A nyár eljövetele sok élőlény számára elég nagy kihívást jelent a túlélés szempontjából. Különösen az évente több nemzedéket kinevelő fajok számára kritikus a nyári időszak.
Az egy nemzedékes fajok általában a nyarat és a telet is valahol védett helyen és olyan inaktív állapotban töltik, amelynek során nincs szükségük sem vízre, sem pedig táplálékra. Ugyanakkor sok rovar van, amely nem ilyen szerencsés. Számukra a nyár túlélése egy nagy kihívás.
A víz szerepe a rovarok életében
A különféle állatok, így a rovarok számára is a nyár egy meglehetősen ínséges időszak. Mint minden élőlénynek, így a rovarok igencsak népes társaságának is szüksége van valamennyi vízre. Vannak olyan rovarok, döntően faanyagokban élő jószágok, mint pl. a cincérek, álszúk, amelyek a számukra szükséges víz teljes mennyiségét a fa (lignin) bontásából biztosítani tudják. Ez a képességük fajonként, rovarcsaládonként természetesen eltérő.
A cincérek (Cerambycidae) pl. csak a friss, még magasabb nedvességtartalmú fát tudják felhasználni, addig az álszúk (Anobiidae) a teljesen száraz bútorfát is képesek elfogyasztani. Ugyanakkor a rovarok döntő hányadának valamilyen módon cseppfolyós vízre is szüksége van. Erre igen jó példa a forró nyári napokon a tócsák környékén szomjukat oltó különféle rovarok hatalmas mennyisége.
Energiaforrások a túléléshez
A víz mellett nyilvánvalóan valamilyen táplálékra is szükségük van a nyarat imágó alakban átvészelni kénytelen rovarok tömegeinek. Ezek a rovarok általában viráglátogatók. A virágokban termelődő nektár részben tartalmaz valamennyi vizet is, másrészt magas szénhidráttartalma folytán igen sok energiát is szolgáltat a rovarok számára. Erre szükségük is van, hiszen java részük jól repül, amely meglehetősen energiaigényes folyamat.
A száraz, forró nyarakon azonban a virágok jelenléte nem éppen gyakori jelenség. A jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat nem igazán tűri meg a gyomok jelenlétét még akkor sem, ha egyébként az adott területen abban az időszakban semmiféle kultúra sincs állományban.
Ráadásul a mezőgazdasági táblák szélein levő ruderáliás szegélyre is úgy tekintünk sokszor, mint szükségtelen rosszra, amely csak a gyomok tárháza, fertőző forrás és rontja a fejlett esztétikai érzékkel rendelkező embertársaink komfortérzetét.
A nyár során a virágzó növények hiánya a szántóföldeken hazánkban általános jelenség, és ez a klímánk melegedésével, nyaraink egyre szárazabbá válásával vélhetően csak növekedni fog. Sok, számunkra közvetlenül is hasznot hajtó rovar számára ezzel a nyár túlélése egyre nagyobb feladat lesz.
Szántóföldi menedékek: virágzó sávok jelentősége
A szántóföldi kultúrák szélein a különféle gyomnövényekből álló, botanikai szempontból is sokszor rendkívül jó diverzitással rendelkező növényegyüttesek jelenleg a rovarvilág nyári túlélésének utolsó mentsvárai. Ezekben a keskeny sávokban rengeteg olyan növény él, amelyek virágzása a nyári időszakra esik.
Ráadásul ezek a növények igazi túlélő művészek, az utolsó csepp vizet is képesek hasznosítani a talajból (gyökereik szívóereje sokszorosa a kultúrnövényeknél tapasztalt értékeknek). Érdemes figyelni ezekre a sávokra, és az esetleges nyári inszekticides kezeléseknél számoljunk is velük!
Jogilag az ilyen virágzó gyomok jelenléte a táblák szegélyén is a tábla egészét virágzó kultúrává teszi, így a növényvédő szeres kezeléseket ennek megfelelően kell megtervezni és kivitelezni!
A biodiverzitás támogatása a gyümölcsösökben
Sajnálatos módon a hazai gyakorlatban a nyár folyamán a virágzó gyomok jelenléte a szántóföldeken nem tartozik a megtűrt jelenségek kategóriájába. Ezért még a rövid életű, gazdasági kárt nem okozó tarlóvirág (Stachys annua) jelenléte is vörös posztó sok esetben a gazdálkodóknak.
Pedig ez a kistermetű, nyáron virágzó növény virágszerkezete folytán szinte minden rovarfajnak képes táplálékot nyújtani (ellentétben a legtöbb pillangós virágú fajjal). A gyümölcsösökben, ültetvényekben kissé jobb a helyzet, mivel egyre több az olyan ültetvény, ahol a sorok mellett a sorközöket is növénytakaró fedi.
Ugyanakkor sok gazda csak a szépen nyírt, néhol golfpályára hasonlító füvet tűri meg a gyümölcsösében. Ez igen szép, ugyanakkor egy zöld sivatagot eredményez, ahol a biodiverzitás igen alacsony.
A fű sok esetben igen rosszul is gazdálkodik a vízzel, ráadásul viszonylag szűkös rovarfaunának nyújt csak táplálékot. Virágok hiányában egyéb rovarok nem is nagyon jelennek meg ezekben a gyümölcsösökben.
Virágzó alternatívák és keverékek alkalmazása
A nyár folyamán mindkét helyszínen a virágos növények hiánya az, amely a szűk keresztmetszet nagyon sok élőlény fennmaradása szempontjából. Pedig sok esetben elegendő lenne csak az őshonos flóra valamilyen mértékű megkímélése is ahhoz, hogy az adott terület nyáron a rovarvilág számára élhetőbb legyen.
Gyümölcsösökben, szőlőkben pl. az ÖMKi már évek óta folytat vizsgálatokat a különféle sorközbe vetett, nyáron nagy diverzitású, többféle növény virágzását biztosító magkeverékekkel. Ezek a keverékek sokkal jobban gazdálkodnak a vízzel, mint a fű, és szinte egész nyáron van legalább egy olyan faj, amely virágokat képes nevelni, és ezzel táplálékot tud nyújtani a rovaroknak.
Szántóföldi körülmények között ez a folyamat, azaz a tarlók valamilyen virágzó, a rovaroknak táplálékot nyújtó, de egyúttal a talajt is védő keverékek vetése csak lassabban terjed.
A beporzók változatossága és funkciói
A hasznos ragadozó, parazita, de imágóként mindenképpen viráglátogató rovarok mellett más rovarfajok számára is nélkülözhetetlen a virágzó növények jelenléte. Ezek a különböző vadon élő beporzó szervezetek. Igazság szerint szinte valamennyi rovar végez valamilyen szinten beporzó tevékenységet.
Bár e tekintetben a hártyásszárnyúak, köztük is a különféle méhek szerepe van előtérben, de pl. a legyek is igen hatékony beporzó szervezetek. Mint minden rovar, ezek is szőrözöttek, és aktív viráglátogatóként hatékonyan cserélgetik a testükre tapadt pollent a különböző virágok között. A szőrözöttség és a beporzás hatékonysága között ugyanakkor nincs közvetlen összefüggés.
Mint mindenütt, itt is vannak kivételek. A pöszörlegyek (Bombylius spp.) pl. kis szőrös hordócskára hasonlítanak, így azt hihetnénk, hogy ezek kiváló beporzók. Pedig kolibriként lebegve a virágok előtt hosszúkás szájszervükkel könnyedén hozzájuthatnak a nektárhoz a virágok érintése nélkül is.
Vadméhek és gazdálkodási gyakorlatok
A különféle vadon élő méhfajok jelentősége ugyanakkor a rovarporozta növényeink körében meghatározó, és a hazai mézelő méhpopuláció visszaesése miatt jelentősége egyre nő. Ezek a vad méhfajok sokszor magányosan élnek, és akár egy-egy adott növényfajra vagy fajok csoportjára specializáltak is lehetnek.
A lucerna esetében pl. a lucernaszabóméh (Megachile rotunda) hatékonyan be tudja porozni a lucernafajok virágait, míg a mézelő méhek erre általában nem képesek. A hazai irodalom és a gazdászszakma egyébként már nagyon régóta ismeri ezeket a hasznos rovarokat.
A magyar nyelv gazdagsága pl. abban is tetten érhető, ahogy ezeket a vadon élő méhfajokat elnevezte. A magyar nyelvben vannak földiméhek, amelyek földbe vájt lyukakban élnek. Vannak igen keskeny testű, hosszúkás karcsúméhek is. A löszmélyutak, partoldalak falába vájt járatokban élő fajokat bányászméheknek nevezték el.
E fajok számára is létfontosságú, hogy a nyár folyamán találjanak maguknak virágzó növényeket, azaz táplálékot. Nagyon sok gyümölcsöst már évek óta a különböző vadon élő méhekből álló beporzófauna tart fenn. Érdemes tehát figyelni rájuk, és ha tehetjük, nyáron biztosítsunk táplálékot a számukra. Ehhez sokszor elég az is, ha a kaszálásokat a gyümölcsösökben úgy időzítjük, hogy mindig legyen virágos felület a rovarok számára.
Az is hasznos, ha a növényvédő szeres kezelések során is figyelünk rájuk. Ezek a vad méhek más napi bioritmus szerint élnek, mint a mézelő méhek. Egy pár reggeli szemlézéssel a domináns fajok napi bioritmusa jól kiismerhető, és a kezeléseket ettől kezdve már lehetséges úgy időzíteni, hogy a vad méhfajokat ne veszélyeztesse.
A képek a szerző felvételei.
