Az utóbbi évek megfigyelései alapján kijelenthetjük, hogy egyre jobban csökken a téli fagyos napok száma. Idén februárban a melegrekord is megdőlt (Szeged, 20,2 ℃).
Mindez érdekes kérdéseket vet fel a gazdálkodók számára: milyen hatással vannak a meteorológiai változások a gyümölcstermő ültetvényeinkre? Hogyan befolyásolja a kártevők áttelelő képességét, hogyan hat a termőképletek számára és a metszési munkálatokra a változó időjárás? Ezekre keressük a választ a következőkben.
Magyarországon a száraz, illetve nedves kontinentális éghajlat uralkodik, ehhez az időjáráshoz és a négy évszak változásához adaptálódtak az elmúlt évszázadok során a termesztett növényeink is.
Sok esetben fontos tényező a haszonnövényeink életciklusaiban az átlagosnál hidegebb, fagypont alatti hőmérséklettel járó, egymást követő téli hónapok megléte. Ilyen haszonnövényünk például az őszi búza, őszi káposztarepce, illetve sok más gyümölcstermő növényünk, amelyek különböző ápolási műveleteit is ezekben a hónapokban végezzük el.
A betakarítások után a növényeink szervezetében bekövetkező hormonális változás miatt lombhullás következik be. Ez egyfajta felkészülés a növények részéről a mélynyugalmi állapotra, amely kihatással van a következő évi termésmennyiségre is.
Eltérő hidegigény
A téli hónapokban szükséges hidegmennyiség eltér gyümölcsfajonként, bizonyos esetekben a termőrészeknek is más a hidegigénye, a túl gyorsan és túl nagymértékben bekövetkező hőmérsékleti ingadozások felborítják ezt az egyensúlyt. Egy túlzott felmelegedést követő fagy hatására a termőrészek elfagyhatnak, de legalábbis károsodhatnak általa.
A hirtelen felmelegedést követő lehűlés a törzs, illetve az idősebb ágrészek felületének a kicsattanásával jár, amely ágrákosodáshoz vezethet. A sérült epidermisz mézgásodást is okozhat, amely egyfajta immunreakció a növény részéről. Számos oka lehet, pl. helytelen metszési időpont vagy hektikusan változó időjárás.
A mézgásodásra főleg a csonthéjas gyümölcsfáink hajlamosak, ezen belül is az őszibarack fajták, ezért is fontos, hogy barackosaink metszését csak a nedvkeringési időszak után kezdjük meg, a tavasz első felében.
A kéreg telelő helyet biztosíthat a különböző kártevőknek, pl.: almafa szitkár (Synanthedon myophaeformis), levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta). Ezért is fontos a gyümölcsfák törzsének meszelése, ugyanis a mész nemcsak fertőtlenít, de a fehér szín bizonyos mértékben visszaveri a napsugarakat, így csökkentve a hirtelen mértékű felmelegedését a növényi részeknek.
Csökkentsük a károsítók számát
Az áttelelő hely megszüntetésével pedig csökkentjük a károsítók számát is. Bevett gyakorlat a szőlészetekben a dörzskefe használata, ennek segítségével sima és repedésmentes felületet alakíthatunk ki az idősebb szőlőtőkéken is, mellyel szintén csökkentetni tudjuk az szőlészeteket veszélyeztető kártevők esélyeit is.
A téli fagyok megléte csökkenti továbbá a talajon bábként telelő kártevők számát is. Ilyen kártevő többek között a lombosfa fehérmoly (Leucoptera malifolyella), és a pókhálós almamoly (Hyponomeuta malinellus).
Az extrém időjárás azonban szintén veszélyes lehet, különösen a fiatal csemetékre. Sokan az őszi ültetést választják, ha gyümölcsfák telepítéséről van szó. Azonban, ha egy sarkvidéki hidegfront érkezik a Kárpát-medencébe, könnyen kialakulhatnak száraz, tartós fagyok, amelyek a frissen ültetett csemeték kifagyását, elpusztulását okozhatják.
Szerencsére erre nem volt precedens az elmúlt időszakban, de a hirtelen bekövetkező időjárásváltozás ezt is okozhatja a jövőben. Érdemes minél jobban kiegyenlített öntözést és tápanyag-gazdálkodást fenttartani gyümölcsöseinkben, így a növény kevésbé fog érzékenyen reagálni a hirtelen bekövetkező időjárási változásokra.
Az évről évre bekövetkező, változó időjárású téli hónapok nagymértékben megzavarják a gyümölcstermő növényeink életciklusait, hormonális egyensúlyát, illetve csökkentik a növények termőképességét, és élettartamát is.
(Fotó: Myriams-Fotos/Pixabay)