A kanadaiak imádják a római salátát, hiszen e zsenge leveles zöldség nélkül nem lehet igazán finom, autentikus Caesar salátát készíteni. De ahhoz, hogy el tudják készíteni a kedvencüket, csaknem az összes alapanyagként szolgáló salátafélét importból kell beszerezniük. Kanada évente több mint 500 millió font salátát importál, főként római salátát. Mennyiségi tekintetben több salátát importálnak, mint bármely más zöldséget.
Mivel az aszály és egy rovarok által terjesztett vírus tönkretette a kaliforniai Salinas-völgyi termést, a római saláta terméshozama tavaly drámaian visszaesett, az ára pedig novembertől kezdődően az egekbe szökött. A közösségi médiában sok szó esett arról, hogy egy fej jégsaláta 8 dollárba (2700 forintba) kerül, a római saláta pedig 15 dollárba (5100 forintba). Egyes éttermek emiatt levették az étlapjaikról a salátás fogásokat, amíg az ár normalizálódni nem látszik.
Lehet, hogy a kanadaiak „import-függőségére” az lenne a megoldás, ha több fejes salátát termesztenének az ontariói földeken? Vagy üvegházakat és vertikális farmokat létesítenének ennek érdekében? Nos, nézzük végig szép sorban a lehetséges válaszokat. Először is, Kanada éghajlata nem alkalmas arra, hogy egész évben szabadföldön termesszen salátát, ami azt jelenti, hogy emiatt az elfogyasztott saláta 90 százalékát importálnia kell. Ontarióban kevesebb mint 100 nagy nagyüzemi salátatermesztő van – akik értelemszerűen nem tudják kiszolgálni a piaci igényeket.
Nem tudunk olyan hatékonyan római salátát termeszteni, mint Kaliforniában
– mondta Travis Cranmer, a Guelphben működő OMAFRA növénytermesztési szakértője, hozzátéve, hogy csak egyetlen olyan szántóföldi termelőről tud Ontarióban, aki nagy mennyiségben termeszt római salátát. Míg a szabadföldi termesztés kihívást jelent, addig a beltéri termesztés még annál is nagyobb kihívás.
A nap ingyen van, az áram viszont nem, így a haszonkulcs néhány ilyen termék esetében nagyon csekély
– tette hozzá Cranmer, aki azt is elárulta, hogy a római salátát egyáltalán nem tudják zárt térben termeszteni. Legalábbis még nem.
De amikor Kalifornia tavaly elvesztette a római saláta termésének 80 százalékát, az üvegházak és a beltéri termesztők megragadták a lehetőséget. Jon Lomow, a Fieldless Farms vezérigazgatója, aki minden termesztési tevékenységét beltérben, egy modern, ellenőrzött környezetben végzi Cornwallban, észrevette, hogy megnőtt a kereslet egy alternatív salátafajta iránt. Cége tavaly júliusban 17 millió dolláros beruházást hajtott végre, hogy bővítse létesítményét, amely most fejeződött be. Amikor Lomow a Farmers Forumnak nyilatkozott, a munkások éppen a kibővített üzem első termésének betakarításán dolgoztak.
A kereslet megugrott, ezért arra számítok, hogy a következő kilenc hónapban az új létesítmény befogadóképessége tízszeresére növekszik. A termesztett importnövények sokkal keményebb állagúak, hogy ellenálljanak a kaliforniai vagy mexikói szállításnak, ráadásul az erőteljes mosásoknak köszönhetően „rágóssá” válnak. A vertikális termesztés előnyei szerintem a leginkább a hatékony helykihasználásban mutatkoznak meg. Ez a földterület hatékonyabb hasznosításáról szól, mivel egy épületet használnak a szántóföld helyett, amelynek az éghajlattal, a kártevőkkel és a növényvédő szerekkel is meg kell küzdenie, és amivel az üvegházaknak is meg kell küzdeniük
– folytatta Lomow.
A Fieldless Farms számára nem léteznek ellátási-láncbeli problémák, mivel 15 Farm Boy-helyre, valamint számos független élelmiszerüzletbe szállítanak Ontario keleti részén.
Az élelmiszerárak és az élelmiszerek elérhetősége egyre inkább aggasztja a kanadaiakat, amelyre Lomow szerint a Fieldless Farms lehet a megoldás. Úgy látja, hogy mindez nagyban hozzájárulhat Kanada élelmiszer-szuverenitásához. Lomow egy kis létesítményben, ellenőrzött környezetben friss, egészséges élelmiszereket termeszt. Jelenleg 35 embert foglalkoztat. Szerinte a saláta csak a kezdet, hiszen más leveles zöldségek és néhány kisebb, prémium kategóriás gyümölcs és zöldség felé is terjeszkedhetnek a jövőben.
A vertikális gazdálkodás iránti lelkesedés ellenére azonban még hosszú út áll a termesztők előtt. A szántóföldön termő fajták ugyanis nem fejlődnek olyan jól az üvegházakban és a beltéri gazdaságokban. De minden folyamatosan változik, és a vetőmag nemesítők már olyan salátafajtákon dolgoznak, amelyek beltéren is jól fejlődnek.
David Karwacki, a Star Group vezérigazgatója és a Whole Leaf, egy Albertában működő, évente 20 millió fej salátát előállító üvegházi üzem tulajdonosa elmondta, hogy jelenleg fejes salátával kapcsolatos kísérleteket végeznek, és úgy véli, hogy hamarosan, körülbelül egy éven belül képesek lehetnek a római saláta kereskedelmi célú termesztésére.
Ami a beltéri vertikális termesztést illeti, az túl drága. A napot ugyanis semmivel sem lehet helyettesíteni
– nyilatkozta a National Postnak.
A vertikális termesztés a költségei miatt kis méretű piaccal rendelkezik. A növények termesztésében a hidraulikus technológia játszik szerepet. A fény és a víz egész napos felhasználása azonban szintén roppant költséges
– tette hozzá Crispin Colvin, az OFA igazgatótanácsának tagja.
Crispin szerint a vertikális farmok jellemzően közel vannak a városközpontokhoz, ezért rendkívül népszerűek az elegáns éttermek séfjei körében, akik rendszeresen friss és helyi termékeket keresnek. Szerinte előbb-utóbb lehetőség nyílik majd arra, hogy több Ontarioban termesztett salátát forgalmazzanak.
Ez a lehetőség hamarosan el fog jönni. Az egyedi időjárásunk miatt ez lassan fog bekövetkezni, de a vízellátással kapcsolatos jövőbeli kaliforniai újítások is fokozni fogják ezt a lehetőséget.
Eközben a vertikális gazdaságok száma tovább növekszik, de pillanatnyilag még csak egy nagyon kis piaci szegmenst foglalnak el. A legnagyobb kanadai vertikális farm, a Guelph-i GoodLeaf Farms a Loblaws, Empire és Sobeys élelmiszerláncok számára előre csomagolt, előre megmosott organikus salátákhoz termeszt bébi zöldségféléket, a McCain Foods Ltd. 6 millió dolláros befektetéséből. A GoodLeaf zöldségek iránti kereslet az egekbe szökött, amikor a kaliforniai piac megszűnt. Ugyanakkor, bár a GoodLeaf évente 385 tonna salátát termel, ez csak 0,2 százalékát teszi ki a Kanadából importált mennyiségnek, amely többnyire római salátából áll. És folyamatosan érkeznek az új vállalkozók, akik szeretnek a helyi piacra termeszteni, és szeretnek a város közelében lenni. Sokkal kisebb földterületen az év 365 napján tudnak termeszteni, és a betakarítás után 24 órával már a piacon lehetnek.
Becky és Mike Newhook 2020-ban indította el a hidroponikus beltéri zöldségtermesztő vállalkozását Albertában, amelyet tavaly Edmontonba költöztettek, és most átlagosan heti 300 fej salátát termesztenek a 800 négyzetméteres területükön. Egy fej salátát 38 nap alatt tudnak megtermelni, és állítják: a vásárlóik biztosak lehetnek abban, hogy a salátájuk olyan jó minőségű, hogy még egy hét után is fogyasztható, ha a hűtőszekrényben tárolják.
Az üzletük akkor indult be, amikor a kaliforniai római saláta betakarítása kudarcot vallott, most pedig már arról beszélnek, hogy 250 000 dollárért franchise-licenceket adnak el.
A vertikális gazdálkodás előtt álló út azonban korántsem könnyű. Néhány vertikális gazdálkodást a befektetők vagy állami kölcsönök tartanak fenn, és a létük bizonytalan.
Több amerikai vállalkozás is bezárt, és egy évvel ezelőtt az Ontario állambeli Rexdale-ben működő Aqua Greens is felszámolás alá került, miközben a Farm Credit Canada által nyújtott hitelekből 3,17 millió dolláros adósságot halmozott fel.
Forrás: https://farmersforum.com/vertical-farming-and-the-future-of-lettuce/
