Gyomirtás
Gyomirtás

A gyomrezisztencia helyzete a világban

A gyomrezisztencia helyzete a világban

Agrofórum Online

Mindenki számára világos, hogy a rezisztencia megjelenése csak „idő” kérdése. Ezt az időt arra is felhasználhatjuk, hogy mindent megtegyünk, hogy elkerüljük a rezisztenciát és felkészüljünk a már kialakult problémák kezelésére. Ennek egyik fontos lépése a szakmai konzultáció, tapasztalatcsere és együtt gondolkodás a hazai és külföldi kollégákkal. A párizsi gyomrezisztencia konferencia (Weed Resistance Global Symposium) is kiváló alkalmat jelentett a téma megvitatására.

A gyomok átlagosan 14 %-os terméskiesést okoznak, amely évente 55 milliárd euró kárt jelent, ezzel szemben a rezisztens gyomok még nagyobb terméscsökkenést okoznak, ami minden esetben profitcsökkenéssel is jár. A rezisztens gyomokkal fertőzött területen a növényápolás és a betakarítás eszközei könnyen szennyeződhetnek, ez hozzájárulhat terjedésükhöz. A gyomirtási költsége mindig magasabb, az eredeti költségek többszöröse is lehet.

A fertőzött területen a betakarítás nehezebbé válik, ami további költséget jelenthet, szélsőséges esetben pedig a gyomok meg is hiúsíthatják a betakarítást. Ebből látszik, hogy a gyomok által okozott gazdasági veszteség a rezisztens fajok jelenlétében hatványozódik. Emiatt a terület bérleti díja és végső soron a föld valós forgalmi értéke csökken. Kimondható, hogy komoly gazdasági veszteséget okoznak a rezisztens gyomok és globálisan veszélyeztetik a növekvő népesség élelmiszer- és takarmányellátását.

Az 1. ábrán látható, hogy a legintenzívebb termelést folytató területeket sújtja leginkább (Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália, Kanada, Nyugat-Európa) ez a probléma. Pontos számadatokkal ugyan nem rendelkezünk, de feltehetően Kelet-Európa, Kína és a volt Szovjetunió utódállamai sem mentesek a rezisztens gyomoktól.

1. ábra: Rezisztens gyomfajok területi megoszlása

Észak- és Dél-Amerikában a glifozát-rezisztencia a legelterjedtebb (2. ábra).

2. ábra: Glifozát-rezisztens gyomfajok

Ennek oka a GMO-növények termesztése, az ehhez kapcsolódó egyoldalú hatóanyag használat és a leegyszerűsödött vetésváltás. Főként a kétlaki Amaranthus fajok váltak többszörösen rezisztenssé, amelyek Amerika északi felén igen gyakoriak (Palmer Amaranth, Amaranthus palmeri, Tall Waterhemp, Amaranthus tuberculatus). A következő képek (1.a, b, c kép) arra figyelmeztetnek, hogy mennyi idő alatt önthetik el a területet a rezisztens gyomnövények, ha nem avatkozunk közbe.

1. kép: 3 év alatt monokultúrában a rezisztens faj teljesen elborítja a területet
(Fotó: Jason Norsworthy)

Első évben egy disznóparéj tő annyi magot terem, hogy több négyzetméteres fertőzött foltot hagy maga után, majd a második évben jelentősen nő a borítottság, míg végül a harmadik évben a kultúrnövény a gyomtömegben már nem is látszik.

Az USA-ban 36 millió hektár a kukorica vetésterülete és ennek közel 90 %-a egy vagy több rezisztens gyomnövénnyel borított. Nagyon hasonló a helyzet a szója esetében is: 34,5 millió hektár van és közel 94 %-a szintén rezisztens gyomokkal fertőzött. Itt nemcsak glifozátrezisztencia fordul elő, hanem ALS-gátlókra és ACCase-okra is kialakult rezisztencia. A gyapot vetésterülete alig tizede a kukoricáénak, jelentősége azonban a rezisztens gyomok elterjesztésében nem elhanyagolható. A gyapottermesztés melléktermékét a magot nem dobják ki, elszállítják az USA középső részére, ahol húsmarhákkal etetik meg, magas olaj- és fehérjetartalma miatt.

A disznóparéj (Amaranthus) magok terjedési módja teljesen triviális, rátapadnak a gyapot magjára, a gyommagok a szarvasmarhák tápcsatornáján változatlanuk áthaladnak és a hígtrágyával a korábban rezisztenciamentes területeket is megfertőzik. A helyzetet nehezíti, hogy a fiatal disznóparéj fajok morfológiai bélyegek alapján nem különíthetőek el egymástól, ami nagyban megnehezíti az ellenük való védekezést. Mindkét amerikai földrészen az egyoldalú glifozát-használat idézte elő a problémát, északon a kukorica, szója, délen inkább a szójaterületek gyomviszonyai szenvedtek radikális változást.

Európai helyzetkép

 Miután az Európai Unió területe egyelőre mentes a GMO-technológiáktól, glifozát-rezisztenciától kevésbé kell tartani. A két legnagyobb területen termelt kultúrnövény a kalászosok és a kukorica. Nem meglepő, hogy az intenzív termesztéstechnológia és az egyoldalú herbicid-használat miatt számottevő rezisztens populáció ezekben a kultúrákban alakult ki. Kukorica esetében a problémákat még fokozza, hogy a tradicionálisan kialakult termőterületeken ma is nagyrészt monokultúrában termesztik a növényt. Az 1. és 2. táblázatokban mutatjuk be a rezisztens fajok eloszlását.

Rezisztens gyomnövények kalászosokban
Egyszikűek Kétszikűek
parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides) pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)
nagy széltippan (Apera spica-venti) kék búzavirág (Centaurea cyanus)
héla zab (Avena fatua) orvosi székfű (Matricaria chamomilla)
magas zab (Avena sterilis) pipacs (Papaver rhoeas)
meddő rozsnok (Bromus sterilis) baracklevelű keserűfű (Persicaria maculosa)
fedélrozsnok (Bromus tectorum) közönséges aggófű (Senecio vulgaris)
angol perje (Lolium perenne) vadrepce (Sinapis arvensis)
olasz perje (Lolium multiflorum) szúrós csorbóka (Sonchus asper)
merev perje (Lolium rigidum) mezei csibehúr (Spergula arvensis)
Phalaris paradoxa közönséges tyúkhúr (Stellaria media)
ebszékfű (Tripleurospermum inodorum)
1. táblázat: Rezisztens gyomfajok az európai kalászosokban
Rezisztens gyomnövények kukoricában
Egyszikűek Kétszikűek
fedélrozsnok (Bromus tectorum) selyemmályva (Abutilon theophrasti)
pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) zöld disznóparéj (Amaranthus blitum)
kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) terpedt disznóparéj (Amaranthus patulus)
kései köles (Panicum dichotomiflorum) karcsú disznóparéj (Amaranthus powellii)
óriás muhar (Setaria faberi) szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)
fakó muhar (Setaria pumila) kakukk homokhúr (Arenaria serpyllifolia)
ragadós muhar (Setaria verticillata) terebélyes laboda (Atriplex patula)
zöld muhar (Setaria viridis) subás farkasfog (Bidens tripartita)
fenyércirok (Sorghum halepense) fehér libatop (Chenopodium album)
  fügelevelű libatop (Chenopodium ficifolium)
  sokmagvú libatop (Chenopodium polyspermum)
  Chenopodium simplex
  betyárkóró (Conyza canadensis)
  négyélű füzike (Epilobium tetragonum)
  borzas gombvirág (Galinsoga ciliata)
  porcsin keserűfű (Polygonum aviculare)
  szulákkeserűfű (Fallopia convolvulus)
borsos keserűfű (Persicaria hydropiper)
lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia)
baracklevelű keserűfű (Persicaria maculosa)
közönséges aggófű (Senecio vulgaris)
  fekete ebszőlő (Solanum nigrum)
  szúrós csorbóka (Sonchus asper)
közönséges tyúkhúr (Stellaria media)
2. táblázat: Rezisztens gyomfajok az európai kukoricásokban

Kalászosokban 10 egyszikű és 11 kétszikű faj esetében találtak rezisztenciát. Egyszikűek közül a legnagyobb problémát Nyugat-Európában a parlagi ecsetpázsit ALS-gátlókra és ACCázokra való rezisztenciája, Közép- és Kelet-Európában a nagy széltippan ALS-gátlókkal szembeni rezisztenciája és mind Nyugat-, mind pedig Dél-Európában a rezisztens perjefajok (Lolium) okozzák a legnagyobb problémát. Kétszikűek esetén dominál az ALS-gátlókra kialakult rezisztencia, de a korábban kialakult fenoxi-típusú herbicidekre rezisztens gyomok továbbra is jelen vannak.

Az európai kukoricaterületeken 9 egyszikű és 24 kétszikű növényfajnál írtak le eddig rezisztenciát.

A korábbi helytelen herbicid használat miatt kialakult triazinrezisztencia mellett megjelent az ALS-gátlókkal szembeni rezisztencia is. Az előadó külön kiemelt három országot, ahol a rezisztencia összekapcsolható a monokultúrás termesztéssel, ezek közül az egyik Magyarország.

 A rezisztenciáról

 A kialakult gyomirtószer-rezisztencia a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyomnövény képes túlélni a kezeléseket, magot érlelni vagy más módon is továbbszaporodni és egyeduralkodóvá válni, ha nem következik be változás az alkalmazott gyomirtószer-csoport további használatában az érintett területen. A legtöbb herbicid a növények nélkülözhetetlen életfolyamatait gátolja, vagy ritkább esetben olyan mértékben felgyorsítja, hogy a növény belepusztul. A kultúrnövények, egy sikeres kezelést követően azért nem károsodnak, mert vagy nem találkoznak vele (például bizonyos talajherbicideket a vetésmélység miatt nem vesz fel a növény), vagy sokkal gyakoribb, hogy a kultúrnövény képes lebontani a hatóanyagot.

Főleg posztemergens kezelést követően indul el a versenyfutás a növényben a permetezést követően felszívódó vegyszer és a növény lebontó képessége között. Az ellenálló gyomnövény szintén fokozott anyagcsere révén képes hamarabb lebontani a hatóanyag molekulát, mielőtt az kifejtené hatását. Ha a lebontási folyamatok valamilyen késedelmet szenvednek, hideg időjárásban például lassabban bomlanak a gyomirtó szerek is, kialakulhatnak tünetek, de később a növények kinövik ezeket. A szerre érzékeny növények viszont elveszítik a versenyfutást a felszívódás-hatáskifejtés és a lebontás folyamatai között, bennük kialakul a hatáskifejtéshez szükséges koncentráció. A rezisztens növényegyed ugyanezeket a lebontó folyamatokat használja „méregtelenítésre”, csak nagyságrendekkel gyorsabban, mint az érzékeny egyedek, ezt nevezzük metabolikus rezisztenciának.

Az ilyen típusú rezisztenciával rendelkező gyomokon a herbicid-kezelés után a gyomirtószer-csoportra jellemző tünetek először megjelennek, de később a kezelt gyomok túlélik a permetezést. Az ilyen típusú rezisztencia kialakulásának kedvez az előírtnál alacsonyabb dózisok használata, ebbe a kategóriába tartozik az osztott adagú kezelés, valamint a megkésett permetezések is.

A hatáskifejtés érdekében a gyomirtószer-molekulának kapcsolódni kell a hatáskifejtés helyén ahhoz az enzimhez vagy egyéb fehérjéhez (pl. sejtreceptorhoz), ahol az aktivitását kifejti. A rezisztenciának létezik egy másik típusa, amikor a nem érzékeny növények azért élik túl a kezelést, mert a mutáns egyedekben a hatáskifejtés helyén történnek olyan változások, amelyek miatt a herbicid hatóanyag nem tud megkötődni.

Ezt hatáshely (target site) rezisztenciának nevezzük. Az ilyen rezisztenciával rendelkező növények esetében nem alakulnak ki a hatóanyagcsoportra jellemző tünetek, akár többszörös adag hatására sem. Általában hosszú időn keresztül egyoldalúan alkalmazott hatóanyagok használata után alakul ki. Megjelenésének kedvez a monokultúra, külföldön pedig, ahol engedélyezettek a GMO-technológiák, alkalmazásuk ott egyértelműen az egyik legfontosabb oka a kialakulásának.

A tudomány leírt egy harmadik rezisztencia típust is, amit nem hatáshely (non-target site) rezisztenciának hívnak. Ennél a típusnál a rezisztens egyedek több hatásmódra mutatnak párhuzamosan túlélő képességet. Az ilyen egyedekben sokszor már a felszívódás is gátolt, a növények a bekerült hatóanyag egy részét képesek metabolizálni, a fennmaradó hatóanyag megkötődése ugyancsak gátolt. A gyakorlat számára az egyik legveszélyesebb rezisztencia típus.

A rezisztencia esetén, ha valamelyik hatóanyagcsoport egyik tagja ellen kialakul, gyakran mutatkozik kereszt-rezisztencia (cross-resistance) a hatóanyagcsoport további tagja, vagy akár azonos hatásmóddal rendelkező másik hatóanyagcsoport egy-egy tagja iránt.

Az utóbbi időkben megjelentek olyan gyomnövények is, amelyek úgynevezett többszörös rezisztenciával (multiple resistance) rendelkeznek, ahol egy növényegyeden vagy a populáción belül több rezisztencia-mechanizmus is kialakult (pl. hatáshely- és metabolikus rezisztencia együtt), legtöbbször több hatásmóddal szemben.

Az evolúció törvényszerűségeiből fakadóan belátható, hogy az egyoldalú, csak kémiai anyagokon alapuló megoldások előbb-utóbb rezisztenciához vezetnek. Ahogy a tapasztalatok is mutatják, a rendelkezésre álló megoldások kombinációjával a rezisztens egyedek megjelenése nagymértékben elodázható, ennek legjobb eszköze az integrált gyomszabályozás.

Az integrált gyomszabályozásnak három alappillére van: agrotechnika, növényvédő szeres gyomirtás, vetésváltás (3. ábra). Agrotechnikai elem a talajművelés is, eddigi ismereteink szerint a forgatásos talajművelés elhagyása fokozza a rezisztencia kialakulásának kockázatát, tehát a veszélyeztetett területeken célszerű visszatérni a rendszeres szántáshoz.

3. ábra: Az integrált gyomszabályozás elemei
(Richard G. Smith nyomán)

A rezisztens fajok terjedésének forrása lehet a tisztítatlan vetőmag és a szennyezett művelő eszközök, különös tekintettel a betakarítás gépeire. A herbicid-kezelések során törekedni kell a szerrotációra, ami a gyakorlatban a különböző hatásmódú herbicidek váltogatását jelenti. Alapelv, hogy ne hagyjunk túlélő gyomot a területen. Ehhez elengedhetetlen az engedélyezett maximális dózisok használata. Amennyiben egy termék hatásspektruma nem fedi le az adott gyomflórát, teljes dózisú kombinációs partnerek alkalmazása szükséges. Vegyes életformájú gyomfertőzés esetén alkalmazzunk szekvenciális (pre-, majd posztemergens kombináció) technológiákat. Szükség esetén a széles sortávú kultúrákban a növényvédő szeres gyomirtást kombináljuk mechanikai sorközműveléssel.

A nehezen irtható gyomoktól szabaduljunk meg kultúrnövénymentes területen (tarlókezelés). Az integrált gyomszabályozás harmadik eleme az okszerű vetésváltás, ami magába foglalja az egy- és kétszikű kultúrák és őszi, tavaszi vetésű növények váltakozását. A felsorolt módszerek azt célozzák, hogy ideális esetben a felhasznált vegyszerek a lehető legalacsonyabb gyomborítottsággal találkozzanak.

A magyarországi gyomrezisztencia-helyzetről

A magyarországi gyomrezisztencia-helyzet kevésbé elkeserítő, nálunk nincsenek GMO-k, jól képzett növényvédelmi szakemberek állítják össze a technológiákat. Azonban ennek ellenére aggodalomra okot adó tendenciákkal találkozhatunk. Különböző okok miatt mind a kis, mind a nagy területtel rendelkező gazdáknál szűkül a vetésforgó. A talajművelési rendszerekben egyre jobban előtérbe kerülnek a forgatás nélküli elemek, a herbicid-toleráns új növényfajták megjelenésével a szer- vagy hatóanyag-rotáció marad el.

Az ALS-gátlók a legnagyobb területen használt herbicidek, egyes növénykultúrákban, például fenyércirokkal fertőzött kukoricában, az alkalmazásuk elengedhetetlen. Ez előre vetíti az ellenük kialakuló rezisztenciát. A sikertelen gyomirtásnak számos oka lehet: nem megfelelő dózis, rosszul megválasztott hatóanyag, helytelen kijuttatási időpont, időjárási tényezők, műszaki probléma, de felmerülhet a herbicid-rezisztencia is.

Rezisztencia gyanújakor a következőket javasoljuk: forduljanak az illetékes Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztályához. A hatósági szakemberek végrehajtják a mintagyűjtést és megszervezik a minták vizsgálatát. Ha tartunk attól, hogy a környéken már megjelent a baj, és a mi területeink is veszélyeztetettek, ellenőrizzük a saját növényvédelmi gyakorlatunkat. Tekintsük át a táblák előéletét legalább 10-15 évre visszamenőleg, ez rávilágíthat az egyoldalú herbicid-használatra.

Cikkünket Hartmann Ferenc kolléga 2000-ben, az Agrofórum hasábjain megjelent intelmeivel zárjuk:

„A rezisztens gyombiotípusok terjedését kivédő vagy mérséklő országos stratégiák alapelvei a következők:

  • szakmai felvilágosítás, különös tekintettel a termelői szférába újonnan bekapcsolódókra;
  • a rezisztens gyombiotípusok felderítése, tömegviszonyainak és térben való elhelyezkedésük (térképes) meghatározása;
  • terjedésük megakadályozása (külső és belső karantén, vetőmagszabvány stb.);
  • hatékony technológiák és ezen belül is a „csúcstechnológiák” és a költségtakarékos technológiák differenciált kidolgozása és terjesztése.”

A Szerkesztőség kiegészítése a cikkhez

 A rezisztencia különböző típusainak és mechanizmusainak a szakirodalmi definíciói – a rezisztenciával kapcsolatos kutatási eredmények folyamatos bővülése nyomán – szintén folyamatos változásokon, pontosításokon mennek keresztül. Eltérő a szóhasználat és némiképp az értelmezés pl. az európai és az amerikai kutatók között; egyesek tágabban, mások szűkebben értelmeznek egy-egy fogalmat. Számos kutató az ún. metabolikus rezisztenciát is – tekintve, hogy nem a hatáshelyen következik be az elsődleges változás – az ún. non-target-site típusú (NTS) rezisztencia mechanizmusok közé sorolja.

Európai kutatói körökben a kereszt-rezisztencia egyféle rezisztenciamechanizmus alapján és ugyanazon hatásmódon belül több hatóanyag elleni rezisztenciát jelöl, amerikai értelmezésben a csak egyféle rezisztenciamechanizmus alapján különféle hatásmódú herbicidek (2-3, vagy akár 5 hatásmód is) elleni rezisztencia is ebbe a csoportba tartozik stb…  Nem szeretnénk, ha a cikk kapcsán esetleg „akadémikus” vita bontakozna ki a definíciókról és értelmezésekről a kutatói vénával megáldott olvasók között, mert a lényeg most nem itt van, hanem a világ gyom-rezisztencia helyzetére kitekintést nyújtó cikk mondandójában: csak idő kérdése, hogy szinte minden alkalmazott hatóanyaggal szemben a rezisztencia megjelenjen; ez ellen pedig a gazdálkodóknak lehet és kell is tenni, tanulva a nemzetközi tapasztalatokból.

Az Agrofórum szaklap átszerkesztett változata Gál Péter és Nagy Lajos: A gyomrezisztencia helyzete a világban (2016 Extra 65) című írása alapján

Jól bevált megoldások a repce posztemergens gyomirtására

2019. szeptember 20. 12:03

Bízunk benne, hogy a termékeink ebben a repce gyomirtási szezonban is bizonyítani fogják hatékonyságukat.

Már bizonyított: Agility+Alliance (+videó)

2019. szeptember 13. 08:48

Őszi kalászosok őszi gyomirtása – nézze meg a saját szemével, hogy mi a szakemberek véleménye, mit mutatnak a tavaszi eredmények, és mit tapasztaltak az ország különböző pontjain élő termelők!

A nyárutói gyomok által okozott termésveszteség őszi káposztarepcében

2019. szeptember 10. 11:48

A címben szereplő érdekes kijelentésre, kérdésre sokan legyintenek, mivel azt gondolják és vélik, hogy a nyári gyomokat majd az első fagyok elintézik, és nem okoznak gondot. A probléma azonban ennél összetettebb. A szerző által elvégzett vizsgálatok eredményei azt igazolják, hogy igenis foglalkozni kell ezzel a kérdéssel.

Új őszi kalászos gyomirtó szer csomag

2019. szeptember 9. 13:33

Nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, egynyári perje. Sok gazda életét megkeseríti a fűfélék felszaporodása. Új hatóanyag érkezik az idei őszi szezonban a kalászosok őszi gyomproblémáinak megoldására.

Kukoricamoly biszex csapda: figyeljünk a fogást szennyező más lepkefajokra!

2019. január 5. 06:29

Nemrégiben kifejlesztésre került egy nem feromonos, hanem táplálkozási csalogatóanyagos, úgynevezett biszex (mivel nemcsak a hímeket, hanem a nőstényeket is csalogatja) kukoricamoly-csapda, amellyel a kukoricamoly rajzása megbízhatóan nyomon követhető. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat osztják meg a szerzők.

Veszélyes kártevők: a keresztesvirágúak földibolhái

2019. szeptember 16. 04:36

A káposztabolhák legjelentősebb kártételét a kora tavasszal előjövő imágók okozzák, ami akár a csíranövények pusztulását is okozhatja. Kártételük az úgynevezett „lyuggató hámozás”.

Olajtökvetéseink gyomnövényei

2019. március 20. 07:35

Az országos szántóföldi gyomfelvételezések az olajtökkultúrára nem terjednek ki, ugyanakkor a gyomszabályozási stratégiák hatékonyságának növelése céljából fontos lenne a magyarországi olajtökvetések gyomviszonyainak naprakész ismerete. E tanulmány célja, hogy egyfajta hiánypótlásként bemutassa a hazai olajtökvetések legfontosabb gyomnövényeit.