A szarvasmarha hősemleges zónája -10 °C és +22 °C között van. E felett már többletenergiát kell fordítania testhőmérséklete hűtésére, ami a termelés rovására megy. Általában 25 °C körül van a felső kritikus hőmérséklet, mely felett hőstresszről beszélünk.
A stressz mértékét a hőmérséklet-páratartalom index (THI) jelzi: tejelő teheneknél már 68-as THI értéknél jelentkeznek a hőstressz első tünetei, míg a húsmarháknál csak 78-as THI-nél. A magas tejtermelésű tehenek különösen érzékenyek a hőre, mivel a nagy takarmányfogyasztás és bendőfermentáció során jelentős extra hő termelődik.
A hőstressz hatásai: élettani, termelési és gazdasági következmények
A hőstressz jellegzetes tünetekkel jár: a szarvasmarhák szaporán lihegnek, nyelvüket lógatják és erősen nyálzanak. A lihegés miatti fokozott párologtatás azonban bikarbonát (puffer) vesztésével jár, ami növeli a bendő acidózis kockázatát.
Az állatok testhőmérsékletének emelkedése miatt a szervezet csökkenti a takarmányfelvételt – a kevesebb takarmányfelvétel miatt a tejhozam akár 15-40%-kal visszaeshet a nyári hőségben. Tartós hőhullám alatt drasztikusan csökken a tejtermelés, romlik a tej összetétele (csökken a zsír- és fehérjetartalom), és emelkedik a tej szomatikus sejtszáma. A hőstressz a hízómarhák teljesítményét is rontja: a napi súlygyarapodás érezhetően visszaesik kánikulában.
A hőstressz a szaporodásra is káros: hőhullám idején csökken a vemhesülési arány és gyakoribb a korai embrióelhalás. Mindezek a hatások jelentős gazdasági kárral járnak. A tejtermelés visszaesése, a gyengébb gyarapodás és a romló szaporodási mutatók mind bevételkiesést okoznak a gazdaságban.
Egy európai felmérés szerint egyetlen enyhe hőstresszes nyári hónap is 5,4%-os bevételkiesést eredményezhet egy tejtermelő farmon. Nagyon súlyos hőhullám esetén – megfelelő beavatkozás hiányában – akár állatelhullások is előfordulhatnak a hőség következtében.
Nyári takarmányozási stratégiák hőstressz esetére
Takarmányozási oldalról a cél a csökkent takarmányfelvétel miatti energia- és tápanyagkiesés mérséklése, valamint a bendő egészséges működésének megőrzése. Hőség idején a napi takarmányadagot lehetőleg a hűvösebb órákban (kora reggel, késő este) osszuk ki, amikor az állatok szívesebben esznek.
Fontos elkerülni, hogy a takarmány (pl. a TMR-keverék) az etetőasztalon felmelegedjen vagy poshadjon – ezért érdemes gyakrabban, kisebb adagokban, árnyékos helyen kínálni. A takarmány receptúráját is ajánlott módosítani nyárra: növeljük az adag energiasűrűségét (pl. több zsírral), és biztosítsuk a könnyű emészthetőséget, hogy csökkenjen az emésztés hőtermelése.
Ugyanakkor pótolni kell a veszteségeket: a lihegéssel és izzadással járó elektrolit- és pufferanyag-veszteség ellensúlyozására emeljük a nátrium- és káliumszintet a takarmányban, valamint szódabikarbóna (bikarbonát) etetésével előzzük meg az acidózist.
Árnyékolás és hűtő ventiláció
Az árnyékolás az egyik leghatékonyabb eszköz a hőstressz megelőzésére, mivel a tűző napsugárzás jelentősen fokozza az állatok hőterhelését. Ki kell alakítani árnyékos pihenő- és tartózkodóhelyeket, ahová a jószág a legmelegebb órákban visszavonulhat. Legelőn természetes árnyékot (fák, bokrok) vagy mesterséges árnyékolókat kell biztosítani. Az árnyékolás lehet állandó építmény (pl. szín, tető) vagy ideiglenes hálóval.
Az istállókban és karámokban a megfelelő szellőzés fenntartása kulcsfontosságú. Ha a természetes légmozgás nem elég, ventilátorokkal kell mozgatni a levegőt. Különösen kritikus a zsúfoltság kerülése: például a fejőház előtti várakoztatóban a nagy állatsűrűség miatt akár mérsékelt melegben is kialakulhat hőstressz. Ilyen helyeken a ventilátorokat folyamatosan üzemeltessük a hűtés érdekében.
A ventilátorok mellett hatékony hűtési technológia a vízpermetezés vagy párásítás. Száraz, forró klímában hatékony hűtés a vízpermet: a tehén szőrzetét vízzel nedvesítve a párolgás hőt von el – ventilátorokkal kombinálva még eredményesebb.
Bőséges vízellátás
Hőstresszes időszakban a szarvasmarhák vízfogyasztása nagymértékben megnő – akár a szokásos mennyiség többszörösét is fogyaszthatják. Ezért létfontosságú a folyamatos, korlátlan ivóvízellátás biztosítása. Mindig legyen elegendő számú itató, hogy több állat is ihasson torlódás nélkül. Az itatókat tartsuk tisztán.
Praktikus az is, ha a tehenek fejés után közvetlenül friss vízhez jutnak a fejőház kijáratánál – fejés után ugyanis különösen sokat isznak, és minél hamarabb pótolják a folyadékot, annál hatékonyabban csökkentik a hőterhelést.
A húshasznú marháknál szintén kiemelten fontos az itatók rendszeres ellenőrzése, mert a legelőn tartott állatok is csak akkor tudják fokozni a párologtatásos hőleadást (lihegést, izzadást), ha elegendő vizet tudnak felvenni.
Állatjóléti és egyéb megelőzési intézkedések
A hőstressz megelőzése nemcsak a termelés, de az állatjólét szempontjából is alapvető fontosságú. Kánikulában gondoskodjunk száraz, kényelmes pihenőhelyről (alom vagy matrac), hogy a tehenek tudjanak pihenni a hűvösebb órákban. Kerüljük a hajtást, terelést vagy szállítást a legforróbb órákban (ezeket inkább kora reggel vagy késő estefelé végezzük).
Forró időben lehetőség szerint csökkentsük a zsúfoltságot az istállóban, mert a túlzsúfoltság fokozza a hőérzetet és akadályozza a hűlést. Ha egy állatnál hőguta jelei mutatkoznak, azonnal vigyük hűvös helyre, itassuk, és szükség esetén hűtsük vízpermettel.
Összességében a megelőzés a legjobb stratégia: a felsorolt tartástechnológiai és takarmányozási intézkedések együttes alkalmazásával a nyári hőség káros hatásai jelentősen mérsékelhetők. Ez egyszerre gazdasági érdek és állatjóléti követelmény.
Képek: Pixabay.
