Ezért kiemelkedően fontos a szakmai alapon nyugvó telepítés tervezése, majd az évenkénti gyomirtás kivitelezése. Az ültetvények telepítése előtt és a telepítéskor szinte minden eldől a gyomszabályozás vonatkozásában, mivel egy helytelenül elvégzett telepítés, a megelőző gyomirtási munka, a teljes ültetvény életét végigkíséri, és befolyásolja az ültetvényben végzett gyomszabályozás sikerét, vagy éppen a kudarcot lehet előre borítékolni.

Ebben a cikkben az almatermésűek (alma, körte, birs), a csonthéjasok (őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva) a bogyós gyümölcsűek (málna, ribiszke, köszméte, szamóca, bodza, szeder) gyomhelyzetéről, gyomszabályozásáról esik szó, az aktualitások ismertetésével együtt.

Az ültetvényekben előforduló gyomnövények

Az ültetvényekben előforduló gyomnövények köre sok tényezőtől függ. A legfontosabb tényezők közé tartozik a talajtípus, a telepítés előtti művelési/termesztési mód. A gyomnövények tekintetében a legfontosabb szempont, hogy a telepítés előtt lehetőség szerint minden évelő gyomnövényt el kell távolítani a területről, míg a magról kelő gyomnövények egyedszámát a minimálisra kell csökkenteni. Ennek a megvalósítása egy aprólékosan megtervezett, szakmai fegyelmet igénylő munka, amit minden esetben körültekintően kell megtervezni és végrehajtani.

A helyesen elvégzett gyomirtást követően a telepítés évében alacsony egyedszámban a magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények jelenlétére kell csak számítani, aminek összetétele hasonlít/megegyezik a környező szántóföldi területek gyomflórájával. Majd az évek múlásával a gyomnövények összetétele folyamatosan meg fog változni, mivel a mechanikai és a vegyszeres gyomirtás hatására megindul a gyomnövények szelekciója. Így a sorközökben, ahol herbicides védekezéseket is alkalmazunk, általában vegyes a gyomnövények összetétele, így ott egyéves és évelő fajok egyaránt előfordulnak, míg a sorokban, ahol vegyszeres védekezést nem alkalmazunk a gyomnövények ellen, ott döntően az évelők és a kétéves gyomnövények fordulnak elő.

Herbiciddel gyomirtott ültetvény

Néhány olyan gyomnövény, amelyre számítanunk kell az ültetvényben

Az egyszikű egyéves gyomnövények közül az ültetvényekben előfordulhat a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), az egynyári perje (Poa annua), a muharfélék (Setaria spp.), a rozsnokfélék (Bromus spp.). A magról kelő kétszikűek közül a libatopfélék (Chenopodium spp.), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a keserűfűfélék (Polygonum spp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a vadrepce (Sinapis arvensis), a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a tyúkhúr (Stellaria media), a pipacs (Papaver rhoeas), a ragadós galaj (Galium aparine). Természetesen ezeken kívül további fajok is megjelenhetnek, a terület sajátosságának megfelelően!

A nehezebben irtható, herbicidekkel korlátozottan pusztítható gyomnövények közé tartozik a magról kelő kétszikű betyárkóró (Conyza canadensis), a keszeg saláta (Lactuca serriola), az évelő egyszikű csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Elymus repens), az évelő kétszikű apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense), az útszéli zsázsa (Cardaria draba) a hamvas szeder (Rubus caesius). Ezen gyomnövények, ha az ültetvények soraiban megjelennek, akkor az élettevékenységükkel komoly termésveszteséget okoznak, mivel tápanyagot, nedvességet vonnak el a kultúrnövényünktől, továbbá az alacsonyabban növő kultúrák esetében a betakarítást is nehezítik, sőt meg is tudják akadályozni, mivel felnőnek, belenőnek a kultúrnövény termővesszői közé, így csak nehezen, nagy termésveszteséggel, akár fizikai sérülésekkel tudjuk a betakarítást elvégezni, amit minden esetben el kell kerülni, meg kell előzni.

Az ismertetésre kerülő ültetvények jellemzői (hasonlóságok, különbségek)

Az ültetvények gyomnövényzete részben tükrözi a telepítés előtti állapotokat, illetve a telepítés évében elvégzett, vagy éppen az el nem végzett gyomirtás színvonalát, mivel hosszú évekre befolyásolhatjuk az ültetvény gyomflóráját, és megalapozzuk az ültetvényben elvégzendő munka mennyiségét azzal, hogy milyen gyomirtást végzünk, vagy éppen nem végzünk el a telepítés előtti évben, esetleg években.
Az ültetvényekben a sorok és sorközök művelése többnyire eltérő, így más gyakorlatot kell követni, mint a szántóföldi kultúrák esetében. A sorközök gyomirtása döntően mechanikai úton történik, míg a sorok a legtöbb esetben vegyszeres védelemben is részesülnek.

További lényeges szempont, hogy az ültetvények gyomirtása nemcsak attól függ, hogy milyen ültetvényről beszélünk, hanem az ültetvény kora is befolyásoló tényező. Az ültetvény kora nagyban befolyásolja azt, hogy milyen herbicides gyomirtási technológiát tudunk alkalmazni, továbbá a megjelenő gyomnövények összetétele is változik az évek előrehaladtával, így a célnövények köre is évről évre változik, változhat, ami tovább nehezíti, bonyolítja a gyomirtási technológiát.

A bogyós gyümölcsűek közös jellemzője, hogy az ide tartozó kultúrnövények gyökérzete általában a talaj felső rétegében sekélyen helyezkedik el, viszonylag korán fakadnak, s a termés is hamar lekerül, továbbá a nyár második felében a gondozatlanság miatt elgyomosodnak ezen ültetvények. Pedig ez egy kritikus időszak, mivel a következő évi terméshez a termőrügy differenciálódása ekkor zajlik, így az egyik legkényesebb időszak az ültetvény életében.

Az almatermésű gyümölcsösökben van a legtöbb engedélyezett herbicid, így ezen kultúrákban van a legnagyobb mozgástere a gazdálkodóknak a szerválasztás tekintetében, illetve itt van könnyebb helyzetben a felhasználó, mert több olyan készítmény közül is tud választani, ami a megjelenő gyomnövények ellen a leginkább hatékony.

Lényegesen kevesebb készítmény alkalmazható a csonthéjas ültetvényekben, melynek oka részben a herbicid-érzékenységük. A csonthéjasok gyökérzete sekélyebben helyezkedik el, mint az almatermésűek és a szőlő gyökérzete, továbbá gyakori a sarjhajtásképzés is, ami miatt a talajon keresztül ható gyomirtó szerek többsége nem használható fel.

A legkevesebb gyomirtó szer a bogyós gyümölcsűekben engedélyezett, ami a termelők részéről igen nagy probléma, mivel szinte lehetetlen megoldani a hatékony vegyszeres gyomszabályozást. Ezt az állapotot tovább nehezíti az a körülmény, hogy a rendelkezésre álló élőmunkaerő egyre kevesebb, így a mechanikai gyomirtást szinte lehetetlen kézi kapálással kivitelezni. Azokban a régiókban, ahol megoldható lenne az élőmunka alkalmazása, mert vannak megfelelő gyakorlattal rendelkező kétkezi munkások, ott a termény felvásárlási árának alacsony mivolta szab határt az élőmunka alkalmazásának, mivel csak veszteséggel lehetne alkalmazni a munkásokat. Ezen tényezők hatására látható az ország legtöbb területén a bogyós gyümölcsű ültetvényeknél az elhanyagoltság, az erős gyomnövényekkel való fertőzöttség.

Az ültetvények gyomirtásának, gyomszabályozásának lehetőségei

Az ültetvényekben megjelenő gyomnövények visszaszorítása, ezáltal a károsításuk megakadályozása, a rendelkezésünkre álló herbicidekkel többé-kevésbé megoldható lenne az ültetvényekben is, ha minden szakmai irányelvet betartanának a gazdálkodók, és minden könnyebben kiszámítható lenne. Ez sajnos az ültetvények esetében még inkább csorbát szenved. De bízni kell abban, hogy a gazdálkodók is megfogadják azt a tanácsot, hogy a jó gyomirtáshoz az odafigyelésre, a terület gyomflórájának és gyomfoltjainak az ismerete elengedhetetlen.

Az ültetvény telepítése előtti teendők

Telepítés előtt, ha a talajlazítást és a forgatást jól és szakszerűen, tehát megfelelő időben, megfelelő mélységben végezték el, és még további mechanikai és kémiai gyomirtást végeztünk glifozát-tartalmú totális herbicidekkel, akkor megfelelően jártunk el a gyomirtás tekintetében. A területi adottságokat figyelembe véve ezen technológiai műveleteket egy évben akár többször is végre kell hajtani, és még az is előfordulhat, hogy a következő évben is meg kell ismételni annak érdekében, hogy a telepítéskor a lehető legalacsonyabb számú gyomnövény legyen az ültetvényben.

Mechanikai úton gyomirtott ültetvény

A telepítés utáni gyomszabályozás, gyomirtás

Ha a telepítést megelőzően megfelelő módon és megfelelő eszközökkel védekeztünk a gyomnövények ellen, és minden évelő gyomnövényt sikerült kiirtani, akkor az első két évben nem kell komoly nehézségekkel szembenéznünk a gyomszabályozás területén, mivel alacsony egyedszámban fordulnak majd csak elő a magról kelő gyomnövények.
Ezen magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen (gyümölcsültetvénytől függően az engedélyokiratban foglaltak szerint!), preemergensen (kijuttatás a gyomnövények kelése előtt, bemosó csapadék szükségessége a megfelelő gyomirtó hatáshoz) az S-metolaklór, a pendimetalin hatóanyagok használhatók. Posztemergensen (a kétszikű gyomok kelése után, 2-4 leveles fenológiai állapotban): a fluroxipir (csak almatermésűekben), az egyszikű gyomok ellen a szelektív egyszikűirtók alkalmazhatóak (a posztemergens permetezéskor az egyszikű gyomok 15-20 cm nagyságúak legyenek).

A telepítés utáni második évtől az előbb felsoroltakon kívül a napropamid hatóanyag használható fel a magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen.
A telepítés utáni harmadik évtől preemergensen a linuron (alma, szőlő), az oxifluorfen (szőlő, alma, őszibarack, kajszi, cseresznye, meggy), a flumioxazin (almatermésűek, csonthéjasok) használható a magról kelő gyomnövények ellen. Posztemergensen dózistól függően a magról kelők és az évelők ellen bevethetővé válnak a glifozát (bogyósokban nem!) hatóanyagok. 

A telepítés utáni negyedik évtől kijuttatható az MCPA (almatermésűek) hatóanyag.
A felsorolt hatóanyagokat az engedélyokiratban foglaltak szerint kell alkalmazni az ültetvényekben!
Az ültetvényekben nemcsak vegyszeres gyomirtással tudunk a gyomnövények ellen védekezni, hanem megoldást jelent, jelenthet a mechanikai gyomirtás is. Ebben az esetben a sorközöket kombinátorral, rotációs kapával vagy éppen fűkaszával tarthatjuk karban, a sorokat, tőközöket pedig kézi kapálással tudjuk a gyomnövényektől mentesíteni.

Kaszált ültetvény

Néhány különbség az ültetvények gyomirtásában

Csonthéjas gyümölcsű ültetvények
Gyomösszetételükben, alapjában véve nem különböznek az almástermésű ültetvényektől, bár általában elhanyagoltabbak, több bennük az évelő gyomnövény, mivel a tartósabb hatású gyomirtó szerek a csonthéjasokban nem alkalmazhatóak. A csonthéjasok sekélyebb gyökerezésük okán a talajherbicidekre érzékenyebbek. Ebből adódik, hogy kevesebb herbicid használható, és amelyek engedélyezve vannak, azok esetében is is az alacsonyabb dózisok kijuttatása az indokolt. A glifozátok csak idősebb csonthéjas ültetvényben használhatók fel, mivel a lassabban kérgesedő ültetvényben a törzs kérgén keresztül is felszívódhat a hatóanyag, amely fitotoxikus tüneteket okozhat. A bőséges sarjhajtást képező meggy és szilva ültetvényekben ügyeljünk a kezeléskor a sarjhajtásokra, mivel ezeken keresztül felszívódnak a kijuttatott hatóanyagok, amelyek szintén fitotoxikus tüneteket okozhatnak a kultúrnövényen.

Málnaültetvények
Ennél a kultúránál köztudott, hogy a gyors leromlás egyik legjelentősebb oka az elgyomosodás. Kémiai úton nincsen sok lehetőség a gyomok irtására, mivel kevés készítmény engedélyezett. A magról kelő gyomok ellen a kelés előtt (preemergensen) tudunk korlátozottan védekezni. A már kikelt gyomnövények ellen (posztemergensen) a preemergens kezelésekhez képest még korlátozottabbak a lehetőségek, mivel a fitotoxicitás elkerülése érdekében csak foltkezelésre van mód.

A ribiszke gyomszabályozása
Az ültetvény korának előrehaladtával, ugyanazokkal a tendenciákkal, problémákkal találkozunk, mint a már előbb leírt málnaültetvényben. A ribiszkénél a preemergens vegyszeres gyomirtást, a kora tavaszi tápanyag-utánpótlás és az azt követő talajmunkák után kell elvégezni, még mielőtt a ribiszke fakadásnak indul. A ribiszkénél is elmondható, hogy az engedélyezett gyomirtó szerek száma kevés, illetve még kevesebb is, mint a málnánál. A tenyészidőszakban (posztemergensen) elvégzendő gyomirtást is csak korlátozottan tudjuk elvégezni, a legfontosabb szempont itt is a már leírt foltkezelések és a kevés talajmozgatással járó mechanikai gyomirtás a sorokban, tőközökben. Itt a mechanikai és a vegyszeres gyomszabályozás technikáját még a termesztési mód is nagyban befolyásolja, mivel nem mindegy, hogy kézi szedésre, vagy gépi (nagyüzemi) szedésre telepített a ribiszkeültetvény. Ha kézi szedés (kisüzemi) technológiára történt a telepítés, akkor a sorok, sorközök művelése teljes egészében megoldható mechanikai gyomirtással, mivel a kultivátor, vagy a rotációs kapa a sorok és sorközök teljes egészét be tudja járni. Ha gépi szedésre (nagyüzemi technológiára) lett telepítve az ültetvény, akkor a málnánál már leírtak szerint lehet elvégezni a mechanikai és a kémiai gyomszabályozást a sorokban, sorközökben.

A köszméte gyomszabályozása
Az alkalmazott gyomszabályozási, gyomirtási technológiát nagymértékben a művelési, termesztési mód szabja meg (de közel azonos a ribiszkéhez), mivel elkülönül a bokorművelés és a törzses művelés gyomirtási technológiája. A törzses művelési rendszernél (akár kémiai, akár mechanikai gyomszabályozást alkalmazunk), a termelőnek nagyobb a mozgástere, mivel a gyomirtó szerek kijuttatásánál és a mechanikai eszközökkel való gyomirtásnál kisebb annak a veszélye, hogy valamilyen kár éri az ültetvényt, egy esetleges vegyszerelsodródásból, vagy egy művelő eszközzel való törzssérülésből adódóan. Továbbá a kémiai gyomirtáskor szinte centiméter pontossággal, akár még közvetlenül a törzs mellé tudjuk irányítani a permetlevet, illetve mechanikai gyomirtásnál könnyebben el tudjuk távolítani a gyomnövényeket a tövek körül is. A mechanikai gyomirtás alkalmával gyomnak kell tekinteni a tősarjakat is, amelyeket kapálás során gondosan, ügyelve a törzsre, el kell távolítanunk.

A szamóca gyomszabályozása:
A szamóca rövid (3-4 év) élettartamú, intenzív termesztéstechnológiát igénylő növény. Ennél a kultúrnövénynél már az a megállapítás igaz, hogy a vegetációs időszakban csak úgy tarthatóak megfelelő szinten a gyomnövények, ha a kémiai gyomszabályozást kiegészítjük többszöri mechanikai műveléssel, jelen esetben kézi kapálással, illetve gyomlálással. Erre a kiegészítésre még azért is szükség van, mert az engedélyezett gyomirtó szerek rövid hatástartamúak, továbbá az ültetvényben megjelenő gyomnövények ellen, még ezalatt a rövid időszak alatt sem nyújtanak teljes védelmet! Illetve a szamóca növény gyökerei igénylik a laza, szellős talajt, ez pedig csak kapálással, többszöri lazítással érhető el, így emiatt sem tudjuk a teljes vegetációs időszakot csak herbicides gyomirtással megoldani. Az eltelepített szamóca, ha meggyökeresedik, vegyszeresen kétszer is gyomirtható egy évben. Ekkor minden esetben a szamóca lombozatára is vegyszer kerül.

Az első vegyszeres gyomirtás kora tavasszal végezhető el, de csak az után, hogy az ültetvényből kigereblyéztük az elszáradt növénymaradványokat, és egy talajlazító kapálást is elvégeztünk. Ezt a gyomirtó szeres kezelést a szamóca virágbimbóinak megjelenéséig be kell fejeznünk. A második kezelést a szüret után kell elvégezni, megint csak azt követően, hogy eltávolítottuk a sorokból az elhalt növényi részeket, a nagyobb gyomnövényeket, és a talajt kézi kapával meglazítottuk. Erre a szüret utáni gyommentességre azért van szükség, mert a szamócánál is ekkor alakulnak ki a következő évi termés alapját képező virágrügyek, és ha gyomos, elhanyagolt az ültetvényünk, akkor ez a rügydifferenciálódás nem zajlik le zavartalanul, aminek az lesz az eredménye, hogy a következő évi termés lényegesen kevesebb lesz az elvárhatónál. A kémiai gyomszabályozás lehetőségei sajnos itt is eléggé korlátozottan állnak a termelők rendelkezésére, de mechanikai gyomirtással kombinálva a védekezéseket, a gyomok megfelelően alacsony szinten tarthatók az ültetvény teljes élettartama alatt. Megemlítendő még a talajtakarással végzett szamócatermesztés is, amikor fekete fóliával takarják a sorokat, és ide történik a tövek telepítése. Ennél a technológiánál a gyomnövények nem jutnak fényhez és növekedési tér sem áll rendelkezésükre, így amíg a fóliatakarás ép, addig a gyommentesség fennáll. A másik módszer, amikor a tavaszi időszakban a sorok és tövek közé szalmatakarást alkalmaznak a termelők, megint csak annak érdekében, hogy fénymentes közeget teremtsenek a gyomnövényeknek, így azok nem képesek csírázni, növekedni, ezáltal gyommentes marad az ültetvény. Ez a technológia is addig sikeres, és gyommentes az állomány, amíg a szalmaréteg megfelelően vastag, és egységesen borítja a teljes területet.

Szamóca szalmatakarással

A bodza és a szeder gyomszabályozása
Ezen ültetvények esetében sajnos azt kell mondani, hogy tovább szűkült az engedélyezett készítmények sora. Azonban csak mechanikai gyomirtást nem lehet minden ültetvényben folytatni, ezért valamilyen herbicid alkalmazására szüksége van a termelőknek. És mivel ezen ültetvények gyomnövényei, és a kultúrnövény növekedése, továbbá gyökérképződése is hasonlít a ribiszkéhez, így az következik, hogy a ribiszkében engedélyezett készítményeket használják a termelők, remélhetőleg szükséghelyzeti engedélyek birtokában.

Összefoglalva elmondható, hogy ezen ültetvényekben a gyomnövények elleni harcot csak úgy tudjuk eredményesen megvívni, ha már a telepítés előtt körültekintőek vagyunk a terület kiválasztásában, figyelembe vesszük az ültetvényünk legalapvetőbb igényeit, a telepítést megelőző évben/években elvégezzük a lehető legalaposabb gyomirtást, majd a telepítés utáni években szakszerűen alkalmazzuk a kémiai és a mechanikai gyomirtás adta lehetőségeket.

Hornyák Attila – Nógrád Megyei KH, Élelmiszerlánc-biztonsági és Földművelésügyi Főosztály, Balassagyarmat

Fotók: Hornyák Attila

(Agrofórum Online)