Ezt a tényt az évről évre csökkenő ültetvények száma is jól mutatja – de vajon tényleg esélytelen a küzdelem, vagy a technológiai fejlődés új lehetőséget tartogat számunkra?

A magyarországi körtetermesztés mára 2400-2500 ha-ra zsugorodott, ez a termőterület két fő termőkörzetre osztható fel, ezek a területek képesek biztosítani a legoptimálisabb mikroklimatikus viszonyokat és talajadottságokat a különböző fajták számára.

A nyugat-dunántúli és az északkeleti termőkörzet mondható a legjelentősebbnek. Nagykanizsa környékén vannak régóta ültetvények, ezen kívül a Bodrog völgye és a Felső-Tisza-vidék jelentőségét kell kiemelni. A Magyarországon termesztett több száz éves európai körtefajták piacképessége a mai napig stabilnak mondható.

A ’Vilmos’, ’Bosc kobak’, ’Packham’s Triumph’ és ’Clapp kedveltje’ töretlenül nagy sikernek örvendenek a hazai fogyasztók körében. Kiváló élvezeti értékük és szerteágazó felhasználhatóságuk miatt továbbra is perspektivikus választás lehet a termelők számára.

A Pyrus communis, azaz a nemes körte növényvédelme azonban a legtapasztaltabb szakembereknek is képes fejfájást okozni. A számos kórokozó és kártevő közül kiemelkedik a füstösszárnyú körtelevélbolha, kártétele esetén ugyanis a gyümölcs, a hajtás és a levél is károsodhat.

A kártevő elszaporodása képes megpecsételni az ültetvény további sorsát. Tömeges gradáció esetén a kolóniákban élő lárvák szívogatják a fiatal hajtásokat, ezért annak növekedése lelassul, rosszabb esetben leáll.

A fa levelei deformálódnak, illetve lehullanak, a lárvák mézharmatot termelnek, amivel bevonják a levelek és a gyümölcsök felületét, így azon könnyen megtelepedhet a korompenész is. A szívogatásuk által rövidült hajtásvégek érzékenyebbek lesznek a tavaszi fagyokra is.

A kártevőnek évente 5-6 nemzedéke van, ezért is nehéz ellene védekezni, hiszen egész évben számíthatunk a kártételére. Az egyedszám nagyságát a téli fagyok mértéke is befolyásolja, a telet a kéregrepedésekben, illetve a lehullott deformált levelek alatt vészelik át. 

A kártevő elleni növényvédelmi műveletek ebből kifolyólag több tényezőből állnak, a megfelelő sor- és tőtávolsággal és helyesen elvégzett metszési munkákkal egy jól szellőző, permetlé által jól fedett lomboronát hozunk létre, az őszi és tavaszi lemosó permetezésekkel, illetve a lehullott levelek mulcsozásával tovább gyéríthetjük az áttelelő állományt.

A körtefaj jellemzője, hogy a légköri aszályra rendkívül érzékeny, ennek hatására gyorsan felreped a törzsön lévő epidermisz, és ez tökéletes búvóhelyet biztosít a kártevők számára. Ezért érdemes 2-3 évente ledörzsölni a gyümölcsfák törzsének az elszáradt részeit, illetve egy meszes-rezes péppel bevonni a kezelt törzset.

Ezáltal nem melegszik fel olyan gyorsan a fa törzse, illetve fertőtlenítjük a különböző kártevők és kórokozókkal szemben. Szexferomon csapda alkalmazásával, illetve az időjárási feltételek megfigyelésével képesek vagyunk monitorozni a rajzások kialakulását.

Idén, sajnos, két növényvédő szer hatóanyagot is visszavontak a kereskedelemből, 2024-ben már sem az abamektint, sem a diflubenzuront nem használhatják a szakemberek a védekezés során.

A füstösszárnyú körtelevélbolha jelentősen gyéríthető az 5-6 fánként a törzsre erősített hullámpapír csapdákkal. Illetve az átgondolt műtrágyaadagokkal elkerülhetjük a túlzott hajtásnövekedést, amely sok esetben vonzza a kártevőket.

A biológiai növényvédelmi módszerek között említhetjük meg a különböző ragadozó ágensek betelepítését. Ezek közül említhetjük meg az Anthocoris és Orius fajokat. Ezen ragadozó poloska fajok képesek gyorsan elterjedni az ültetvényben, és sikeresen visszaszoríthatják a káros körtelevélbolhák egyedeit.

^{(Fotó: NickyPe/Pixabay)}