál által felkeresett Kránicz Tamás vállalkozása már évek óta küzd a károsító jelenlétével. Észrevették ugyanakkor, hogy a kártétel mértékét jelentősen befolyásolja az adott év időjárása.
„A legnagyobb gond három éve volt, akkor tömeges volt a rajzás. Gyakorlatilag minden évben megjelenik ez a kártevő. Az a különbség, hogy télen éppen milyen időjárás van az adott évben. Most nagyon bízunk benne, hogy ez a kemény tél nagy mértékben csökkenti a kártételt, és sok egyed elpusztult a fagyos talajban”
– nyilatkozta a termelő. Sokan tehát arra számítanak, hogy a mostani, másfél-két évtizede nem tapasztalt keménységű tél és a természet elvégzi majd a gyérítést. Az optimizmus megkérdőjelezhető annak tükrében, hogy – mint fentebb említettük – a kártevő báb alakjában viszonylag könnyen áttelel a talajban, de ilyen nagy kihívással, ennyire kemény mínuszokkal eddig még nem találkozhatott Magyarországon.
A termesztők már annak is örülnének, ha a jelentős populációcsökkenés révén érezhetően kisebb lenne a fertőzés ebben a szezonban. A nagyobb termés és a jobb minőség (elvileg) alacsonyabb árakat is hozhat, vagyis a fogyasztók is profitálhatnának a kártevő visszaszorulásából. Addig is fontos, hogy a termesztők a lehullott diót ne hagyják a talajon, a fákról is távolítsák el a fertőzött terméseket, és a rajzás idején folytassanak megfigyelést, természetesen az engedélyezett védekezési módok alkalmazása mellett.
Hasznos tudnivalók a nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezésről:
