Harminc év, harmincegy sikeres vásár – újra SPACE volt Rennes-ben

Stéphane Travert mezőgazdasági miniszter (bal szélen) ismerkedik a robotikával

Ahogy már hosszú évek óta, a Bábolna Tetra itt volt, igaz, egy ideje már saját franciaországi leánycége képviseli, valamint az Oros-Linamar is elhozta kombájn-adaptereit. Sőt, a vásár harmadik napja látogatói csúcsot döntött – soha nem látogattak még ki egy nap 38 ezren a vásárba, az idén megtették! Az idei év újabb visszaigazolása volt annak, hogy az alapítók anno 1987-ben jól döntöttek, amikor újtára indították a SPACE-t, azaz az „európai keresztutak állattenyésztési szakvásárát”. A nemzetközi jelenlétre nem lehetett panasz, szinte nem volt olyan ország a nemzetközi szalonban, aminél ne lett volna kifüggesztve olyan szakmai látogató, akivel bárki fölvehette a kapcsolatot. Csak néhány a legfontosabbak közül: Irán, Oroszország, Nigéria, India, Algéria – azonban a szervezők számára üröm volt az örömbe, hogy az idén is számos (vízumkötelezett országból bejelentkező) látogató maradt távol azért, mert nem kapott (időben vagy egyáltalán) vízumot…

Az innováció azonban ebben az évben is megkülönböztetett szerepet kapott, természetesen nem maradhatott el a hagyományos innovációs verseny, az Innov’space sem, a nyertesek – szám szerint 47-en – a kiállítás első napján rendezett kiállítói gálaesten vehették át az elismeréseket – nem volt ritka, hogy egy-egy díjazott már évek, sőt évtizedek óta rendszeresen kiérdemli a díjat. Természetesen megtartották a szokásos tenyészállat-versenyt és -árverést, a porondon 13 szarvasmarhafajta 535 és 9 juhfajta 170 egyedét vonultatták föl a termelők, ami egyszerre volt bizonyság a francia állattenyésztés sokszínűségére és a használt genetika kiemelkedően magas színvonalára. Ahogy minden évben, most is volt néhány kiválasztott fajta, ami egyfajta „díszvendég” státust kapott, mégpedig a Simmental és a Charolaise, az árveréseken pedig 7 fajta 30 egyede kelt el.

Szinte munkára készen

Megosztható-e igazságos(abb)an a hozzáadott érték az agrárvertikum szereplői között?

A nyitónapon megjelent az idei kormányváltáskor hivatalba lépett új mezőgazdasági miniszter, Stéphane Travert is, aki a hagyományos vásárbejárás után beszédet mondott a sajtó és a szakma képviselői előtt. Ugyan nem ez volt hivatali idejének első olyan beszéde, ami kifejezetten a szakmai közönség előtt hangzott el, hiszen többek között a Compiègne-nél rendezett szántóversenyen is részt vett, mégis a SPACE – mint mindig – megkülönböztetett figyelmet kap ebből a szempontból. Megjegyzendő, hogy a SPACE közvetlenül választások előtt vagy után (ez utóbbi a helyzet az idén) a politika részéről mindig kiemelt érdeklődésre tart számot, 2007-ben például Nicolas Sarkozy frissen hivatalba lépett köztársasági elnökként itt szólt először a gazdatársadalomhoz, Jacques Chirac pedig 2001-ben (pontosan szeptember 11-én), a 2002-es választások előtt tartotta fontosnak ide ellátogatni.

Ahogy a francia mezőgazdasági események „szokásos forgatókönyvében” ez lenni szokott, a miniszteri beszédet megelőzően egy szakmai szereplő – ebben az esetben Marcel Denieul, a SPACE elnöke – szólította meg a minisztert, aki aztán válaszol a fölvetésekre. Ahogy azt Denieul bevezetőjében hangsúlyozta, az idei SPACE minden korábbinál markánsabban fókuszált a jövőre, amit a robotikának szentelt tematikus platform jelzett legjobban. A robotikával azonban nem a gazdálkodót akarják kiváltani, nem a gazdatársadalom további erodálását akarják előidézni, hanem a gazdálkodói munkát kívánják megkönnyíteni annak érdekében, hogy a termelők minél könnyebben és gyorsabban tudjanak alkalmazkodni az új előírásokhoz, az újabb és újabb fogyasztói elvárásokhoz. Az elnök nem mulasztotta el fölvetni a gazdatársadalomnak a nyáron elkezdődött agrárgazdasági társadalmi egyeztető fórummal, az „états généraux de l’alimentation”-nal kapcsolatos fönntartásait, hiszen a néhány évvel korábbi, hasonló kezdeményezés érdemi eredmény nélkül zárult – az új köztársasági elnök, Emmanuel Macron által a nyáron elindított folyamat most az ősszel lépett igazán aktív fázisba azzal, hogy megkezdődtek a tematikus, sokszereplős egyeztetések.

Csendélet

Azzal a szakma is egyetért, hogy a fórum középpontjában a megtermelt érték minél igazságosabb elosztása áll annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni a gazdatáradalom további fogyását egy olyan helyzetben, ahol a termelők morálisan és egészségügyileg is mind rosszabb helyzetben vannak, belefáradtak az évek óta tartó folyamatos vagy újra és újra kiéleződő krízisekbe. A SPACE enöke aláhúzta, mindenképpen el kell kerülni, hogy ez a fórum egy „szentivánéji álom” legyen, a termelőknek valódi és megvalósuló perspektívára van szükségük.

Nem véletlen, hogy a kimondottan az állattenyésztésre fókuszáló rendezvényen szóba került a szakma részéről az egy nappal korábban – szintén Rennes-ben – tartott „Terre2017” konferencia is, ami kifejezetten az állattenyésztéssel, ezen belül is az állatjóléttel foglalkozott, esetenként egészen szélsőséges álláspontot képviselőket is bevonva a vitába – ezek között volt az L214 militáns állatvédő szervezet, ami bármi áron igyekszik ellehetetleníteni az állattartókat és a húsipari szereplőket.

Marcel Denieul – aki egyben az Ille-et-Vilaine megyei agrárkamara elnöke – nagyon határozottan fogalmazott, amikor azt mondta, soha nem fogják elfogadni, hogy egyes állatvédő egyesületek túszul ejtsék a mezőgazdaságot és ahelyett, hogy előre mozdítanák az állatjólét kérdését, pont az ellenkező hatást érjék el. Hozzátette, az állattenyésztés Franciaországnak egyszerre jelent esélyt és egy jelentős potenciállal bíró gazdagsági ágazatot, ezt kell minél jobban kihasználni!

Fölkészítés a versenyre

Ami a mezőgazdaság jövőjét illeti, kifejtette, az oktatás szerepe nagyon fontos, de ezzel együtt mindent meg kell tenni a mezőgazdasági munkahelyek népszerűsítése érdekében – mással ugyanis nem magyarázható az, hogy miközben az országban a munkanélküliség 9,2% körül van, csak Bretagne-ban a mezőgazdaságban 3500 üres álláshely betöltetlen! (Nem véletlen tehát, hogy évek óta van állásbörze a SPACE-on.)

Stéphane Travert válaszában kiemelte, meggyőződése, hogy az alacsony árak tönkreteszik a mezőgazdaságot, az ipart, a munkahelyeket, a környezetet, elrettentik a fiatal pályakezdőket, lehetetlenné teszik a piaci kihívásokhoz, folyamatokhoz való alkalmazkodást gazdálkodóknál, vállalkozásoknál, vállalatoknál egyaránt. Ez pedig senkinek nem jó, csoda, hogy ennek ellenére vannak jelentkezők az agrár-szakoktatásba – ami nagyon fontos fegyvertény, hiszen az elkövetkezendő 10 év kulcsfontosságú lesz a francia agrárium generációváltása szempontjából. Az is világosan látható, hogy az átlagpolgár sokat – néha túl sokat – vár a mezőgazdaságtól, ugyanakkor nem ismeri azt – és különösen nem azt a számtalan szolgáltatást, amit az ágazat nyújt a társadalomnak –, miközben a szektort számos és egyre súlyosabb klimatikus és közgazdasági szélsőséges helyzet éri. Nem is beszélve a mind újabb és újabb társadalmi elvárásokról, amiknek meg kell a gazdáknak felelniük, vagy a rosszul működő piaci rendszerekről, amiknek az árát szintén a gazdálkodók fizetik meg. A miniszter hozzátette: szerinte a „jó ár” elsősorban igazságos és egyáltalán nem biztos, hogy a lehető legalacsonyabbnak kell lennie.

Az Afrika-Bretagne üzleti találkozó egy pillanata

Kifejtette, a társadalmi egyeztető fórum június óta működik, számos területet lefed és nagyon sok résztvevőt megszólít, mindenki javaslatot tehet, elmondhatja a véleményét az első fázisban, majd ezeket összegzik és továbbítják a köztársasági elnöknek, aki ezek földolgozása után a jelenti be az első lépéseket (ez október 11-én meg is történt, a visszhangok inkább pozitívak voltak, de volt számos kritikai megjegyzés is a szakma részéről). Aláhúzta: munkája során a legfontosabbnak a párbeszédet és a kompromisszumra törekvést tartja – az előbbinél elvárás részéről, hogy mindenki tegyen lépéseket a többi tárgyaló partner irányába, a kompromisszum pedig olvasatában egy határozott és mindenki által betartott megállapodást jelent.

A tárcavezető szerint az állam szerepe egyértelmű: a jogszabályi háttér alakításával mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a mezőgazdaság helyzete megszilárduljon, megszűnjenek a szélsőséges piaci események, meg lehessen felelni a környezetvédelmi, egészségügyi, társadalmi elvárásoknak, működjön a szakoktatás, alkalmazkodni lehessen a klímaváltozáshoz és az ezzel párhuzamosan megjelenő újabb és újabb állategészségügyi kihívásokhoz – mindezt pragmatikusan, összhangban az európai gyakorlatokkal és szabályokkal.

Ugyanakkor az állam nem tud mindent megtenni és nem is tehet meg mindent, vannak termékpályák, amik nem vagy nagyon rosszul működnek és ezeknek igenis át kell alakulniuk, ami nem egyszerű, de meg kell lépni, ezt az érintetteknek maguknak kell megoldaniuk. Kifejtette, a későbbi jobb működés érdekében muszáj ezeket a termékpályákat megreformálni, a reform pedig könnyebb, ha a gazdasági helyzet kedvezőbb – válságban ugyan mindig sokkal nehezebb ezt megtenni és ilyenkor rendszerint sokkal több vesztese van a folyamatnak.

Az innovációs verseny idei díjazottjai

Viszont az is igaz, hogy vannak olyan új, föltörekvő ágazatok, amik nagyon jól működnek és húzóágazatként lehet rájuk tekinteni. Nagyon fontos a termelők önszerveződésének erősödése, hogy minél jobb piaci pozíciót érhessenek el. Fontos a KAP, ennek olyan keretet kell a jövőben is biztosítania, hogy betöltse szabályozó és az európai –ezen belül a francia –mezőgazdaságot védő szerepét.

A miniszter aláhúzta, nagyon fontos az új piaci lehetőségek megszerzése, amihez jó alapot ad a francia mezőgazdaság sokszínűsége, ami lehetővé teszi az alkalmazkodást. Ám nem lehet figyelmen kívül hagyni a környezeti kihívásokat és az újabb fogyasztói elvárásokat, hiszen a fogyasztó dönt azzal, ahogy vásárol és ez sok mindent alapjaiban képes meghatározni.

És mit gondol minderről a legnagyobb szakszervezeti szövetség?

A miniszteri beszéd után nem sokkal a legnagyobb francia mezőgazdasági szakszervezeti szövetség, az FNSEA tartott sajtótájékoztatót. Christiane Lambert, a szervezet elnök-asszonya szerint a legnagyobb probléma, hogy továbbra is nagyon alacsonyak az árak, emiatt egy év alatt egymilliárd eurónyi érték meg veszendőbe, ennyitől esik el a gazdatársadalom. Az érdekképviselet részéről szeretnének egy „új KRESZ-t” kidolgozni és alkalmazni az agráriumra, az információáramlásra, általában a kapcsolatokra és ez igaz minden termékre, nemcsak a hagyományos élelmiszerekre, de a bio-ra, a minőségi és/vagy földrajzi árujelzővel ellátottra, mindenre. Egyértelmű az is, hogy komoly gondok vannak a társadalmi értékrenddel, a fogyasztók ugyanis nem hajlandók tudomásul venni, hogy a minőséget és a társadalom érdekében végzett szolgáltatásokat meg kell fizetni az élelmiszereknél (is). Erre sajnos rásegítenek a kereskedelmi láncok is: az egyik ilyen pénztáránál például azt írták a vevők által a szalagra tett termékeket elválasztó táblára, hogy „a helyes táplálkozást lehet fokozni, ha mindezt olcsóbban tesszük” – pedig a kettő csak akkor van logikai összhangban, ha nemcsak egészségesebb élelmiszert vásárolunk, hanem értékben jóval kevesebbet – ez viszont ellentétes a mennyiségi vásárlásra ösztönző akciókkal…

Az EMILY cég innovációs díjat nyert szilázskitárolója nem más, mint egy kettős szabadalmat magában foglaló, Scie’Rex névre keresztelt mobil fűrész, ami akár 2,6 méteres munkaszélességben is képes bármilyen szilázst kitermelni, köszönhetően többek közt a „System Soft Control”-vezérelt fűrészlapnak.

A „plus vert, plus cher” (zöldebb és drágább) szlogennek például igaznak kell(ene) lennie, de mégsincs így, noha a termelők rengeteg – számukra többletköltséget jelentő – elvárásnak megfelelnek (származás föltüntetése, nyomonkövethetőség, környezetvédelem), az árak mégsem mozdulnak fölfelé. Az érdekképviselet inkább pesszimista, hiszen a korábbi évek tapasztalatai szerint – talán néhány eseti kivételtől eltekintve – teljesen hiábavaló a rengeteg egyeztetés, vita, semmi nem változik a termelők és a kereskedők viszonyában olyannyira, hogy az árak a láncok erőfölényükkel való valóvisszaélése miatt már túlzóan alacsonyak. Ebben a helyzetben az FNSEA szorgalmazza a versenytörvény megváltoztatását, hogy a termelői szervezeteknek nagyobb beleszólásuk legyen az árak alakításába és ehhez több legális eszköz legyen a kezükben.

Elgondolkodható, hogy a gazdálkodók között nagyon sokan úgy érzik, a nyáron hivatalba lépett környezetvédelmi miniszter, Nicolas Hulot –aki a társadalom széles rétegeiben népszerű korábbi televíziós múltja miatt – számos alkalommal tett olyan kijelentést, amit a termelők kifejezetten a mezőgazdaság elleni támadásnak értékeltek. Számukra ezek elfogadhatatlanok, különösen annak fényében, hogy úgy látják, Hulot szava többet nyom a latban a kormányon belül, mint Stéphane Travert-é, és a mezőgazdaságról folyó társadalmi egyeztetésnek még messze nincs vége… Azt nem vitatják, hogy az agrárium reformja elkerülhetetlen, de határozott álláspontjuk, hogy ezt a gazdák nélkül nem lehet megvalósítani.

A francia szakszervezeti sajtótájékoztatók sajátossága, hogy az érdekképviseleti vezetők sokszor nagyon sarkosan fogalmaznak, most sem volt ez másként, amikor kifejtették, szerintük a miniszterelnök „úgy beszél a növényvédő szerekről, mint a legelfogultabb környezetvédők”, noha az egyes kérdéseket sosem lehet fekete-fehérként kezelni. Tipikus példája ennek a most kormányzati kommunikációs prioritást élvező, az elsősorban az állattenyésztésben használt antibiotikumok kérdése. A SPACE-szal egy időben indult kampány célja, hogy belátható időn belül a francia agrárium által fölhasznált antibiotikumok mennyisége nagyon jelentős mértékben csökkenjen, hasonlóan a tavaly (újra)indított növényvédőszerhasználat-csökkentési program értelmében a szerhasználat: itt a célkitűzés -25% 2020-ig, -50% 2025-ig. A termelők szerint azzal nincs senkinek problémája, hogy csak akkor és olyan mennyiségben használjon antibiotikumot (és növényvédő szert), amikor kell és amennyit kell, de határozott álláspontjuk, hogy ezeket teljesen kiiktatni a termelésből lehetetlen. Hulot viszont kijelentette, folyamatosan kivezetnek minden növényvédő szert a termelésből – Christiane Lambert szerint „ezt csak egy elvakult párizsi politikus jelentheti ki, sőt provokálhatja a termelőket”, e szerek nélkül nem létezhet a modern és hatékony mezőgazdaság.

A mezőgazdasági vásárok elmaradhatatlan szereplői a Pichon trágyakijuttatói – a méretek egyre nagyobbak, viszont jó jel, hogy van rájuk kereslet, hiszen ez azt mutatja, a szervestrágya fontos része a tápanyag-gazdálkodásnak

Az FNSEA – ami jelen van mind a 14 nagy tárgyalási témánál (60-60 vitapartner vesz részt mindegyikben) – szerint elfogadhatatlan, hogy valaki államminiszterként már most eldöntöttnek kezeljen dolgokat, ahogy Hulot azt teszi. A szakszervezet részéről folyamatosan nő az elégedetlenség, de ahogy fogalmaztak, „nem hagyják, hogy kihagyják őket a vitából, elmennek a miniszterelnökhöz, sőt, ha kell a köztársasági elnökhöz, hogy a dolgok kerüljenek vissza rendes kerékvágásba”, Hulot kijelentését pedig úgy kezelik, mint „a demokrácia elleni támadás”.
Természetesen nem maradhatott ki a fölsorolásból a glifozátok kérdése sem – olvasatukban, a francia, élelmiszer-biztonsági kérdésekben is illetékes ANSES és az európai szintet képviselő EFSA álláspontja szerint ezek a hatóanyagok nem jelentenek kockázatot, sőt tudomásuk szerint ilyen tartalmú tudományos álláspont is napvilágot látott, mégis a politikusi megnyilvánulások pontosan ezekkel mennek szembe. Szerintük ma a glifozát kevesebb problémát okoz, mint néhány vivő- vagy kísérőmolekula, ha pedig betiltják a 1,5 l/ha dózisú glifozátot, ugyanazon hatás eléréséhez a későbbiekben összesen 8 liter/ha más gyomirtót kell használniuk. Sőt továbbmentek, kifejtették, ez a tiltás ellehetetleníti a talajvédő gazdálkodást is, mert a kívánt agronómiai hatás elérése érdekében visszahozza a szántást annak minden következményével, célozva itt elsősorban arra, hogy az ennek nyomán sokkal intenzívebbé váló talajlégzéssel sokkal nagyobb mennyiségű szén-dioxid jut a levegőben, ami ellene hat az emissziócsökkentő törekvéseknek.

Jerôme Despey, az FNSEA alelnöke (korábban a fiatal gazdák országos szakszervezetének elnöke, szőlész-borász Dél-Franciaországban) szerint a gazdák minden termékpályán készek a fogyasztókkal való érdemi eszmecserére és az elvárások teljesítésre, de észszerű határokon belül. Kifejtette, a versenyjog terén európai szinten hatalmas versenytorzító hatások vannak, egész másként értelmezik a szabályokat az egyes országok, így Franciaország is – ebben hatalmas felelőssége van a kormánynak, ami sokszor sokkal szigorúbb kötelezettségeket ír elő országon belül, mint amit az EU valójában elvár, ez pedig egyértelmű versenyhátrányt jelent a francia gazdáknak  erre jó példa, hogy számos olyan, uniós szinten engedélyezett növényvédőszer-hatóanyag van, ami Franciaországban tiltott.

A takarmánytermesztés gépesítésében nagy segítséget jelentenek a McHale legújabb bálázói

Christian Lambert szomorúnak tartotta, hogy noha állatorvosok világkongresszusán megdicsérték Franciaországot azért, mert 5 év alatt 20%-kal csökkent az antibiotikum-használat, de ezért az állattorvosokat dicsérték, nem a gazdákat, pedig az érdem valójában az állattartóké és nem az állatorvosoké!

Hozzátették, nem lenne szabad megengedni az állattartók megbélyegzését, most éri újabb támadás a borászokat azzal, hogy bizonyos megnyilatkozások szerint a bor rákkeltő –szerintük nagyon fontos lenne, hogy az agrárminiszter kiálljon mellettük és ne Nicolas Hulot, valamint Agnès Buzyn egészségügyi miniszter legyen a „megmondóember” a mezőgazdaság ügyében. Elfogadhatatlan számukra, hogy Nicolas Hulot „úgy nyilatkozzon a mezőgazdaságról, hogy soha nem konzultál a gazdákkal, fogalma nincs arról, mi történik valójában a terepen”. A regionális szakszervezeti szövetség képviselője mindehhez hozzátette, a termelők csak annyit és akkor használnak növényvédő szert vagy gyógyszert, ha föltétlenül szükséges és ezekkel egy egészséges, piacra vihető terméket állítanak elő –ezt nem lenne szabad politikai érdekek miatt föláldozni!

Jerôme Despey az aktuális helyzetet néhány egyéb ténnyel is igyekezett érzékeltetni, hangsúlyozva például, hogy amikor a 2015-ös zöldítési támogatások még mindig nincsenek kifizetve, akkor kellene erőteljesen föllépnie a minisztereknek. Az állatjólét terén pedig sokat elmond a társadalom hozzáállásáról, hogy noha a fogyasztók 90%-a támogatja ennek erősítését, de már csak a fele hajlandó ezért többet is fizetni. Hozzátette, az állatjólét a gazdálkodók olvasatában elsősorban azt jelenti, hogy az állatok tartásához a lehető legjobb körülményeket biztosítsák és ezzel minden állattartó egyetért – hiszen saját jövőjüket lehetetlenítenék el azzal, ha nem adnának meg mindent állataiknak.

Azért a testnek is kell táplálék egy vásárban…

Sporthasonlattal élve és nem kevés iróniával jegyezte meg Despey: „először volt a maraton, a gazdák folyamatosan futottak, aztán jött a triatlon (gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi „sportágban”), mostanra pedig az az érzésük, hogy egy hatalmas hétpróba-verseny résztvevői, sőt attól tartanak, hamarosan tízpróbában kell indulniuk.” Határozott álláspontjuk, hogy az árzuhanás és a minőségromlás egyértelműen a kereskedelem elsődleges hibája, miközben a gazdákat ez folyamatosan juttatja a tönk szélére. Hozzátette, „ha négy nagy kiskereskedelmi lánc túszul tud ejteni 500 ezer gazdát, az a politika felelőssége.” És hiába fogadta el az előző parlament 2016. decemberében a gazdaság átláthatóságáról, modernizációjáról és a korrupció elleni küzdelemről szóló törvényt, az agrárszektorban egyelőre semmilyen érdemi pozitív hatást nem tapasztalnak…

Aktívan az új piaci lehetőségek nyomában – Afrika a breton agrárium célkeresztjében

Az idei évben újra megrendezték a Bretagne-Afrika kereskedelmi fórumot, amin a szubszaharai Afrika öt országának delegációja vett részt a Bretagne Filière kezdeményezésére és meghívására. Ezek az országok minden évben rendszeres résztvevői a SIAL-nak, nem ritka, hogy miniszteri szintű delegáció érkezik, általában a magánszektor képviselőivel kiegészítve – az idei évben öt ország mutatkozott be: Burkina Faso, Szenegál, Mali, Nigéria, Elefántcsontpart.

Burkina Fasoról a delegáció tagjai a hallgatóság soraiban helyet foglaló helyi vállalkozóknak, gazdálkodóknak elmondták, komoly és sokszínű állattenyésztése van az országnak, elsősorban kérődzőkre alapozva, de jelentős sertés- és baromfiállománnyal is rendelkeznek. Elsősorban ez utóbbit szeretnék intenzíven fejleszteni, mivel gyorsan és olcsón lehet vele a lakosság számára jó minőségű állati fehérjét előállítani, valamint így jelentős importot tudnak kiváltani. A baromfihús-behozatal mellett az ország tejtermék-importja is jelentős, 12 milliárd CFA (nagyjából 18 millió euró), ezért a tejtermelést mindenképpen fejleszteni akarják, míg a hústermelés esetében nem csak import, de export is van. Az ország állattenyésztése számára a legnagyobb kihívások közé tartozik az állategészségügy és genetika, a takarmányozás, valamint földolgozóipar fejlesztése. Mivel a földolgozás egyelőre „embrionális állapotban” van, a fölösleget kénytelenek nyers formában exportálni, ami azt jelenti, hogy elesnek attól a hozzáadott értéktől, amit a földolgozott termékek képviselnek. Nagyon komoly probléma egyelőre a vágóhídi hulladék földolgozása is, egyelőre ennek legnagyobb része tisztítatlan szennyvízként kerül ki a környezetbe. A sertéstartó épületek hiányoznak, ezért még az építőipar is részt vehet az állattenyésztés fejlesztésében. Ami viszont nagy siker és lehetőség számukra, hogy a méz esetében sikerült minden európai uniós előírást teljesíteniük, így 2018-tól szállíthatnak mézet az EU országaiba.

Bretagne-ban kedvelt fajta a ’Normande’

Elefántcsontparton egyelőre nagyon alacsony az állati termék-fogyasztás, ennek javítását hátráltatja, hogy a polgárháború alatt az állattenyésztést szolgáló infrastruktúra jelentős része tönkrement, most próbálják talpra állítani és újraépíteni az egészet. A stratégia és a cél elsősorban az alapinfrastruktúra újjáépítését és az ezt működtető szervezeti háttér megteremtését célozza, ideértve a halászatot és az akvakultúrát is – várják az ebbe befektetni kívánó magáncégeket. Fölhívták a potenciális befektetők és exportőrök figyelmét, hogy a SARA, azaz Nyugat-Afrika legjelentősebb állattenyésztési és mezőgazdasági szakkiállítása és vására az idén november 17-26. között kerül megrendezésre az ország gazdasági fővárosában, Abidjanban. Elefántcsontparton nagyon nagy erőfeszítéseket terveznek az akvakultúra fejlesztésére, ideértve a haltakarmányozás kérdését is – jelenleg a termelés volumenét tekintve a térségben harmadikak Nigéria és Ghána mögött, de szeretnének előrébb kerülni a rangsorban.

Maliról a bamako-i agrárkamara elnöke úgy fogalmazott, hogy az ország mezőgazdasági potenciálja hatalmas, hiszen 43 millió hektárt lehet művelésbe vonni, ugyanakkor az állattenyésztésben egyelőre meghatározó a félnomád legeltető állattartás. Ezzel együtt az állattenyésztés Mali gazdaságának egyik motorja, ha nem „a” motorja, hiszen szinte mindenki állattenyésztő valahol, mégpedig egy évszázadokon keresztül bővülő tradicionális tudással. A népesség 60%-a még mindig vidéki, jelentős mennyiségű és olcsó munkaerőt kínálva, részben erre alapozva a kormányzat föltett szándéka az ágazatban rejlő potenciál kiaknázása, de:
– ugyan a mesterséges termékenyítésnek és egyéb fejlesztéseknek köszönhetően megugrott a tejtermelés, ám hiányzik a földolgozóipar,
– ugyanez a probléma a baromfitenyésztésben, bővül a termelés és nincs földolgozóipari háttér,
– nagyon komoly a szándék a haltenyésztés fejlesztésére (nincs tengerük), de hiányoznak az eszközeik,
– három hónapig tart az esős időszak és tart a takarmánybőség, utána viszont beköszönt a száraz évszak, ezért nagyon fontos a takarmánykészítés, elsősorban a szilázsra és más szálastakarmányra alapozva,
– hiányzik az „emberi léptékű” mezőgazdasági géppark,
– viszont ellentétben az országról kialakult képpel az ország területének nagy része biztonságos, az üzleti partnerek számára nem jelent kockázatot.

Innovációs díjat kapott a BEISER ENVIRONNEMENT cég mobil tyúkóla (fantázianeve POULE’LIB) – nem kell hozzá építési engedély, utánfutóként oda lehet vinni, ahová a gazda akarja, az energiaellátást a tetőre szerelt napelemek biztosítják

A termelés fejlesztése szempontjából fontos tény, hogy a Szenegál és a Niger folyók hatalmas mennyiségű vizet szállítanak, a Niger belső deltája pedig egy 30 ezer négyzetkilométeres, Nyugat-Afrika talán legnagyobb biológiai sokféleséggel bíró területét jelenti. A felszín alatti vízkészleteket 2720 milliárd köbméterre becsülik, az éves megújulási ráta 66 milliárd köbméterre tehető. A legelőterületek 30 millió hektárt jelentenek, a vidéki népesség egyharmada az állattartásból él.

Nigériában a gyorsan növekvő népesség mellett nagyon gyenge produktivitású a mezőgazdaság, ezért az elsődleges kihívás a kisgazdaságok fejlesztése, modernizációja és a termelés színvonalának jelentős emelése. Ez igaz a növénytermesztésre és az állattenyésztésre egyaránt, amit bonyolít, hogy a száraz évszakban nagyon jelentős állatmozgások vannak, amik komoly konfliktusok forrásai. A földolgozóipar Nigériában is hiányzik, különösen a tejszektorban van szükségük jelentős befektetésekre, hogy az egyébként rendelkezésre álló alapanyagot valorizálni és tartósítani, széles körben forgalmazni tudják. Fejleszteni kell a takarmánygyártást is, ebben szerepet kell kapnia az innovációnak is, mint például a speciális helyi alapanyagok (mint a kasszáva) integrálása a receptúrákba.

Az Oros-Linamar kombájn-adaptere a szabadtéri kiállító területen

Szenegál talán valamivel jobb helyzetben van, mint a másik négy ország, itt a következetes politikai elhatározás nyomán a baromfiágazat az elmúlt 10 évben nagyon sokat fejlődött, köszönhetően a fagyasztott baromfihús-import fölfüggesztésének, ami jelentős lökést adott a termelés fölfuttatásának. Történt ez annak ellenére, hogy meg kellett teremteni a takarmánygyártást, a keltetést, sőt az állategészségügyi hátteret is. A tenyésztojás-import elsősorban Franciaországból érkezik, ami nem csak tyúkra, hanem gyöngytyúkra és a pulykára is igaz.

És ahogy a szervezők fogalmaztak, mindenkit várnak Rennes-be a 32. SPACE-ra 2018. szeptember 11. és 14. között!

(Dr. Somogyi Norbert – Agrofórum Online)