A CPS ipari szervezettségű kukoricatermelési rendszer 50 éve alakult, mely elindította a hazai mezőgazdaság gyors ütemű fejlődését.
A 34. Bábolnai Gazdanapok különleges eseménye volt a CPS termelési rendszer megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tartott emlékülés, ahol történelmi áttekintések hangzottak el és díjak, valamint elismerések átadására került sor. A következőkben az elhangzott előadások alapján adunk rövid beszámolót.
A magyar agrárium egy sikeres amerikai technológiát felhasználva átalakította a hazai szántóföldi növénytermesztést. Ez a technológia volt a CPS (Corn Production System), a későbbi IKR (Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer), amely az ipari termelési rendszerek elvének felhasználásával 1971-ben nyitott új fejezetet a magyar mezőgazdaság és mezőgépipar történetében. A szokatlan kísérlet nem kívánt kevesebbet, mint 10 éven belül megduplázni a kukorica terméseredményeit, devizahitelből beszerzett USA-ban gyártott traktorokkal, német kombájnokkal, bankgaranciákból előfinanszírozva a gazdaságok, szövetkezetek munkáját. A Bábolnai Állami Gazdaság gesztorsága mellett többek között az Agárdi, az Enyingi és a Lajta-Hansági Állami Gazdaságok, a banai, a nagyigmándi és a seregélyesi termelőszövetkezetek összefogásával, valamint az akkor már sikeresen állami szintre emelt baromfitenyésztési program hátszelével vágott bele Dr. Burgert Róbert vezérigazgató a különös vállalkozásba. A program indítását az jelentette, amikor 1971-ben megalakult a CPS–Zug AG részvénytársaság, amelyben a bábolnaiak 30 százalékos tulajdonrésze mellett a Chicago-i CPS-USA 50, míg a budapesti Intercooperation Rt. 20 százalékos részesedéssel bírt.
Ahhoz, hogy megértsük a CPS (1975-től IKR) sorsfordító jelentőségét, a korszak adottságait kell áttekinteni. A kedvező ökológiai viszonyok ugyan mindig adottak voltak a minőségi árutermeléshez, de az 1960-as években a gazdaságok szenvedtek a forráshiány miatt. Szinte felfoghatatlan változást jelentett az, hogy varázsütésre létrejött egy növénytermelési rendszer, ahol 20% saját erőt befizetve másnap már ott is állt az udvaron az a korszerű, nagy teljesítményű traktor, kombájn, vagy a csúcsminőségű vetőmag, ami akkor nemzetközi szinten is teljesen új technológiát képviselt, és az árát pedig a többlettermésből lehetett fizetni. Természetesen idáig eljutni nem volt sima út. Mindent a nulláról kellett felépíteni, olyan mintákból, amilyeneket a szocializmusban gyakorlatilag szentségtörés volt említeni. A kukorica iparszerű termelési szemléletét dr. Burgert Róbert, dr. Tóth János és dr. Kárpáti József alkotta meg és tette át.
Az akkori politikai berendezkedésben sokan a szocializmus elleni nyílt támadásnak vették ezt az együttműködést, de Burgert Róbertnek még Kádár Jánost is sikerült meggyőznie a kezdeményezés fontosságáról. A történet úgy indult, hogy Nyers Rezső levelet írt Kádár Jánosnak, amiben vázolta, hogy Bábolnán valami különleges, újszerű dolog készül, és arra kérte, hogy támogassa az ötlet megvalósítását. Kádár János le is utazott Bábolnára, hogy a helyszínen tájékozódjon, ahol Burgert Róbert megmutatta neki azokat a John Deere traktorokat is, amiket egyébként minden engedély nélkül hozott be az országba. Kádár Jánost meggyőzték a látottak, és zöld utat adott a CPS-nek. A Bábolnáról indított rendszer megálmodóinak azonban hathatós segítői is voltak a politikában: Erdei Ferenc, Fehér Lajos, vagy éppen Dimény Imre. Így nem tűnt osztályellenes tevékenységnek, hogy valaki az USA-ból szeretne technológiát importálni.
A nyugati technológiák elemeinek (mezőgazdasági gépek, műtrágyák vagy vetőmagok) átvétele nem másolással, hanem folyamatos versenyeztetéssel, a legjobbnak tartott technikai eszközök, inputanyagok összehasonlításával történt. Így sikerült kiválasztani a magyar viszonyoknak leginkább megfelelő erő- és munkagép kapcsolatokat, kombájnokat.
A rendszer alkalmazásával elért hatékonyságváltozásról két példa:
- a 13 darab 150 LE-s traktorral 50 MTZ traktor munkáját lehetett kiváltani,
- a CPS/IKR előtt a magyar kukoricatermés hektáronként 3-4 tonna körül alakult, az új géprendszerekkel, a csúcsgenetikájú fajtákkal már 1976-77-re elérték a 8 tonna/hektáros terméshozamot.
A CPS az első sikereit, a bábolnai központ körüli, akkor mintegy 6500 hektáron érte el a monokultúrás kukoricatermelésben, az 1970-ben az USA-ból beszerzett csúcstechnikát képviselő John Deere gépekkel. Az iparszerű kukoricatermelés hazai kooperációban, a Bábolnai Állami Gazdaság gesztorsága mellett, 11 gazdaságban 30 ezer hektáron 1971-ben indult útjára. Egy évvel később, a második ütemben már további 25 gazdaság vett részt ugyancsak 30 ezer hektárral, majd 1973-ban a harmadik ütembe újabb 39 partnergazdaság lépett be 60 ezer hektárral. Mindhárom évben már IHC 1066-os, illetve 1466-os traktorok és CLAAS Dominator-80-as, illetve 100-as kombájnok voltak a vezérgépek. A szárelmunkálás IHC-490-es tárcsákkal, a szántás IHC-710-es ekékkel, a vetés pedig a forradalmian új megoldású IHC-400 Cyclo nyomólevegős, többfunkciós, vetésellenőrző monitorral ellátott vetőgépekkel történt. A vegyszerezéshez a kanadai licenc alapján időközben már itthon gyártott SP-2001 permetezőgépek szolgáltak. Egy ilyen gépsorral 790 hektár területet (termelési egység) kellett megművelni.
A CPS gondolata 1973. március 30-án hivatalosan is zöld utat kapott, és a 127 250 hektár területet tömörítő 71 gazdaság létrehozta az Iparszerű Kukoricatermelő CPS Közös Vállalatot. 1975-ben döntés született a CPS „magyarosítására”, helyette az – Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer kezdőbetűiből álló – IKR mozaikszó használatára. Az alapítást követő években a kukorica mellett a kalászos gabonák, az ipari- és takarmánynövények is a rendszernövények közé társultak. Az IKR rendszerterület az 1980-as években meghaladta az 500 ezer hektárt.
A rendszer indulásakor egy gépsorral – ami egy traktorból, a hozzá kapcsolódó munkagépekből (eke, tárcsa vetőgép, sorközművelő kultivátor, permetezőgép) és a kombájnból állt – kellett a kukoricatermelés feladatait ellátni. Az IKR-nél sohasem horgonyoztak le egy-egy márkánál, teszteléseik mindig a leggazdaságosabb megoldások kiválasztását célozták, és a kezdetektől kiemelt program volt a gépesítésfejlesztés elősegítése. A bábolnai nagyüzemi próbák, a gödöllői MGI-vel végzett szántóföldi gépvizsgálatok nagyon sok tapasztalatot adtak a gyártmányok módosításához, fejlesztéséhez. Munkagépek terén is folyamatosan a legújabb konstrukciók vizsgáztak: eke, tárcsa, magágykészítőgép, vetőgép, permetezőgép közül csak az maradhatott, ami bizonyított. Ezek egy részét utána a magyar mezőgépgyárak know-how, licenc vagy saját fejlesztés alapján gyártották, így a hazai mezőgépipar is új lendületet kapott. A bábolnai rendszer bevált, terjedni kezdett, rövidesen megalakult a nádudvari KITE, a szekszárdi KSZE és a bajai BKR is. A következő években a gépek terén olyan sikertörténeteket tudhattak maguk mögött, mint az amerikai licenc alapján gyártott, Rába Steiger törzscsuklós nagytraktorok, a Rába-IH munkagépek, RAU magágykészítőgépek vagy az FKA kukoricacsőtörő-adapterek. Különösen fontos állomás volt, amikor az eredményeket látva a CLAAS hazánkban fogott kombájnfejlesztésbe, az első lépések között a győri gyár motorjaival látta el az ide szállított betakarítógépeit. A Bábolnai Állami Gazdaság eközben az amerikai Cambell mintájára megkezdte a B1-15 toronyszárító sorozatgyártását.
Termésátlagok terén is folyamatos volt a fejlődés, először a 8 tonnások klubja, majd a 10 tonnásoké került megszervezésre. Termelésirendszer-láz alakult ki az országban, aminek köszönhetően a modellt a Szovjetunióba és Csehszlovákiába is exportáltuk. Sűrűn követték egymást a külföldi delegációk, hogy tanulmányozzák Bábolna titkát.
A „termelési forradalom” első pár éve után Magyarország az egymillió hektáron kukoricát termelő országok terméseredményeinek rangsorában kukoricában az USA után a 2., őszi búzában a 3. helyre, míg az egy főre számított gabonatermesztésben szintén a 3. helyre zárkózott fel. A termelési rendszerek programjába hamarosan a napraforgót és cukorrépát is beállították. Hasonló eredményes úttörő munka zajlott a tápanyag-visszapótlás, a műtrágya-előállítás és a vetőmag-nemesítés területén is.
Lényeges szempont volt a kutatási-fejlesztési eredmények gyors átültetése a gyakorlatba. Az, hogy rendszerbe foglalták a mezőgazdasági termelést, megtanították a szakembereket ezen belül gondolkozni, legalább annyit számított, mint a modern mezőgazdasági gépek alkalmazása. Az iparszerű növénytermesztési rendszerekhez csatlakozott üzemek dolgozóitól elvárták, hogy komolyan is vegyék a munkájukat, amit ellenőriztek is. Ez a kettő együtt vált a teljesítmény motorjává. Szintén a rendszerszintű gondolkozás miatt vált lényegessé, hogy létrehozták az oktatási bázist, emellett pedig a szakszerű szervizháttér kiépítését Nagyigmándon, majd később országszerte több ponton. Ehhez folyamatos alkatrészellátás, profi szerelőkapacitások kellettek. Új alapokra helyezték a műszaki hátteret kemény munkával és kiváló csapattal. Az új gondolkodásmódot erősítette a ma már Bábolnai Gazdanapokként ismert Bábolna Show rendezvény is, amit először 1977-ben tartottak meg az amerikai Farmer Show mintájára, ahol a gépeket a gyakorlatban, munka közben lehetett megtekinteni. Ez lett a legnagyobb seregszemléje az újdonságoknak, amelyek bemutatása erősítette a versenyszellemet. Ennek hatására követték az IHC traktorokat a Fiat, majd a New Holland erőgépek, így cserélték le végül a CLAAS betakarítógépeket is New Holland gyártmányokra.
A politikai és gazdasági átalakulások következtében az IKR helyzete azonban 2008-ra ingataggá vált. Egy szempillantás alatt került veszélybe mindaz a tudás, kapcsolati tőke, eszközállomány, amit a szakmai stáb összegyűjtött, képviselt. Az IKR szellemiség fennmaradásához a megoldást végül az ismert cseh üzletemberhez, Andrej Babišhoz kötődő befektetés jelentette 2012-ben. Az Agrofert csoport ugyanis felismerte, hogy az IKR értékét nem pusztán a műszaki-agronómiai eszközök jelentik, hanem a szakembergárda is, ami mindezt mozgásban tartja, ezért átvette az agronómiai területek teljes szakembergárdáját is. Hasonlóan alakult a közvetve szintén az Agrofert csoporthoz tartozó, az IKR gépkereskedelmet tovább vivő AGROTEC Magyarország Kft. helyzete is. A portfólióba bekerült az előfinanszírozott integrátori tevékenység, a precíziós szolgáltatás, és a megbízható növényvédőszer-kínálat. A cseh csoport testvércégein keresztül az AGROTEC Magyarország Kft. és az Agri CS Magyarország Kft. közvetítésével továbbra is elérhetőek mind a New Holland, mind a Case IH gépek más, elismert márkájú munkagépekkel együtt. Így vált teljessé az eredeti struktúra átmentése, amihez meggyőző jövőkép is tartozik.
Forrás:
Antos Gábor kézirat,
