Növénykórtani szempontból a száraz idő következtében alig van változás, a kalászosok felső levélemeletei és a zászlós levél betegségektől mentes az alacsony fertőzési nyomás miatt, még ott is, ahol extenzíven folyt a kórokozók elleni védekezés. A növények virágzása miatt preventív jelleggel most van itt az ideje a kalászfuzáriózis elleni védekezésnek. A kórokozó virágzás idején már magasabb páratartalom vagy kisebb eső esetén is képes megfertőzni a virágokat. A fertőzési hajlam a kalászosok virágzásától egészen a viaszérés fenológiai stádiumig tart, a fertőzés mértékét pedig a csapadékos napok száma határozza meg.

A vetésfehérítő bogarak lárvái országszerte károsítanak, kisebb-nagyobb kár mindenütt előfordul. A lárvák fejlettsége igen változatos, a korábbi felmelegedés-lehűlés gyakori változása miatt. A kisebb lombfelület miatt a növények fokozottabban reagálnak a levélfelület veszteségre, ezért amennyiben a veszteség eléri a 20%-os mértéket, indokolt a kártevő elleni védekezés.

A többi kártevő közül említésre méltó mennyiségben csupán a levéltetvek szívogatnak, általában a kalászokon és a felső levélemeleteken. A gabonapoloskák és szipolyok létszáma nem haladja meg az észlelési szintet. A vetésfehérítő lárvák elleni védekezés során az akác virágzása miatt különös gondot kell fordítani a megporzó rovarok és mézelő méhek megkímélésére.

A kukorica vontatott fejlődése elsősorban az aszály következménye, most kevesebb a kártevő, mint keléskor. Az amerikai kukoricabogár lárvák keléséhez szükséges effektív hőösszeg (162,5 Celsius fok) jelenleg a déli tájegységekben 101,1 Celsius fokon áll, tehát a lárvakelés időpontja hamarosan bekövetkezik, de ezt minden gazdálkodónak a saját körzetére kell kiszámítania. Békés megyében megkezdődött a kukoricamoly áttelelő nemzedékének a rajzása.

A napraforgó növények fejlődése szintén vontatott, de a lassú fejlődés ellenére megjelentek a felső leveleken a levéltetvek. A napraforgón általában három levéltetű-faj károsít, a fekete répa levéltetű, a sárga szilva levéltetű és az oleander levéltetű. Közülük az első kettő a gyakori faj, míg a leander levéltetve ritkábban fordul elő, főként ott, ahol a vetések selyemkóróval fertőzöttek.

Jelenleg még a sárga szilva levéltetű fertőz, de hamarosan, a bimbózás idején a répa fekete levéltetve is várható. A levéltetvek által kiválasztott mézharmat a méhek kedvelt tápláléka, ezért, ha védekezésre kerül sor, csak méhkímélő növényvédelmi technológia jöhet szóba.

A burgonyatáblákon burgonyabogárból elsősorban vegyes fertőzések fordulnak elő, együtt károsít az imágó, a kikelt lárva, de sok még a lerakott tojás is. Levéltetvek a növények 80-90%-án szívogatnak, kisebb kolóniák formájában. A közvetlen, szívogatás okozta kár mellett a vírusbetegségek terjesztése sokkal nagyobb termésveszteséget képes okozni.