Az első MLT 730-asukat a 2000-es években vásárolták, és jelenleg is öt piros gép végzi a munkáját a határban vagy éppen a telephelyeken. A két évtized alatt rengeteg tapasztalat halmozódott fel a gazdaságban, ezek pedig nem maradtak titokban beszélgetésünk során.

Látom, két Manitou most is itt van Barnakpusztán. Egyelőre várják a szezon kezdetét, ami a küszöbön áll?

Lesz munkájuk bőven, hiszen a Baki Agrocentrum Kft. cégcsoportja összesen 2700 hektáron végez szántóföldi növénytermesztést. Van két szárítóüzemünk, keverőüzemünk és vetőmagüzemünk is. Itt, Barnakpusztán egy 20 tonna/órás szárítóüzemet működtetünk, és egyidejűleg 20.000 tonna termény tárolására van kapacitásunk. Ez azt jelenti, hogy szezonban megfeszített tempóban dolgozunk, amihez elengedhetetlenek a megbízható, kiváló gépek.

Ha kell, Timbókovics Zsolt is beül a rakodógépbe, így saját tapasztalatai is vannak a kiváló kezelhetőségről

Ezeknek az elvárásoknak biztosan megfelel a Manitou, hiszen jelenleg is öt ilyen rakodógép van a cégcsoport tulajdonában.

A 2000-es évek elejétől kezdve több típussal is dolgozunk, akkor egy vasvári cégtől vásároltunk egy MLT 730-ast használtan, 5000 üzemórával. Mindent elmond az eszközről, hogy két éve adtuk el üzemképesen, műszaki vizsgával. 2012-ben egy 735-ös típusra cseréltük le, de akkor még megtartottuk bontási és egyéb „piszkosabb” munkákra. Végül bőven 10.000 üzemóra felett tudtuk nyugodt szívvel eladni egy kisebb vállalkozónak. Abban még Perkins motor működött, de van Mercedes motorral szerelt gépünk is, és soha semmilyen motorikus probléma nem volt velük, nagyon megbízhatóak. Utóbbinak viszonylag magas volt a fogyasztása, de 2017-től már Deutz motorral gyártják a rakodógépeket, így már ezzel sincsen gond.

Amit még megjegyeznék, az a gumiabroncsok minősége. Az Axiál Kft.-től Michelin gumikkal érkeznek a gépek, ami ár–érték arányban nagyon jó. 3000 üzemóráig még a betonon is bírják. Több típust kipróbáltunk az elmúlt évtizedekben, vettünk olcsóbbat is, ami fele annyiba került, de végül csak az egyharmadát bírta.

Ez alatt a szűk két évtized alatt voltak komolyabb meghibásodások?

Egy esetet kivéve ez nem volt jellemző. Mindössze az egyik 10.000 üzemóra felett járó Manitou rakodógépünk váltója ment tönkre, amivel aztán nem is foglalkoztunk, az Axiál Kft. beszámította nekünk egy újba, hiszen már a meghibásodás előtt is ez volt a tervünk. Ezt leszámítva csak kisebb kalibrációkra volt szükség, esetleg minimális olajfolyással szembesültünk az idők során az elhasználódás miatt. Kisebb hátrány, hogy a kanálbillentő munkahenger néhányszor elrepedt, amit egyértelműen kezelői probléma okozott, ezt viszont az új 737-es típussal már elkerülhetjünk, hiszen azon van gémrugózás, ami csillapító funkciót is ellát.

A legújabb Manitou Barnakpusztán, az MLT 737-130 PS+

A Manitou rakodóinkra egyébként átalánydíjas szerződést szoktunk kötni az Axiál Kft.-vel, ami persze a tavaly megvásárolt 737-est még nem érinti, hiszen annak él a garanciája. De az elmúlt időszak tapasztalatai alapján bevett gyakorlat lett, hogy a garancia lejárta után egy évig meg sem kötjük ezt a szerződést, hiszen kétéves korukig szinte hozzá sem kell nyúlni a gépekhez.

Ha azonban mégis hozzá kell nyúlni egy meghibásodott rakodógéphez, akkor az milyen gyorsan és hatékonyan történik? Ekkora tároló- és szárítókapacitásnál ez lényeges lehet az aratási szezon beindulását követően.

Nem rejtem véka alá, hogy az egyik legfőbb érv a Manitou-k mellett mai napig az Axiál Kft. szerviz- és alkatrészellátása. Nagyon komoly raktárkészlettel rendelkeznek, ha valamire szükségünk van, akkor a legtöbb esetben néhány órán belül vagy másnap meg is érkezik. A gazdatársakkal is beszélgetve egyértelműen azt gondolom, hogy napjainkban egy beruházásnál csak 50 százalékban fontos maga a gépmárka, a másik 50 százalékot a szervizháttér adja.

Könnyen kezelhető és megbízható a Manitou MLT 735 rakodógép is

Így van ez nálunk is. Az, hogy ennyire elköteleztük magunkat a Manitou irányában, nagyrészt Balázs Józsefnek köszönhető, a kezdetektől őt hívjuk, ha probléma adódik. Nagyon korrekt, rugalmas és megbízható, akár hétvégén is eljön, ha szükséges. Ami a legfontosabb, hogy megoldja a felmerülő gondokat. Ő egy olyan ember, akire tényleg mindig számíthatunk, és csak reménykedni tudunk abban, hogy a nyugdíjba vonulása után lesz ilyen elkötelezett utánpótlás az Axiál Kft.-nél. Hozzáteszem, hogy a tavaly vásárolt 737-esünknek éppen tegnap volt az 1000 üzemórás nagy szervize, és még viccelődtem is vele, hogy rendesen csinálja meg, mert másnap egy interjúban kell beszélnem a gépről, ráadásul le is fotózzák.

Ha már konkrétan szóba került, akkor beszéljünk a legújabb rakodógépről, ami éppen a napokban lesz egy éve Barnakpusztán. Mik az első tapasztalatok?

Mielőtt megvettük volna ezt a gépet, több más márkát is kipróbálhattunk a telephelyen, és tesztek során is az igazolódott vissza számunkra, hogy a Manitou a legemberközelibb. Persze nem kizárt, hogy van egy kis elfogultság bennünk, hiszen tényleg régóta ezeket a gépeket használjuk, de végül nem volt kérdés, hogy mit válasszunk.

Az új típusokban már ergonomikus joystick segíti a hatékony munkavégzést

Az új típusban már nagyobb szerepet kaptak a szoftveres, informatikai megoldások, és a váltó is automata, amiknek köszönhetően nagyon kezelőbarát a gép. Persze meg kell tanulni a kezelését, de ha ez megvan, sokkal egyszerűbb dolgozni vele, mint a régebbi típusokkal. Nagy előnye, hogy a hidraulikus rendszere állítható, befolyásolhatjuk, hogy mekkora teljesítmény legyen a rakodórészen és a futóműveknél. Mozgékony, fürge, de mégis 3,5 tonnát emel. Számunkra nagyon fontos szempont, hogy közúton is gyorsan haladhassunk a rakodógépekkel, mert több telephelyünk van elszórtan egymástól, illetve a területeink is Pölöskétől 20 kilométeres sugarú körben fekszenek.

A termény telephelyen történő mozgatása mellett használjátok másra is ez a gépet?

A két legfiatalabb rakodógépünket mindig csak itt, a barnakpusztai telephelyünkön dolgoztatjuk, aminek egyszerű okai vannak. Egyrészt ide kell a legmagasabb fokú üzembiztonság a betárolás és a szárító miatt. Van olyan nap, hogy 1000 tonna búza érkezik be, ráadásul bérszárítást is végzünk, így sokszor kisebb pótkocsikkal hordják be a magot a termelők. Ennek köszönhetően akár 100-nál is több átvétel történhet, és ilyenkor nem állhatnak le a gépek.

A központi zsírzók jelentősen megkönnyítik a napi karbantartási munkát

A másik ok, hogy az itteni telephelyen mindkét gépnek saját gazdája van. Ez a két kollégánk főállásban dolgozik a szárítóüzemben, és mindig ők kapják meg az új rakodókat, így nem lehet olyan probléma, hogy elcsúszik a kötelező szerviz, nincs megfelelően karbantartva a gép. Az a tapasztalatunk, hogy ha már kettőnél több gazdája van egy eszköznek, akkor ezek rendszeresen előfordulnak. Az öregebb gépeket természetesen már több kolléga is használja, szinte mindenki dolgozik velük akár a határban is, hiszen mozgatják a vetőmagot, a műtrágyát, de a szalma- és szénabálákat is.

Akkor röviden térjünk is rá a régebbi típusokra.

Amint azt említettem, egy 730-assal kezdtük, ami után két 731-es is érkezett a gazdaságba. A megbízható Perkins motorról már beszéltem, ezek a gépek tényleg kiválóak voltak, nagyon sokáig segítették a munkánkat, az egyik még most is megvan. Ezeket 2012-ben és 2017-ben egy-egy MLT 735-ös típus követte, amelyeknek már valamivel tágasabb volt a fülkéje, és a hűtőventilátor forgásirányát is változtatni lehetett. Ez nagyon nagy előny egy ilyen telephelyen, hiszen önmagát tisztítja a gép, nem kell minden műszak végén külön kifújatni a port.

A Perkins és a Mercedes után a legújabb típusokban már Deutz motor található – a hűtőventilátor forgásiránya pedig változtatható

A sort aztán egy MLT 940-es rakodógép folytatta, amit viszont a közeljövőben szeretnénk leváltani egy újabb 737-esre. Egyáltalán nem rossz eszköz, de mi nem tudjuk kihasználni a 9 méteres emelési magasságát és azt sem, hogy a teljes felépítményt kiszintezi egy lejtős területen. Ezek miatt viszont sokkal robusztusabb, és valamivel lomhább, mint a többi típusunk, a cégünk számára tehát nem a legjobb megoldás.

Ezt pedig a már bemutatott, egyéves MLT 737-es Manitou követte, és ezek szerint a jövőre nézve nem egyedüliként. A gépkezelők is ennyire szeretik? Mennyire könnyű kezelni ezt és a régebbi típusokat?

A karbantartás nagyon egyszerű, hiszen központi zsírzásra van lehetőség, minden könnyen hozzáférhető, tényleg szeretik a kollégák. Mivel több típus is dolgozik nálunk, így néha előfordul, hogy az első mozdulatunkkal nem tudjuk elindítani a gépet, de ez csak a megszokás miatt van. A 730-asnál, a 731-esnél és a 940-esnél ugyanis az irányváltó kar ott helyezkedik el, ahol a személyautóban az irányjelző. A 735-östől felfelé viszont már egy nagyon kényelmes joystickot helyeztek el a vezető jobb kezénél, és az irányváltó is ezen kapott helyet. Ha tehát valaki megszokta a régebbieket, és átülve nyom egy irányjelzőt, csak várhatja, hogy a gép induljon. A megszokás nagy úr, de a humort félretéve tényleg nagyon jó a joystick, mert kényelmes, minden ujjnak megvan a funkciója, és olyan érzést kelt, mintha a kezelő maga lenne a gép. Tökéletesen lehet irányítani. Ez is bizonyítja, hogy a gyártónál folyamatos a fejlesztés, ami nagyon pozitív.